Nyolcvanhat éves korában elhunyt Alexandre Grothendieck, a 20. század egyik legjelentősebb matematikusa, az algebrai geometria forradalmi megújítója.
A német származású francia tudós csütörtökön halt meg a dél-franciaországi Saint-Girons kórházában – közölte az egészségügyi intézmény.
A gyakran a 20. század legjelentősebb matematikusaként emlegetett Alexandre Grothendieck, akit kompromisszumokat nem ismerő, zseniális tudósnak tartottak, 1990 óta teljesen visszahúzódva élt Franciaország déli részén, a Pireneusokban található, alig 200 lakosú Lasserre településen.
Francois Hollande francia államfő közleményében „az egyik legnagyobb matematikusunkként” méltatta és „egy életfilozófiájában különleges személyiségként” emlékezett rá.
Matematikai óriás volt, aki munkáival magát a matematikát alakította át. Több, Fields-éremmel díjazott matematikus is a tanítványa volt
– mondta Cédric Villani, a párizsi Henri Poincaré matematikai kutatóintézet igazgatója, aki 2010-ben kapta meg a Fields-érmet.
Grothendieck Berlinben született 1928. március 28-án. Apja, Alexander Shapiro, orosz zsidó anarchista újságíró és fotós volt. Anyjával, a német Hanka Grothendieckkel 1934 és 1939 között Spanyolországban élt, ez alatt egy családi barátra bízták a nevelését. A spanyol polgárháború végén a szülők Dél-Franciaországban vették magukhoz a gyermeket. Apja Auschwitzban halt meg, ő anyjával egy franciaországi táborban élte túl a háborút.
Grothendieck 1944-ben a dél-franciaországi Montpellier-ben érettségizett. Doktori disszertációja témájául két nagy matematikus, Laurent Schwartz és Jean Dieudonné 14 probléma megoldását jelölte ki számára, mivel úgy gondolták, ez jelentős feladat lesz neki a következő évekre. A fiatal tehetség azonban néhány hónap alatt valamennyi kérdést megoldotta, és ezzel megszületett a személyét övező legenda.
Grothendieck nevéhez egy másik történet is fűződik, az úgynevezett tudományos kincstár rejtélye. A montpellier-i egyetemen öt nagy dobozban őrzik a matematikus több ezer oldalnyi feljegyzését, amelyek közzétételét szigorúan megtiltotta.
Tanított Brazíliában és az Egyesült Államokban is, mielőtt megkezdte legendás szemináriumait az akkoriban alapított Institut des Hautes Etudes Scientifiques-ban (IHES), amely neki köszönheti világhírét. Noha Grothendieck 1966-ban elnyerte a matematikusok Nobel-díjának számító Fields-medált, azt más egyéb elismerésekhez hasonlóan nem vette át. Rövidesen a politikai ökológia radikális nézeteivel kezdett foglalkozni.
Az IHES-től az 1970-es évek elején távozott, amikor megtudta, hogy az intézetet részben a védelmi minisztérium finanszírozza. 1972-ben otthagyta a nagy presztízsű párizsi College de France-t is, és még egy ideig a dél-franciaországi Montpellier egyetemén tanított, majd 1984 és 1988 között a francia központi tudományos kutatóintézetben, a CNRS-ben adott órákat. Visszavonulását követően minden kapcsolatot megszakított a tudományos világgal.
