A mai hír szerint hetvenhét éves korában elhunyt Margitai Ági Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész; a kiváló és érdemes művészt rövid, súlyos betegség után kedden otthonában, szerettei körében érte a halál – tudatta a család az MTI-vel. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti a művészt.
Margitai Ági
mindig megújulásra képes tehetsége, szakmai alázata, varázslatos nőiessége és kifogyhatatlan energiái csaknem hatvan éven át szolgálták a magyar színház- és filmművészetet
– írta a család.
A művészt az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) saját halottjának tekinti – közölte az Emmi Kultúráért Felelős Államtitkársága kedden az MTI-vel.
Mint írják, Margitai Ági olyan színészegyéniség volt, aki minden szerepből, minden helyzetből egyedit, markánsat, maradandót, alkotott.
Kivételesen dinamikus, átütő erejű játéka, eszközgazdag szerepformálása, lényeglátó színészi jelenléte mindörökre emlékezetes marad
– olvasható a közleményben.
A színésznő 1937. július 12-én született Budapesten, a Teleki téren nőtt fel. Szülei papírhulladékkal kereskedtek, és amikor az üzlet tönkrement, tizennégy évesen dolgozni kezdett, hogy segítsen a családon.
Az általános iskola végén egy kérdőívre azt írta, színház- és filmrendező szeretne lenni. Hetedik-nyolcadik osztályban az Erkel Színház mellett, a Köztársaság térre járt iskolába. Osztálytársaival, barátaival be-belógtak a színházba, s az MTI-nek 2012-ben adott interjújában azt mesélte, hogy volt olyan előadás, például Zaharov Bahcsiszeráji szökőkútja, amelyet tucatszor látott.
Vonzotta a tánc is, néptáncos volt a SZOT Művészegyüttesben, onnan jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahova nyomban felvették, méghozzá érettségi nélkül. Az ő korosztálya volt az utolsó, amely megkapta ezt a lehetőséget: papír nem kellett, elég volt a tehetség. Tanára volt Gellért Endre, Básti Lajos, Várkonyi Zoltán, osztálytársa Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Fülöp Zsigmond, Fonyó József. Már másodéves főiskolás korában játszott a Nemzeti Színházban, 1958-as vizsgaelőadásukat, Brecht Koldusoperáját az évad színházi revelációjaként értékelték.
A főiskola elvégzése után, 1958-ban pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte, ahol 1962-ig játszott, majd egy-egy évadot a kecskeméti Katona József Színházban és a Petőfi Színházban töltött. 1965-től a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1968-tól a Mikroszkóp Színpad, 1970-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1972-től a budapesti József Attila Színház, 1978 és 1982 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt, ahol Paál István rendezővel dolgozott, jelentős szerepeket játszott, például a Tangó, a Nem félünk a farkastól és a Koldusopera című darabban.
1982-ben a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm), 1990-ben pedig újra a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1999-től a Győri Nemzeti Színház foglalkoztatta, majd szabadúszóként játszott. 1992 és 1996 között a Magyar Színészkamara ügyvivőjeként is tevékenykedett.
Energikus, színes egyénisége, jellegzetes hangja drámai és vígjátéki szerepekben is kitűnően érvényesült. Óriási életművében megtalálható a Pygmalion Elizája, Anna Frank, a Ványa bácsi Szonyája és Stuart Mária, a Koldusoperának minden női főszerepét eljátszotta, kétszer volt Kocsma Jenny, egy alkalommal Polly, másik két rendezésben pedig Peacockné.
Az Egy szerelem három éjszakája című darabban ő volt az első Júlia, eljátszotta Füst Milán Máli nénijének címszerepét. A Kamondi Zoltán rendezte miskolci Saloméra megkapta a legjobb női alakítás díját 1995-ben az Országos Színházi Találkozón.
A színésznő 2001-ben rendezőként is bemutatkozott LaBute Szentek fecsegése című művének színre vitelével.
Sajnálom, hogy nem folytattam, de a lelkem mélyén úgy érzem, hogy ahhoz még sokkal kreatívabbnak kellett volna lennem. Egy kicsit értek talán a dramaturgiához és a színészvezetéshez. A saját mércém szerint azonban ennél sokkal többre van szüksége a jó rendezőnek
– mondta 2012-ben.
Számos filmben kapott szerepet. Sokat dolgozott Paál István, Fehér György, Sándor Pál és Novák Eszter rendezővel. Legnagyobb filmszerepét a Radványi Géza rendezte Circus Maximusban (1980) játszotta. Filmjei között volt a Sándor Pál rendezte Herkulesfürdői emlék (1977), a Szabadíts meg a gonosztól (1979), a Ripacsok (1981), a Szerencsés Dániel (1983) és a Gazdag Gyula rendezte Elveszett illúziók (1983).
Az utóbbi évek nagynevű fiatal rendezői is szívesen dolgoztak vele. Alföldi Róbert Nyugalom (2008) és Kocsis Ágnes Pál Adrienn (2010) című filmjében is szerepelt, utolsó filmszerepét Török Ferenc nemrégiben bemutatott, Senki szigete című alkotásában játszotta.
Margitai Ági szerette az alternatív, kísérletező színházcsinálást, de bárhol otthon tudott lenni, akár nagy múltú kőszínházról, akár alkalmilag összeverbuvált csapatról van szó. Mindig nyitott tudott maradni, azt vallotta:
Ez egy olyan pálya, ahol mindig figyelni kell, mert minden változik. És ha nem figyelsz, lemaradsz.
Pályája során több mint 140 bemutatóban játszott, akkor sem esett kétségbe, ha kevesebb színészi feladata volt. Felnőtt fejjel kezdett el nyelveket tanulni, mondván, hogy így könnyebben hódolhat kedvenc hobbijának, az utazásnak. A “Mi a célja” kérdésre egy interjúban így válaszolt: emberséget adni.
Margitai Ágit 1962-ben Jászai Mari-díjjal jutalmazták. 1981-ben lett érdemes művész, 1989-ben kiváló művész, 1995-ben pedig Déryné-díjat kapott. 2006-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. 2010-ben több mint negyvenéves, sokoldalú művészi pályája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki.
