Az 1 centiméter széles emlékművet november 14.-én avatják a Trefort-kert, amelyről György Péter, az emlékműpályázat bírálóbizottságának tagja beszélt.
Melyek az emlékmű koncepciójának legfontosabb elemei?
Mindenképpen építészekkel szerettünk volna beszélni, egy nem-narratív emlékezetformát kerestünk. A szoborszerű emlékmű bizonyos értelemben halott műfaj, elkészül, majd láthatatlan lesz. Az építészet képes arra, hogy más kulturális regisztert használjon. Ez egy minimalista emlékmű, mindössze egy centiméter vékony bronzcsík alkotja – de az nagyon hosszú, kétszáznyolcan méter, az áldozatok nevével. A sáv a Múzeum körúttól a Puskin utcáig fogja kemény keretbe az egyetem campusát. Az egyetem halottainak nevei random állnak egymás mellett: hiszen együtt jártak a falak közé mindaddig, amíg katonaként, munkaszolgálatosként, felfoghatatlan traumák áldozataiként nem haltak meg 1938 és 1944 között. Ők most váltak az egyetem saját halottaivá: az intézmény a híres halottairól megemlékezik, de az ismeretlenek, a jeltelen sírban nyugvók most lettek az egyetem saját halottai. Ismert, hogy Auschwitz a legnagyobb magyar temető – ezt sokan próbálják elfelejteni –, ezért is irgalmatlan és elmondhatatlan különbség van egy név között, amelynek nincsen nyoma és aközött, hogy van egy nyom, azon a helyen, ott, ahol élt és járt. Létrejön egy honlap is: az összes életrajzzal, számos előkerült fotóval. Minden név ugyanolyan tipográfiában, keretben és méretben lesz olvasható. Szerb Antalról vagy Halász Gáborról nem ezen a helyen kell sokat írni, az ismeretlenekről viszont mindent meg kell írni.
Tovább a teljes interjúra az elte.hu-ra.
