Két, több mint 11 ezer évvel ezelőtt eltemetett jégkorszaki csecsemő maradványaira bukkantak egy alaszkai lelőhelyen, melyek Észak-Amerika északi részének legfiatalabb életkorú emberi leleteit reprezentálják.
A lelőhely és a fellelt tárgyi leletek új betekintést engednek a területen több ezer évvel ezelőtt élt emberek temetkezési szokásaiba és életük egyéb, ritkán megőrződött aspektusaiba
– mondja Ben Potter, a vizsgálat vezető szerzője.
A kutatást a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóirat közölte. A felfedezést 2013 őszén tették, amikor a Tanana folyó közelében lévő Upward Sun folyó lelőhelyen folytattak ásatásokat. A kutatók szorosan együttműködtek a helyi és regionális indián törzsekkel.
Megjegyezték, hogy az emberi maradványok és a velük eltemetett áldozati ajándékok, valamint a gyermekek halálának és eltemetésének évét érintő következtetések segíthetnek feltárni, hogyan épültek fel a korai társadalmak, milyen veszélyekkel néztek szembe, hogyan gondoskodtak legfiatalabb tagjaikról, miként tekintettek az elhalálozásra és milyen fontos szertartásokat társítottak hozzá.
Potter a 2010-es ásatási helyszínen bukkant rá a leletekre, akkor egy hároméves gyermek elhamvasztott maradványait lelték meg. A két csecsemő csontjai közvetlenül a 2010-es maradványokat feltáró tűzhely alól kerültek elő, egy gödörből. A radiokarbon kormeghatározás feltárta, hogy a maradványok a korábbi leletekkel egyidősek – megközelítőleg 11 ezer 500 évesek -, ami a temetés és a hamvasztás közötti rövid időszakra – talán egyetlen szezonra – utal.
A csontok mellett precedens nélküli áldozati ajándékokat is feltártak: kő hegyek, hozzájuk járuló, absztrakt vonalakkal díszített, agancsból készült markolatok is vannak közöttük, amelyek Észak-Amerikában a nyéllel ellátott összetett fegyverek legidősebb példái közé tartoznak.
A kutatók a fogak és csontok alapján megpróbálták meghatározni a csecsemők valószínű életkorát és nemét, kiderült, hogy egyikük a születés után néhány héttel, míg másikuk már az anyaméhben elhunyt. Három halott jelenléte egyetlen, igen mobilis csoportban táplálkozással kapcsolatos problémákra, talán éhezésre utalhat.
Az ilyen leletek igen értékesek a tudománynak, mivel az ehhez hasonló speciális körülmények kivételével nagyon kevés közvetlen bizonyíték áll rendelkezésre a korai, írott nyelvet nem használó emberi kultúrák szociális szerveződéséről és temetkezési szokásairól.
A tárgyi leletek – beleértve a fegyvereket, a növényi és állati maradványokat – hozzásegíthetnek teljesebb kép megalkotásához a korai emberi társadalmakról, felépítésükről és arról, hogyan élték túl a legutóbbi nagy jégkorszak végének jellemző klímaváltozásait. A két temetkezés – a csecsemők és az elhamvasztott gyermek – ugyanazon lakóhelyen a régió a véltnél relatíve hosszabb idejű lakottságára is utalhat.
Lazacszerű halak és ürgék maradványai pedig azt sugallják, valószínűleg vadászó-gyűjtögetők éltek itt június és augusztus között. A szerzők szerint a halálozások nyáron következtek be, amikor a regionális táplálékforrások bőségesek és változatosak voltak, így a táplálkozásból kifolyó stressz mértéke alacsony kellett legyen. Mindez a periódus túlélési stratégiáinak jelenlegi ismeretei alapján az elvártnál jóval nagyobb halálozási arányt sugall.
