Ha létezik napló, melyet nem az utókornak írtak, akkor Gyarmati Fannié ilyen. Naplóját Radnóti Miklóssal kötött házassága előtt, 1935-ben kezdte el írni, majd 1946-ban, férje újratemetését követően fejezte be. A bejegyzéseket kezdetben többnyire késő éjjel, elalvás előtt, az ágyban vetette papírra, majd a végén már bujkálás közben, az ostrom alatt, zaklatott körülmények között.
Eleinte egyértelműen azzal a céllal vezette, hogy ha életük egy későbbi szakaszában szükség lesz rá, vissza tudják majd keresni, mikor mi történt velük.
Azonban az egyetlen olvasó, akinek írta, nem olvashatta a naplót
– mondja Ferencz Győző irodalomtörténész, Gyarmati Fanni december elején megjelenő naplójának szerkesztője, akivel a költő és felesége rendkívüli munkakapcsolatáról, a Radnóti-életrajz homályos pontjairól, és a hagyaték további sorsáról beszélgetett a Könyves Blog.
Még meg sem jelent, de már most igazi szenzációnak ígérkezik Gyarmati Fanni naplója. Mi lehet a magyarázat erre a felfokozott várakozásra: Radnóti személye, az, hogy évtizedekig a szélesebb közvéleménynek nem volt tudomása a naplóról, esetleg Fanni visszahúzódó élete, vagy egyszerűen csak az, hogy szeretünk belepillantani híres emberek mindennapjaiba?
Sok napló jelenik meg, és nem mindegyiket előzi meg ilyen nagy várakozás. A valóban szokatlanul nagy érdeklődésben nyilvánvalóan közrejátszik az is, hogy Radnóti élete és halála benne van a köztudatban, függetlenül a mostani megemlékezésektől. Radnóti költészete a huszadik században ritkaságnak számít a szerelmes verseivel. Bensőséges hangja sokak számára nagyon vonzóvá teszi. Másfelől meg ott vannak az utolsó versek a munkaszolgálatból, különösen az irodalomtörténetileg páratlan negyedik Razglednica, amelyekben egy végső és halálos kiszolgáltatottságba vetett ember szelleme diadalmaskodik. Nagy az érdeklődés sorsuk miatt is: amikor Radnótit 1944-ben, 35 éves korában megölték, felesége, Gyarmati Fanni 32 éves volt. Ezután még hetven évig élt, de elzárkózott a nyilvánosságtól, őrizte magánéletét. Sorsuk kitüntetett történetté vált. Az angolszász irodalomban hasonló például Ted Hughes tragikus házassága Sylvia Plath-szal, aki öngyilkosságot követett el. Ezek az önmagukon és a költészeten is túlemelkedő szerelmek örök érdeklődést váltanak ki. Azt kell hinnem, az életrajzi tények sem számítanak, legendaképzésről, mitizálásról van szó. Ez Radnóti Miklósnét meglehetősen zavarta. Azt gondolta, az ő személye érdektelen, Radnóti Miklósról nem neki kell beszélnie. Arra ott vannak Radnóti saját versei. Kapcsolatuk, különleges sorsuk sok embernek a mítosz iránti igényét elégíti ki. És persze kíváncsiságát. Azt ugyanis az olvasók augusztusig nem tudhatták, pontosan miféle napló is ez. 2005-ben írt könyvemben csak néhány rövidebb, nem összefüggő részletet idéztem belőle.
Az interjú további része a Könyves Blogon olvasható.
