Dokumentumkötet született Klebelsberg Kunóról, Magyarország egyik legjelentősebb oktatás- és kultúrpolitikásáról. A Kultúra nélkül nincs Magyarország című kötet szerzője, Ujváry Gábor szerint Trianon után egy korszerűtlen társadalmi berendezkedésű országban nagyon korszerű kultúrpolitika működött.
Hihetnénk, hogy kiváló oktatáspolitikusunk, Klebelsberg Kuno életéről és munkásságáról már mindent tudunk, ám erről másként vélekedett Ujváry Gábor történész, aki szerzőtársával, Vertel Beatrix grafikussal kötetnyi korabeli dokumentumot, kézírásos feljegyzést, fotóban megörökített pillanatot tárt az olvasók elé a Kultúra nélkül nincs Magyarország című könyvben.
Ujváry Gábor a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában hangsúlyozta: történelmi személyiségekről – még akkor is, ha rengeteget tudunk róluk – időről időre nagyon fontos új szempontok szerinti összegzést készíteni. Habár Klebelsbergről az utóbbi 25 évben rengeteg cikk, tanulmány, kötetrészlet jelent meg, nagyon sok minden ma is hiányos, ráadásul az elmúlt húsz évben írott tanulmányok sok esetben ideológiai alapon közelítettek a személyéhez – vagy istenítették, vagy szinte mindenben elvetették a munkásságát. Emiatt is szükséges tisztázni, hol van a helye a magyar kulturális politika történetében.
Ujváry Gábor kijelentette: Klebelsberg a legnagyobb magyar kultuszminiszterek egyike volt. Rendszerben tudott gondolkodni, nem csak egyes területeket emelt ki a tárcájához tartozó intézmények közül, hanem mindegyikre figyelmet fordított. A huszadik század második felének kulturális intézményrendszere azokon az alapokon működik, amelyeket ő teremtett meg – s ez így volt még a Rákosi-időszakban is. Utóda, Hóman Bálint hozott törvényt a nyolc osztályos iskoláról, amelyet a háború után valósítottak meg teljes egészében, és már 1937-től induló program volt az alulról jövő tehetségek felemelése is.
Klebelsberg felismerte, hogy a tudománypolitikában viszonylag kis befektetéssel nagy eredményekkel lehet elérni. Megalapozta a külföldi intézményrendszert, amely a mai magyar kulturális külpolitika alapját jelenti, itthon pedig megerősítette az egyetemeket. Minisztersége második szakaszában, 1925-26-tól a nagyberuházásokat kívánó programokat igyekezett megvalósítani.
Népiskola fejlesztési programjának keretében 1926 és 1930 között ötezer népiskolai tanterem és tanítói lakás épült. Míg 1920-ban az analfabéták aránya 18 százalék volt, a program eredményeképpen a harmincas évek végére hét százalékra csökkent.
Ujváry Gábor beszélt arról is, hogy az utóbbi időben jelentek meg olyan történeti munkák, amelyek azt sugallják, mintha Magyarország két világháború közötti története a folyamatos antiszemita törvényhozás története lenne. Ujváry Gábor kijelentette: ez részigazság és pimasz torzítás. Klebelsberg Kuno és Hóman Bálint kultúrpolitikai működése is bizonyítja, hogy egy korszerűtlen társadalmi berendezkedésű országban nagyon korszerű szakpolitikák is voltak, amelyek világszínvonalon működtek.
