Scheiber Hugó festőművészről, a magyar modernizmus jelentős képviselőjéről szóló, hiánypótló monográfiát mutattak be pénteken Budapesten a Kieselbach Galériában, ahol a művész képeiből kiállítás is látható november 21-éig.
Molnos Péter művészettörténész új szemlélettel tárja az olvasók elé Scheiber Hugó hatalmas munkásságát. A Kieselbach Galéria gondozásában megjelent kötet a magyar festészet történetének egyik legmegosztóbb, legellentmondásosabb megítélésű életművét dolgozza fel – mondta Kieselbach Gábor galériavezető. Amint felidézte, Magyarországon az 1980-as években csupán három Scheiber-művet lehetett látni múzeumokban: a Magyar Nemzeti Galériában a Ringlispíl című festménye, Pécsen az egyik önarcképe, Győrben pedig a Patkó-gyűjtemény részeként volt látható egyik műve.
Molnos Péter művészettörténész elárulta, hogy a két évig tartó kutatómunka során magával ragadta a festő személyisége. A kötetben Scheiber külső és belső karakterét emberközpontúan mutatja be, hogy közelebb vihesse az olvasókhoz. Molnos kiemelte:
Scheiber egy ikonikus figura volt az 1920-as, 30-as évek Budapestjén. Kortársai azt mondták, hogy ugyanúgy hozzá tartozik a városképhez, mint a Lánchíd vagy az operaház. Mindenki ismerte.
Scheiber Hugó az 1920-as években Kádár Bélával együtt mutatkozott be Berlinben, az expresszionista Herwart Walden szervezésében rendezett kiállításon, 1927-ben New Yorkban, 1933-ban pedig az olasz avantgárd jelentős képviselőjének számító Marinetti futurista tárlatán szerepeltek munkái. Hatalmas nemzetközi sikere volt, akárcsak Rippl-Rónainak, miközben a hazai művészettörténészek kétkedve figyelték munkásságát – tette hozzá a galériavezető.
Nagyon sok történet keringett róla, például, hogy páratlan gyorsasággal festett, és mikor sietnie kellett, egyszerre két kézzel készítette festményeit, rajzait. Nagyétkű ember volt, aki állandóan evett, mégis mindig éhes volt. Legtöbbször néhány pengőért, egy tál ételért vagy egy korsó sörért kótyavetyélte el legjobb műveit, amelyekért ma tízmilliókat fizetnek és amelyek ma sorra tűnnek fel Európa vagy Amerika jelentős múzeumaiban.
A monográfiában a 230 korabeli fénykép és dokumentum mellett 410 festmény és rajz színes reprodukciói láthatók, emellett 130 korabeli újságcikk, 29 levél és 15 visszaemlékezés segíti az olvasót abban, hogy hiteles képet kapjon a festőművészről.
