Mosonmagyaróváron, a Fehér Ló Közösségi Házban nyílt meg Nagy Judit győri grafikus kiállítása Kis Világok címmel. A művész rajztanári munkája mellett eddig is rajzolt, tervezett kiadványokat, szórólapokat, logókat, illusztrált étlapot, szakácskönyvet és mesekönyvet, de egy saját tárlat mégiscsak más terep. Évekig gyűltek az ötletek, és az ihletet adó biológiai jelenségek, természeti formák egységes, mégis sokféle megjelenésű rajzokká, akvarellekké álltak össze.
Ha jól tudom, a Mosonmagyaróváron látható Kis világok nem az első kiállítása.
Szegeden jártam főiskolára, matematika-rajz szakra, aztán Budapesten az ELTE-n művészettörténetet tanultam. Múzeumban dolgoztam, onnan jön a vonzódás a művészetekhez, és azóta talán tudok is valamelyest rajzolni. Ez a második önálló kiállításom, az előző húsz évvel ezelőtt volt. Azóta sok idő eltelt…
Miért kellett ennyit várni?
Rajz szakosként tanítottam sokáig, aztán az alkalmazott grafika irányába mentem el. Közben gyerekeket neveltem. Most, hogy már nagyok, elkezdtem önálló alkotásokkal foglalkozni.
Nem volt állandó késztetése ebben a húsz évben, hogy ön is alkosson, amikor mondjuk kortárs művészek kiállításait látta?
De, állandóan föllángolt bennem, csináltam is egy-két képet, de a gyereknevelés és a munka mellett a rajzok sajnos egy kicsit háttérbe szorultak. Az utóbbi két-három évben vettem elő a régi vázlatokat, korábbi gondolatokat, azokból készítettem el ezeket a képeket.
Úgy láttam, a legtöbb kép 2014-es.
Igen, ez egy teljesen új kollekció, mert a korábbi képeim különféle stílusúak voltak. Erre a kiállításra új képeket hoztam el, mind idei képek. Úgy látszik, most ezek jöttek ki belőlem.
A formák hasonlóak, a minták változatosak, mintha az egyformaság és a sokszínűség üzenetét is hordoznák. Elsősorban gömb alakba rendezett természeti képeket, biológiai jelenségeket ábrázolnak. Ez valamiféle természettudományos érdeklődésre vezethető vissza?
Úgy csináltam ezeket a képeket, hogy mindenki azt láthassa bennük, amit szeretne. Van természettudományos érdeklődésem is, de nem igazán komoly. Inkább vizuálisan fogtak meg a mikroszkóppal felnagyított pollenszemcsék, spórák. Gyönyörű formájuk van, és ez indított el az akvarellek készítésében. Az első képek még biológiai jellegűek voltak, most próbálok egyre jobban elvonatkoztatni. Lehet kozmikus, misztikus hatásuk is ezeknek a képeknek, bár ehhez talán nagyobb méret kéne. Először pici képeket rajzoltam, most egyre nagyobbakat, aztán szeretném még nagyobb méretben csinálni ezeket.
A rajzok meglehetősen plasztikusak, a hátterek viszont fehérek, semlegesek. Nem gondolkodik esetleg szoborformában?
Tényleg van háromdimenziós látszata a képeknek, de annyira nem vonz a szobrászat, inkább ezeket próbálom úgy megfesteni, hogy gömbszerű érzetük legyen. Mintha tárgyak lennének, amelyek kiemelkednek a hátterükből.
Máshol is látható lesz a kiállítás?
Ez nemcsak rajtam múlik. Megbeszélések vannak, konkrétumok még nincsenek, de szeretném, ha máshol is látható lenne.
(A kiállítás november 29-ig látható a mosonmagyaróvári Fehér Ló Közösségi Házban)
