Elveszett lemezek című sorozatunkban az Üllői Úti Fuck A gyengébbek kedvéért című lemezével foglalkoztunk. Erről a lemezről és a jelen állapotokról kérdeztük Szántó Faszit, a zenekar énekes-gitárosát.
A gyengébbek kedvéért albumra 8 évet kellett várni, de azt mondtad, hogy a dalok már szinte az előző lemezzel egy időben készen voltak a kilencvenes évek végén, csak a kiadással voltak gondok.
Igen, ez a két lemez szerves egész, mivel a dalok ugyanabban az évben lettek készen. Akkoriban egy triplalemezt is kiadhattunk volna: valamiért hihetetlen tempóban jöttek a számok, ráadásul éppen akkortájt vettünk fel egy metállemezt is az egyik haverunknak. Durva egy év volt, azóta azért lassabban jönnek a számok.
Mennyire van benne az Fuckosok tudatában A gyengébbek kedvéért?
A minket ismerők tudatában eléggé, a koncerteken is rendszeresen játsszuk ezeket a számokat. Sokan a dalok.hu mgjelenésekor ismerték meg a lemezt, az idősebb generáció rátenyerelt akkor erre. A mai fiatalok talán már kevésbé tudják, hogy mi kik vagyunk és ez bizonyos szempontból jó, más szempontból rossz.
Milyen szempontból jó?
A végén már kezdett sok lenni. Játszottunk egy csomó helyen és fiatal srácok rengetegszer jöttek oda hozzánk olyan problémákkal, amiket a szüleikkel kellett volna megbeszélni. Ez rémisztő és szomorú volt egyszerre.
Azt azért nem lehet mondani, hogy tipikusan egy generáció hallgatna titeket.
Igen, mindig vannak 16 éves csajok és ennek nagyon örülünk. A mi generációnk már alig jár koncertre, de tényleg sok fiatal jön le ránk. Nálunk a szövegekben nincsenek megemlítve nevek, nincsenek benne politikai szezonok – a nyomor örökérvényű és univerzális. Ha annak az itt sétáló csinos fiatal lánynak belekérdeznék az életébe, öt perc alatt elsírná magát, ebben biztos vagyok.
Az I Love You című dalhoz csináltatok klipet, amiben elhangzik az, hogy „aki engem nem szeret, nyalja ki a seggemet”. Nem tartottak tőle, hogy emiatt nem adják le?
Ez egy érdekes probléma. 1992-ben az Aranyember Fesztiválon játszottuk először a Bocikám című dalt. Ezek után megjelent a Volt magazinban, hogy én vagyok Budapest legbárdolatlanabb rockgitárosa. Aztán erre két évre megjelent a Ganxsta Zolinak a lemeze, amin gyakorlatilag csak kötőszavak voltak. Neki lehet, nekem nem? A gitár mellé ezt nem lehet? (nevet) Furcsa dolog ez. De igazából én nem nagyon tudom, hogy hol mi megy át, mert mindig csak az Esküvőt hallom mindenhol. Néha felhívnak lakodalmas zenekarok, hogyan is van ez a szám pontosan. Az a szám elszabadult, éli a saját életét.
Elég morbid, hogy ezt a számot szokták játszani esküvőkön.
Ugye? Teljesen félreértik az emberek. Ez a szöveg egy utolsó figyelmeztetés. El szoktam olvasgatni amúgy a kommenteket és egyszer egy srác írta, hogy sokat hallgatták ezt a számot az autóban és megkérdezte az apját, miről szól ez a szám. Erre az volt a válasz: „majd megtudod, fiam!”
Azért úgy látom, álmatlan éjszakákon nem szoktál bánkódni, mert nem ment elég nagyot a zenekar.
Volt egy lehetőség, amit elcsesztünk. Ezen már utólag kár morfondírozni, tovább kell lépni, én is csináltam mindig a dolgomat: játszottam a Korai Örömmel, Sickratmannel, aztán lett egy másik zenekarom, a TV Manci. Egy kicsit sajnálom, mert azért sok időt feccöltünk bele a Fuckba, meg ez mégis a saját gyermekem. De egyszerűen nem volt erőm a szervezéshez: soha nem volt profi menedzsmentünk, mindent magunk csináltunk a weboldaltól kezdve a koncertszervezésig. Pedig már csak egy évet kellett volna kitartanunk szerintem. De ahhoz alázat kellett volna és az belőlünk hiányzik (nevet).
Mire gondolsz?
Sosem fogadtuk meg a tanácsokat.
Azért egy elektrolemeznek nem is biztos, hogy örült volna a közönségetek.
Az igazi törzsrajongónak semmi sem jó, csak az első lemez első száma. Ha továbbmentünk volna ezen a vonalon, mint ami a Micsoda fájdalom, amiben már vannak prüntyögések, akkor más embereket érintett volna meg, nem csak ugyanazt a 250 embert.
Nemsokára kész a legújabb Üllői Úti Fuck-album.
Igen, már ezt is három éve csináljuk. Jó lenne, ha még idén megjelenne, az embereknek kell egy kis szomorúság a karácsonyfa alá! (nevet) CD ezúttal nem lesz, viszont van egy online kiadó, ami az összes létező zenemegosztóra felteszi majd a lemezt. Az internet szerintem egy nagyon jó lehetőség, csak megint a promóció a legnehezebb. És én eladásban sosem voltam jó: nem tudtam a göebbels-i marketinget megvalósítani, hogy ott vannak az orosz tankok Berlinben egy sarokra és kihirdetem, hogy nyertünk. És persze a jó reklámhoz rengeteg pénz is kell. És gondolom neked sincs rá hárommilliód, hogy elszórakozzam (nevet).
Most elég fiatal ritmusszekcióval játszotok. Hogyan sikerült a vérfrissítés?
Nagyon jól, a srácok éhesek és lendületesek. Olyan energiájuk van, hogy azt lopom! (nevet)
Hogy álltok a szövegekkel?
Vannak szövegek még, Attila rengeteg szöveget hagyott nekem. Sickratman is írt egy párat és van még egy srác, aki szintén adott két szöveget. Én is nagyon sok szöveget írok, csak sosem készülök el velük.
A gyengébbek kedvéért szövegei alapvetően viccesek, de azért mégis elég komor ez a lemez.
A szövegírónk mindig ilyen leszart hangulatban írta a szövegeit, most már tudom is, hogy miért. Ezek a szövegek segélykérések voltak, csak nem vettük észre. Se a szülei, se én, senki.
Énekesként neked soha nem volt nehéz ezeket a szövegeket a magadévá tenni?
Egyáltalán nem. A stílus volt egy kicsit nehéz, mert néha kicsit terjengős volt a szöveg: az egyik sor három szótag, a másik tizenhárom. De a Fuck lényegében mindig is megzenésített verseket játszott. Megtanultam egy szöveget és amikor tudtam rá valamit fütyülni, akkor kész lett (nevet).
Sorokat sem húztál ki belőle soha?
Arra nagyon ideges volt, eleinte megpróbáltam, de nem hagyta. De nem bántam ezt meg, nagyon jó szövegek ezek. Ezért is áll egy kicsit a zenekar: ki tudna még ilyen leszart szövegeket írni? Egy ilyen arcot nem találunk sehol. Sickratman szokott írni nekünk, de ő tiniagy. Nagyon dacos tiniagy (nevet). Meg ugye most már nem megzenésített versek vannak, hanem azt csinálok, amit akarok. És ez akkora szabadság, amekkorával képtelen vagyok élni. (nevet)
http://youtu.be/GBWeO5TsMzQ
Az emberek szeretik túlmisztifikálni a dalok szövegeit, nem?
Én mindig csodálkozom, hogy a hallgatók mennyi mindent belehallanak ezekbe a szövegekbe. Erről a lemezről minden dal egy utolsó figyelmeztetés – sajnos.
Nem nehéz ezt hallgatni éppen ezért?
Nem hallgatom meg a saját lemezeimet, mert mire készen vagyunk vele, addigra megunom. Ha meghallgatnám, csak azt hallanám belőle, amit mostanra másképp csinálnék. Amúgy nehéz lenne.
Elég erősen közérzeti zene az Üllői Úti Fuck.
Minden dal egy hangulat: ha most írok dalt, akkor arról írok, hogy érzem magam 2014. október valahanyadikán. Ebben John Lennonnak tökéletesen igaza volt: ha eszedbe jut valami, csináld meg azonnal. Ha eszembe jut valami a kertben, akkor én is berohanok a házba, előkapom a diktafont és csinálom. Holnap már nem fogsz rá emlékezni, mi volt olyan rossz tegnap!
https://www.youtube.com/watch?v=HscX66LoPvM
Fiatal zenészek szoktak tőled tanácsot kérni?
Persze, de én nem nagyon tudok tanácsot adni. Ha értettem volna hozzá, akkor most nem az Elveszett lemezekről beszélgetnénk (nevet). Csak annyit tudok javasolni, hogy próbáljanak össze mindent és legyenek nagyon éhesek. Nincs más fegyverük, csak a jó számaik meg a színpadi produkciójuk.
És végezetül valami más: hébe-hóba ismét aktív a Sztriptíz zenekar.
Igen, egy pár éve az egyik tag feleségének születésnapjára álltunk össze az ünnepelt kérésére és azóta néha ismét játszunk. Legutóbb Egressy Zoltán könyvbemutatóján játszottunk, aki a zenekar dobosa. Nagyon szerettem csinálni, a Sztriptíz klasszikus örökké próbálkozó zenekar volt, készítettünk tök jó demókat, de nem jutott át semmilyen fórumon. Aztán az énekes felesége addig követte a Pressert, amíg a Fény utcai piacon karambolozott vele… direkt. Kiállt, elismerte a bűnösségét és adott neki egy Sztriptíz kazettát. (nevet) Aztán addig hívogatta a Pressert, amíg behívtak minket a kiadóba és így lett lemezünk. Ez azért romantikus, nem?
Az Üllői Úti Fuck legközelebb november 28-án hallható a Trafikban.
