Ma este hat órakor a József Nádor téren tüntetünk az internetadó bevezetése ellen. A tüntetés szervezői azt kérik, hogy mindenki hozzon magával egy tönkrement, használhatatlan számítástechnikai eszközt vagy telefont.
200 ezren vagyunk az oldalon, 35 ezren jeleztétek, hogy jöttök. Soha még magyar tüntetésre ennyien nem jelentkeztek. Ha vasárnap 18 órakor mind eljöttök a József nádor térre, akkor meg tudjuk akadályozni az internetadót!
– írja a Százezren az internetadó ellen Facebook oldal.
Több médiaszemélyiség is jelezte már részvételét, mint ahogyan Puzsér Róbert, aki Facebook profilján posztolt is egy hosszabb értekezést a netadóról:
Holnap este elmegyek az internetadó elleni demonstrációra. Ott leszek, mert az internet kulturális és polgári minimum. Nem egy fogyasztási cikk a sok közül, hanem az egyetlen esélyünk egy kereskedelmi és párttelevízióktól mentes kultúrára, egy szekértáborok nélküli közéletre. Ennek a platformnak a megsarcolása nem csak a jelen és a jövő mély meg nem értéséről tanúskodik, hanem frontális támadást jelent a magyar kultúra ellen, magyar polgárok százezrei ellen. Egy megszálló hatalom talán megtenné ezt háborúban legyőzött ellenségével, de itt és most a hazai politikai osztály fordul újra ellenünk. Ahogy megtették ’56-ban, és ahogy ötven évre rá újra közénk lövettek, most a Nemzeti Együttműködés Rendszerében sújt le az országra változatlan erővel a szabadrablás és a hatalmi téboly.
Ott leszek holnap este, mert viszolyogtat, hogy a hatalom úgy tekint ránk, mint afféle jobbágyokra, akiket újabb és újabb jogcímeken nyomoríthat meg. Nem nyugszanak addig a napig, míg az utolsó adófizető is elhagyja az országot, hogy még egy utolsó nagy árverés keretében eladhassák a legtöbbet ígérőnek ezt a kilencvenháromezer négyzetkilométert a benne élő pár millió nyugdíjassal és mélyszegénységben nyomorgóval. A termőföld és az éghajlat jó, vannak természeti kincsek, a maradék gyarmatlakót pedig kitűnően lehet használni bármilyen emberkísérlethez.
Ott leszek délután, mert nem felejtkezem el a korrupciós botrányokról, a hazudozásról meg a sumákolásról. Nem akarom, hogy kihátráljunk az Európai Unióból, Brüsszel nem Moszkva, még akkor sem, ha Orbán és Kövér egyre jobban emlékeztet Kádárra és Aczélra. Súlyosak a fenntartásaim az Egyesült Államokkal és birodalmi politikájával szemben, ha azonban a másik oldalon a sötét bizánciság: Putyin és Oroszország áll, az megkönnyíti a választást.
Leginkább pedig azért megyek ki, mert hiszek abban, hogy a politikai garnitúra kapzsiságát és gátlástalanságát nem egy új és tiszta kezű vezető, párt vagy mozgalom lehet képes korlátozni, hanem az interneten egymásba kapaszkodó szabad polgárok sokasága. Minden ilyen alkalom lehetőség arra, hogy megértsük: nem kell politikusokká, nem kell pártkatonákká válnunk, hogy képesek legyünk a kezünkbe venni a hatalmat. Valójában épp azzal leszünk képesek a változtatásra, hogy nem akarunk hatalmat, nem akarunk politikai állásokat, „csak” annyit, hogy az általunk fizetett alkalmazottak a közügyeket tisztességesen intézzék, és ne korlátozzák a szabadságunkat.
A médiademokráciában már nincsenek fékek és ellensúlyok, nincsenek szakszervezetek, nincsenek biztonságot adó intézmények, csakis ordas populizmus. Nem az igazság számít, és még csak nem is a jog, csupán az, hogy négy évente megvan-e az egyszerű vagy a kétharmados többség. Egyedül az interneten szerveződő közösségek és ügyek lehetnek képesek gátat szabni ennek a működésnek. Az így születő világ se lesz tökéletes, de a jövő Orbánjai és Gyurcsányai már nem csak azzal kell, hogy számoljanak, hogy milyen adatokat gyűjtött róluk a CIA vagy a KGB, hanem azzal is, hogy létezik egy szellemi közép, amely bizonyos politikai, kulturális és emberi minimum betartására kényszeríti őket.
