Mondta Ugron Zsolna új regényéről, A nádor asszonyairól, amelyben folytatódik Báthory Anna története. Vajon a trilógia második részére felfigyel-e már a sznob magasirodalom?
Ugron Zsolna író, újságíró 2010-ben megjelent első regénye, az Úrilányok Erdélyben hónapokig vezette a sikerlistákat. Az Úrasszonyok-trilógia első kötete, az Erdélyi menyegző az utóbbi évek egyik legnépszerűbb magyar regénye volt – írja A nádor asszonyai című új könyv fülszövege.
És valóban. Ugron Zsolna könyvei elképesztően népszerűek voltak az elmúlt években, és hiába tartom magam a kortárs magyar irodalom viszonylag jó ismerőjének, nem hallottam még Zsolna nevét, még csak említés szintjén sem. Ennek az lehet az oka, hogy a magasirodalom kicsit sandán néz rá, hiszen női történelmi regényt írni, sikerlistákat vezetni valóban nem magasirodalmi státuszról árulkodik. Valljuk be, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ami jól fogy, az vélhetően irodalmi szempontból kevésbé értékes, hiszen a tömegek szórakoztatására hivatott.
Azt hiszem, engem a kortárs irodalom nem nagyon vesz észre. Tavaly a karácsonyi időszakban, amikor a világnak ezen a táján könyveket nagyobb mennyiségben el lehet adni, egyetlen olyan magyar regény volt, amiből többet adtak el, mint az Erdélyi menyegzőből – az nem szépirodalmi munka, nyilván. A szokatlanul jó eladási adatok ellenére az Erdélyi menyegzőről nem jelent meg kritikák tömkelege.
– mondta Ugron Zsolna egy interjúban.
Ahogy kiemelte most is A nádor asszonyai sajtóbemutatóján, Dr. Pető Andrea történész, szociológus kérdésére válaszolva.
Ha objektíven nézzük Ugron Zsolna mindent megtesz azért, hogy beskatulyázzák. Történelmi regényt ír, amit a magasirodalom nem igazán emel piedesztálra mostanság, a történelmi regény fókuszpontjába Erdély történelme kerül, így lehet erdélyi írózni, Ugron Zsolna, bár nem tehet róla, de mégiscsak nőnek született, tehát ezen a ponton már történelmi regényt író erdélyi nőről beszélünk, aki ráadásul volt olyan pofátlan, hogy női karakterektől, a nőiségről írt regényt. És itt még nincs vége: az írónő mindezt archaizáló stílusban, régies nyelven prezentálja a olvasóknak. (Arról nem is beszélve, hogy az Úrilányok Erdélyben című lektűrt Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó ajánlotta az olvasók figyelmébe anno, sőt a könyv fülszövegét is ő jegyzi.)
A kritikusok majdnem joggal mondhatnák, ez szórakoztató irodalom, én ezzel nem foglalkozom, vegyék csak a háziasszonyok, két húsleves közti idő kitöltésére, de ez persze nem ilyen egyszerű. Ugron Zsolna a sajtóbemutatón részletesen, csillogó szemmel mesélt arról, mennyit kutatott Báthory Anna koráról, és mennyire beszippantotta a 17. század viharos történelme. Nem lehetett nem észrevenni az őszinte lelkesedést és elhivatottságot, ami Ugron Zsolnából áradt; az írónő igyekezett is korhű és az ismerhető történelmi tényekhez ragaszkodó szöveget létrehozni. A nádor asszonyaihoz már kevesebb történelmi tényt sikerül összegyűjtenie Báthory Annáról (a regény idejében már kevesebb információ lelhető fel róla). Az írónő tart is tőle, hogy a történészek nem fognak örülni annak, amit kitalált ezekre az időkre. Ugron Zsolna tehát ragaszkodik a történelmi tényekhez, az üres lyukakat viszont fikcióval tölti meg.
Próbáltam olyan történetet kitalálni, ami még éppen hihető, de azért megutaztattam Báthory Annát Varsótól Isztambulig, ami már elég nehezen elképzelhető
– mondta Zsolna a könyvbemutatón.
Báthory Anna története tehát folytatódik. Az erdélyi fejedelem szenvedélyes, lázadó húga most vagyonától és birtokaitól megfosztva vándorol a világban. Hol a lengyel király, hol a nádorrá lett Esterházy Miklós számára hozza a híreket a török portáról vagy a császári udvarból. De nem ő az egyetlen asszony, akinek bűvköréből a nádor nem tud szabadulni. Az ország újraegyesítéséért fáradozó férfi kínzó aggodalommal gondoskodik gyermekei anyjáról, a gyenge idegzetű Nyáry Krisztináról, miközben anyósának, a komoly alkukat kikényszerítő Várday Katának is igyekszik megfelelni. Hogy hatalmát megőrizze és családját is megóvja a változékony történelmi időkben, Esterházy újra és újra Báthory Annához fordul segítségért.
De lehetséges-e önzetlenül támogatni azt a férfit, aki valaha elutasította Anna szerelmét? Meddig képes egy asszony megbocsátani? Hogyan lesz a nagyhatalmú Báthoryak csillagából királyi udvarok kémnője? Hol találhatja meg boldogságát egy magányos, száműzött nő? Gyógyít vagy mérgez a Báthory-gyűrű?
Kíváncsian várom, megragadja-e a kritikusok figyelmét ez az új regény. És bár Zsolna szerint érdemes az első kötetet is elolvasni, tehát önmagában A nádor asszonyai, mint a trilógia második darabja nem ad teljes képet az első könyv ismerete nélkül, azért én beleugrom, szabályokat megszegve Báthory Anna történetébe, akár két húsleves között is.
