„Az oldal egyik működtetőjeként érdeklődve olvastam a sok levelet, üzenetet és kommentet, amit Daninak írtak az Öt jó játék kisbabáknak című verse kapcsán, aminek beszkennelt verziója kering itt a fészbúkon, heves indulatokat váltva ki egyes emberekből.
Vannak írások, amik a legmélyebb aggódás hangján szólnak:
– (már elmebetegek is adhatnak ki verseket?)
– (aki ezt írta és ezt engedélyezte meg kérdőjelezem h. ember….????)
– (Azt hiszem, hogy Varró Dánielnek talán piszchológushoz kellene járnia)
– (Szerintem itt sokan tévedésben vannak hiszen akik hozzászóltak mind felnőttek de akiknek ezt tanulniuk kell azok 10 évesek és bizony komolyan veszik mind azt az információt amit az iskolában beléjük sulykolnak (tehát ha azt tanítják az iskolába hogy a konektorba belenyúlni jó játék akkor azt a gyerek komolyan veszi mert az iskolában ezt tanítja a tanár. )
– (Te nem hogy igazi költő nem, de apának is veszélyes vagy ! „laptopot rágjon—-konnektorba tollat dugjon”? bárki gyereke? Szégyen-és felháborító hogy ezt egy tankönyvben az unokám olvasni kényszerül.)
– (Ezek jó versek, egy elmebeteg beteges agyszüleményei, elrágni a laptop vezetékét??? Ennyi erőből azt is írhatná, hogy kötözze a nyakára a kábelt és fojtsa meg magát vele, mert az jó játék!!!! Beteg!!!!!!)
Vannak, akiket a szerző és a mű múltján és jövőjén való elmélkedésre ösztönzött a vers:
– (erkőlcsre ,tiszteletre,jomodora nevelő …….huzott volna gumit a szerzö)
– (Ha lesz nyilvános könyvégetés, és az ilyen szemetet kell elégetni, akkor mindenkép ott leszek.)
– (ha ez tényleg egy 5.-es tankönyvben van, akkor jövőre a fölmentést kérek a gyereknek irodalomból….)
– (Varró Dániel nyilván sokat keresett ezzel a irodal-mi művel. De remélem hallunk róla még, mondjuk a bünügyi rovatban mint ÁLDOZAT, szorítok neki.).
Vannak, akik a legelmélyültebb kritikai megfogalmazást választották gondolataik szavakba öntésének formájaként:
– (Átnézem már a lányom könyveit és az ehhez hasonló baromságokat kitépkedem! Esélye se legyen megtanulni! A tanítónőjével pedig egyeztetek…)
– (Ilyen ordenáré verset még sosem olvastam)
– (Laptop kábel meg konnektor aki ezt művészetnek gondolja ott valami baj van a fejbe.)
Van, aki Dani gyerekeinek egészségét féltik:
– (Megnézném, hogy mit szólna ha a saját gyereke ezeket kipróbálná amit leírt!!)
…és a dunakeszi Balogh Kerékpárszerviz még egy kis versikét is költött, személyesen a költőnek:
– (Jó játék a Dániel , a nyakát most vágjuk el , ha megmurdelt ássuk el, jó játék a Dániel .)
A magam részéről köszönöm ezeknek a kedves, intelligens embereknek a mély aggodalmat, a konstruktív kritikát, a költő jövőjére nézve való találgatásokat és jókívánságokat, borzasztóan megható, ahogy a felebaráti szeretet arra indítja őket, hogy számukra teljesen ismeretlen emberekkel foglalkozzanak ilyen alaposan. Örülök annak is, hogy az elmúlt évtizedek irodalomoktatása célba ért: lám, milyen sok ember olvas rendszeresen kortárs költőket, és gratulálok a pedagógus-kollégáknak, hogy sikerült minden tanítványukat megtanítania az értő olvasásra, az erős iróniával operáló művek felismerésére és szeretetére. Köszönöm a kisbabanapló és TMK kitalált személy fészbúk-csapatának, hogy kirakták ezt a verset az oldalukra, és ezáltal minél többen megismerhették Dani munkásságának egy remek darabját.
Micsoda remek emberek vannak! Névvel, arccal, nyilvános profillal vállalják bátor véleményeiket, maguk költötte verseiket, fennkölt stílusukat, egyéniséggel fűszerezett helyesírásukat, csak gratulálni tudok nekik!
Ugyanakkor többen kérték, hogy árulja el a tisztelt költő úr, hogy miről is szól ez a vers, mi indította a megírására. Itt részemről anyai bűnvallás következik: szabadelvű nevelésünk eredményeképp a gyerekeink szabadon járhattak-kelhettek a szobákban, közvetlen közelébe kerülve akár a macskának is! Néha hozzá is értek! Méghozzá a farkához! A biztonsági dugóval ellátott konnektorokba is megpróbáltak különböző tárgyakat illeszteni, és ki tudja, hogy, de túlélték. A játszótéri homokozóban – engedve a szabatos nevelési elveknek – játszhattak a kislapáttal. Csökevényes elveink folyományaképpen nem törődtünk azzal, hogy félelmetes testi erejüket kihasználhatják, ezért közel is mentünk hozzájuk, akkor is, ha kislapát (kisvödör, gereblye, ágacska, körteforma) volt a kezükben.
Szégyenszemre bevallom azt is, hogy itthon nincsenek elzárva a gyerekek elől a könyvek, és így megesik, hogy a gyerekek a kezükbe veszik őket. Még a verseskönyveket is! A nyálzásra igazán nincs mentségünk, sajnos gyerekeink fogzása minden igyekezetünk ellenére nyálkiválasztással jár, de tudjuk, hogy ez egy extra speciális, csak a mi gyerekeinket érintő dolog.
Sajnos ebből is látszik, micsoda csapnivaló szülők vagyunk, de mentségünkre szóljon, hogy vágyakozva nézzük azon szülőtársak gyerekeit, akik nem mozognak, nem beszélnek, nem fogzanak, nem játszanak a játszótéren, nincs a lakásukban se konnektor, se verseskötet. Van hova fejlődnünk, tudjuk, és még egyszer köszönjük a közösségi oldalak kedves népének, hogy erre szeretetteljes hangon és nagy türelemmel rávilágítottak!
(A hozzám hasonlóan elvetemült, műveletlen és kisigényű szülőknek, akiknek tetszik Dani költészete, örömmel jelentem, hogy készül az új verseskötet, Akinek a kedve dacos lesz a címe, és még borzalmasabb, az ifjúságot kifejezetten káros és veszélyes dolgokra buzdító versek lesznek benne!)”
