17. A tökéletlenség gyönyörködtet?
Visszafogni magad, mikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj – ilyen a tökéletes nő, Coco Chanel praktikái szerint. Így már tudom, én csak tökéletlen lehetek, mert nem fogom vissza magam, ha fáj, jártatom a szám, firtatva a számomra felfoghatatlan és logikátlan történést. Faggatom az aktuális pasit a miértekről, és ha zavar a hazugság vagy az igazság, hisztizem. szexturista
A korlátlan isteni tökéletesség, az omniperfectio, egyszerű fogalom. Tökéletes (perfectum) az a létező, amelynek természetét megillető létéből semmi sem hiányzik. A létezők ugyanis annak alapján tökéletesek, hogy létük van. A véges létezők csak bizonyos szempontból és korlátozott módon tökéletesek; Isten azonban minden szempontból tökéletes és tökéletessége felülmúlja fogalmainkat. Az egyszerű tökéletességeket Isten lényegileg birtokolja, a kevert tökéletességeket azonban csak annyiban, hogy létre tudja hozni őket.
A Mindenható perfektségét nem vonom kétségbe, de első teremtényéét, a férfiét, igen. Amikor a jelentkezők megkérdezik a társkereső oldalon, (kábé a második, esetleg harmadik sablonkérdés ez szokott lenni), miért nem talál párt egy ilyen különleges nő, miért vagyok egyedül, és mit is keresek valójában, általában azt válaszolom, a tökéletes férfit, a számomra tökéleteset. Hogy mi számomra a tökéletesség, nem tudom megfogalmazni, mert a nős férfiakból rendre elegem lesz, a hétvégén elnémult telefonokból, a kocsiból, vezetés közben lezavart skypolásokból, a mondat közepén megszakított beszélgetésekből, amiket aztán tizenkét perc múlva kurta üzenet követ, bocs, bejött a nejem. S miután megkapom őket, már a szex maga sem izgat, inkább mulattat, mennyire megbolondulnak értem. Nekem csak a hiányérzet marad. szexturista
Az Igazgató akár tökéletes is lehetne, agglegény, intelligens, jóképű, sikeres férfi. A ciprusi találkozó előtt egy este arról beszélt, hogy eddig, negyvenhárom éves koráig, hiába ajánlgattak neki menyasszonyokat, senki sem kellett, de engem elvenne, mert az istennője vagyok, a tökély, akire mindig vágyott. Csak az a gond, nem tudja eldönteni, hol is éljünk, ő a magyar klímát nem bírná, meg hát mit is kezdene magával Pesten, engem pedig egy percre sem hagyhatna magamra Kairóban, mert ízekre szednének a férfiak. Ja, és ő hetente háromszor edzőterembe jár munka után, meg kell értenem, adnia kell magára, ilyenkor nem lesz szex, de a hét többi napján nonstop. Ekkor megszólalt a fejemben a csengő, nem csupán karácsonyi angyaljelző csingilingiként, hanem a Tel-Aviv-i légvédelmi sziréna módjára.
Így tulajdonképpen örültem, amikor az Igazgató határozott kérésére, a pesti landolás után azonnal felhívtam viberen, és nem válaszolt. A hosszú úton hazáig még párszor megismételtem, eredménytelenül. Nem csodálkoztam, már a megismerkedésünk elején eltűnt egyszer nyolc napra, amit a nagybátyja hirtelen betegségével magyarázott. Másnap zavartan motyogott valamit arról, hogy a barátai várták a reptéren, és mindjárt a kávézóba vitték, ahol roppant nagy kellemetlenség érte: szerette volna megmutatni a ciprusi esküvő képeit a gépen, de mi elfelejtettük kikapcsolni, és a képernyőn hirtelen megjelentek az utoljára közösen nézett leszbi pornó kockái. szexturista szexturista
Mikor aztán két napig nem keresett, nem zaklattam keresztkérdésekkel, nem bombáztam üzenetekkel, nem hisztiztem, szóval, Coco elvárásainak tökéletesen megfeleltem, de azt hiszem, nem is fájt. Legalábbis nem igazán. Vagy nem vallottam be. Minden esetre, a kutyaharapást megint szőrivel gyógyítottam, mert nem szeretem a plátói szerelmet, az olyan, mint kívülről nyalogatni a lekváros üveget. Kerestem egy másik pasit, aki az Igazgató helyett elvisz Londonba.
