Szabó Ottó KOGART Díjas szobrásznak igazi kincset jelent egy elhasznált zuhanyrózsa vagy egy elkopott kukoricamorzsoló. A pofátlanul fiatal, ám annál sikeresebb művész acél tárgyakból varázsol formabontó, kinetikus szobrokat, kifacsart módon értelmezve ezzel a klasszikus szobrászatot. Egy ideig Londonban dolgozott az Angol Nemzeti Opera díszlettervezőjeként, ahol a nyúlfarknyi ebédszünetekben megalkotta szuperhősökből és képregény szereplőkből álló sorozatát. A Lunch Break Warriors szereplői az angol fővárosban összegyűjtött hulladékokból teremtődtek meg. A „harcosok” most a nyilvánosság előtt is megmutatják magukat és bárki megtekintheti őket az ENA Viewing Space Galériában.
Ottó – Brückner Jánossal karöltve – többek között annak a Nemmivoltunk! csoportnak az alapító tagja, melynek a Hugyos táblát is köszönhetjük. A dunakömlődi fiatalember harcos sorozata előtt, leginkább grandiózus méretben alkotott, ezért apró hősei kakukktojásként illeszkednek eddigi munkáihoz. A mini daliák kreálása egyfajta feltöltődést jelentettek neki a londoni életben, ahol már hiányzott neki az alkotás. Az egykori lomok úgy állnak egésszé, hogy az ember elfelejti darabjaiban nézni azt, a komponensek egy egységes figurává olvadnak össze.
A RobOtto művésznéven tevékenykedő művész, 2012-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem, szobrász szakán. Azóta több külföldi és hazai intézmény mutatta be, az alapvetően mozgásszobrászat iránt érdeklődő művész alkotásait. Munkáiban fontos szerepet játszik az interaktivitás és minden olyan dolog, ami képes eltörölni a szobrok felé támasztott unalmas jelzőt. Falvai Mátyás így ír róla:
Robotto (Szabó Ottó) az egyik első olyan generációhoz tartozik Magyarországon, amelynek kulturális világképében a szuperhősök és képregényfigurák fontos helyet sajátítottak ki maguknak. Teljes természetességgel nyúl hát a hősök alakjaihoz, mint kifejezési formához. A Lunchbreak Warriors című sorozatot londoni tartózkodása alatt kezdte el készíteni, ahol az Angol Nemzeti Opera díszletépítőjeként dolgozott. Az ebédszünetekben, lopott tízpercekben – a korábbi munkáit is jellemző upcycling jegyében – organikus világgá álltak össze a Temze partján gyűjtött fém-, kő- és üveghulladékok. A hadakozásra alkalmatlan fegyverekkel és fizikai adottságokkal csatába induló harcosokban könnyen magunkra ismerhetünk, hiszen hamar rájövünk: nem vért akarnak ontani, csak a mindennapok küzdelmeit vívják hősiesen, a „csak azért is” etikájától hajtva.
