Egyesek szerint jogunk van tudni róla, mi történik a tárgyalóteremben, mások azzal árvelnek, hogy a közvetítések csak még nagyobb hírnevet szereznek a gyilkosoknak.
2012 júliusában egy a coloradoi Aurora moziban James Holmes felállt az új Batman-filmet néző tömegben, és tüzett nyitott a közönségre. Tizenkét ember a helyszínen életét vesztette. A tömeggyilkosság indoka a mai napig nem tisztázott, a gyanúsított letartóztatása közben annyit mondott:
Én voltam Joker.
Bár több mint két év eltelt azóta, James Holmes személye kitörölhetetlen a médiából, a kollektív sokk után spekulációk százai indultak útjára, Holmes ügyével kapcsolatban. A TruTV és több helyi televíziós csatorna, továbbá több denveri rádió kért engedélyt a megyei bíróságtól, hogy Holmes tárgyalását rögzíthessék. Lonnie és Sandy Phillips, az egyik áldozat (Jessica Ghawi) szülei tiltakoztak a tévés-rádiós közvetítések ellen.
Fotó: vice.com
A családoknak semmilyen előnye nem származik ebből. Eléggé borzasztó lesz az is, hogy végig kell hallgatnunk azt, amit végig kell hallgatnunk, hogy végig kell néznünk, amit végig kell néznünk, de az, hogy egész Amerika velünk együtt nézze és hallja, az már túl sok.
Holmes ügyvédje és az ügyész is a kamerák kitiltását támogatta, ahogy a többi áldozat hozzátartozói is a nyilvánosság mellőzését kérték.
A családok, az elhunyt áldozatok hozzátartozói így is mérhetetlen traumákon mentek keresztül. Kamerákkal az arcunkban csak még megrázóbb lenne újraélni az eseményeket. Nem mellesleg ezek a felvételek csak még híresebbé tennék ezt a szörnyeteget.
A gyilkosság áldozatainak hozzátartózói olyannyira igyekeznek megakadályozni a gyilkos személyének kultusszá válását, hogy a nevét sem hajlandóak kimondani.
Amikor kimondom a nevét, amikor a média leírja a nevét, vagy képeket közölnek róla pontosan azt adják meg neki, amire vágyott.
Be kell ismernünk, hogy bizarr kultusza van a sorozatgyilkosoknak. Elég csak Marilyn Mansonra, a Marilyn Manson együttes névadójára és énekesére gondolnunk, aki művésznevét Marilyn Monroe keresztnevéből és az elítélt Charles Manson vezetéknevéből formálta meg. Charles Manson amerikai bűnöző, és énekes-zenész volt, akit többek közt az 1960-as években elkövetett Tate-LaBianca gyilkosságok kiterveléséért ítéltek el. Az Egyesült Államok folklórjában Manson a gonosz egyik megszemélyesítője, és egy tömegek által imádott zenekar (illetve személy) neve, mely név lemezeken, plakátokon, fiatalok szürkékre kopott rokkerpólóin szerepel.
A bűnözők még a televízió megjelenése előtt is szert tehettek valamiféle hírnévre. Billy, a Kölyök, (Születési dátuma és helye is bizonytalan. A legelfogadottabb nézet szerint 1859-ben született, New Yorkban, más források születési dátumaként az 1860-61-es éveket adják meg) hírhedt amerikai törvényen-kívüli, aki főleg ló-, valamint marhalopásokból tartotta el magát szintén legendás bűnöző amerikában. De elég csak Bonnie és Clyde nevére gondolnunk, akik szintén beírták magukat a történelembe (később filmen is).
Az első tévében is közvetített gyilkossági per Jack Gilbert Graham tárgyalása volt, aki 1955-ben a Denverből Portlandbe tartó gépre bombát csepészett fel édesanyja kézipoggyászában. A gépen negyvennégy ember vesztette életét.
A sorozatgyilkos, Ted Bundy 1979-es pere volt az első nemzetközileg is közvetített tárgyalás: lehetett filmezni, fotózni, interjút készíteni a vádlottal. A kilencvenes években élték virágkorukat a hírhedt gyilkosok pereit közvetítő műsorok. 1992-ben milliók nézték a Menendez testvérek tárgyalását, akiket azzal vádoltak, hogy megölték gazdag szüleiket egy shotgun-nal.
Aztán jött O.J. Simpson pere, ami nyilvánvalóvá tette, hogy az emberek imádják ezt a műfajt: ismét milliók ültek képernyő elé, hogy végignézhessék a bírósági közvetítést.
Fotó: timesunion.com
Az amerikai bírósági közvetítések legbrutálisabb jelenetét 2013-ban közvetítette a tévé, amikor is T.J. Lane, aki egy ohioi iskolában lövöldözött a következőket mondta:
Ez az ujj, ami meghúzta a ravaszt, és megölte a fiaitokat, most a gyilkosság emlékére maszturbál. Basszátok meg mind!
T.J. Lane szavai óriási kollektív sokkot váltottak ki az emberekben, felháborodtak, undorodtak, ugyanakkor készült a botrányos jelenetről egy gif is, ami bejárta az internetet.
Felháborodunk, de mindannyiunkat érdekelnek ezek a történetek. Az Aurora-gyilkosság tragikus és bizarr. Holmes láthatóan elmebeteg, Jokert emlegeti példaképként, és bűntudatnak halvány nyomát sem látjuk az arcán. Hajlamosak vagyunk fikcióként nézni ezeket a közvetítéseket, fikcióként olvasni a per fejleményeit, és talán hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mit éreznek a családok, amikor kamerával az arcukban (egész Amerikával az arcukban) vallanak életük legsúlyosabb traumájáról. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden tévés közvetítés, minden cikk (ironikus módon ez is, amit írok) továbbviszi a gyilkosok nevét, megadja nekik azt a hírnevet, amire vágytak.
Ugyanakkor abba is érdemes belegondolnunk, hogy ha a tárgyalások a nyilvánosság előtt zajlanak, az valamilyen módon talán módosíthatja is az ítélet végkifejletét. Többen érveltek azzal, hogy a tárgyalások közvetítése lehetőséget ad arra, hogy egy civil észrevegyen valamit, amit mások nem, hogy valaki esetleg tanúként jelentkezzen később, mert rájött, hogy birtokában van egy olyan információ, ami korábban feleslegesnek tűnt, a tárgyaláson elhangzottak alapján azonban fontos, akár perdöntő vallomás is lehet.
