A virtuális valóság fogalmának meghonosításáról is ismert amerikai informatikust, Jaron Laniert tüntették ki vasárnap a német könyvszakma békedíjával a 66. Frankfurti Könyvvásár keretében.
A digitális átalakulás társadalmi hatásainak világhírű elemzője a kitüntetés alkalmából elmondott beszédében az emberi tevékenység révén keletkező adatok ipari méretű gyűjtésén és kezelésén, az úgynevezett big data módszeren alapuló üzleti vállalkozások veszélyeire figyelmeztetett és egy újfajta humanizmus kialakítását sürgette.
Az 1950-ben alapított békedíjat hagyományosan a frankfurti nemzetközi könyvvásár zárónapján adják át a modern német demokrácia bölcsőjének számító frankfurti Szent Pál-templomban (Paulskirche). Az idei díjazott, Jaron Lainer A high-tech békéhez új típusú humanizmus kell címmel mondott beszédet a templomban, ahol 1849-ben elfogadták az első össznémet polgári alkotmányt.
Lainer kiemelte, hogy nem ellensége az informatikai óriásvállalatoknak, jelenleg is van egy kutatói állása a Microsoftnál, korábban pedig barátaival együtt eladott egy start-up céget a Google-nak és a digitális átalakulást a „lojális ellenzékiség” szemléletével vizsgálja, amely abból indul ki, hogy nem mindig a rombolás vezet valami új megalkotásához.
Hangsúlyozta: „a frontok közötti közvetítés” útja a legígéretesebb a mai helyzetben, amelyben „állandóan a régi és az új ellentéteivel szembesülünk, állandóan döntenünk kell”. Egy ilyen jellemző döntési helyzet például az, hogy „a régimódi taxikat támogassuk a sofőröket megillető régimódi jogokkal együtt vagy az olyan szolgáltatásokat, mint a digitális hatékonyságot kínáló Uber” (taxivállatokat megkerülő fuvarközvetítő cég, amelynek okostelefonra fejlesztett alkalmazása révén a felhasználók taxiengedéllyel nem rendelkező autósok szolgáltatásait vehetik igénybe).
Ezek a döntések hamis döntések, az egyetlen erkölcsös választás pedig a digitális kor előtti rendszerek és a digitális rendszerek szintézise
– mondta az informatikai kérdésekben a világ legtekintélyesebb véleményformálói között számon tartott informatikus.
Ugyanakkor a választást nehezíti, hogy a gondolkodás a technológiáról gyakran a természetfelettiségről szóló fantáziák fogságában van, hiszen korábban arról álmodtak a tudósok, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusai írják majd a könyveket, ápolják a betegeket, gyártják az eszközöket, vezetik a teherautókat, ami ugyan nagy munkanélküliséghez vezethet, de a társadalom majd alkalmazkodik, például a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése révén
– fejtette ki a kutató.
Ez az elképzelés azonban nem valósult meg, helyette az tapasztalható, hogy az automatizálódást a big data viszi előre, vagyis a világ legnagyobb számítógépei aratják le a hús-vér emberek tevékenységének adatait és ezek a számítógépek a világtörténelem legkiterjedtebb kémszervezeteiként működnek.
Az automatizálás továbbra is hatalmas embertömegeket igényel, akiket „a gépközpontú jövő álma” érdekében anonimizálnak és elfelejtenek. Így például az automatikus fordítóprogramok naprakész működéséhez „igazi fordítók millióinak munkáját kell naponta megfigyelni” – emelte ki Jaron Lanier, hangsúlyozva, hogy ez a trend felemészti a „szerzőség” fogalmát, gyengíti a gazdaságot és csak a „kémszámítógépek” tulajdonosait gazdagítja.
A „látszólagos automatizálódás a kulisszák mögött robotoló emberek jogfosztásához vezet”, a kormányzatokat pedig az eladósodás és a megszorítások lefelé tartó spiráljába löki, aminek következtében lehetetlenné válik a folyamatból adódó társadalmi, gazdasági feszültségek kezelése. Például a személyszállítás területén megjelenő új, felhőalapú szolgáltatások révén a sofőrök kiszolgáltatottá válnak, nem védik őket olyan szerződések és engedélyek, mint a taxivállalatokat, a művészeket bevételhez juttató szerzői jogi rendszer pedig kiüresedik, a munkások szakszervezeti érdekképviselete megszűnik és a személyes adatai védelmére alanyi jogon igényt formáló állampolgárnak is alkalmazkodnia kell az új rendhez – fejtegette Jaron Lanier.
Szerinte a kiút az „új humanizmus”, amely a humanista hagyományok alapján az emberbe vetett hitet jelenti, de „a mesterséges intelligencia elutasításának formájában”, fő tétele pedig az, hogy „az ember több a gépeknél és az algoritmusoknál”. Ez az „istenhitnél pragmatikusabb hit” méltányosabb és fenntarthatóbb gazdasági rendhez vezethet, a gyakorlatban pedig egyebek között azt jelentené, hogy az emberi tevékenység révén keletkező adatokkal bevételt termelő vállalatoknak fizetniük kellene a felhasznált adatokért.
A díjazottat Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke méltatta. Kiemelte, hogy Lanier szembeszáll azzal a felfogással, hogy az ember csupán az adatainak az összessége. Hangsúlyozta: az EU-ban az alapjogi charta mintájára ki kell dolgozni a „digitális alapjogok chartáját”.
A német könyvkiadók és könyvkereskedők egyesülésének békedíja az egyik legrangosabb civil kulturális díj Németországban. A könyvszakma csúcsszerve minden évben egy-egy olyan személy munkásságát ismeri el a 25 ezer euróval járó díjjal, aki kiemelkedő érdemeket szerzett a béke és a párbeszéd eszméjének érvényre juttatásában az irodalomban, más művészeti ágban vagy a tudományban. A díjat eddig többek között Karl Jaspers német és Leszek Kolakowski lengyel filozófus, Ámosz Oz izraeli és Ohran Pamuk török író kapta meg. Két magyar kitüntetett is volt már, 1991-ben Konrád György, 2004-ben Esterházy Péter kapta az elismerést.
