Papp Attila Zsolt: Vízimozi. Előretolt Helyőrség Könyvek – FISZ és az Erdélyi Híradó Kiadó közös kiadása, 92 oldal, 2014.
Szájensz fiksön, víz alatti hó, rémregény. Borítója mint a némafilmek, ugyanaz a dizájn, az 1902-es Utazás a Holdba plakátjával. Kezdetben nem tudtam hova tenni ezt a kötetet. Aztán a helyére került, finoman és illedelmesen, nagyon elmés módon. A Vízimozi nagyon egyben van. Filmszerű képekkel operál, olvasható akár képekben. Távolít, közelít, olyan messze-közel visz magunkhoz, ahogy éppen jólesik. Abban is segít, ha ki akarjuk kapcsolni a felelősségérzetünket, tanácstalanul, de felment az emberi lét saját magunk által kirótt súlya alól. Ilyen a Kihullott idő nagy kérdése is:
Ha a halmazok nem metszik egymást,
ki tanúsítja, hogy én is éltem?
Ne ugorjunk ilyen mélyre hirtelen, bár alkalom nyílik rá már az elején. Vízben és űrben bolyongó versek Papp Attila Zsolt költeményei. Szürreális tájakon keres valamit, holdpolgára nosztalgikusan réved a földi időkbe. Hol a Holdra vágyik ugyanis, hol meg onnan tekint a Földre. Számomra nagyon meglepő és újszerűnek hat a költészetben az ilyen jellegű űrábrázolás. Metaforákkal, lélekről, keresésről nyilván, megmaradva a versre jellemző szikárságnál. Itt senkinek nem fogja a szájába rágni a jelentést, nem az a sci-fi, ahol az erő kimondottan veled van, inkább csak sejteni lehet, ha megy az azonosulás ezzel a fajta földi-égi-víz alatti bolyongással.
A Holdpolgár című versben a kolozsvári költő elképzeli, játékból, hogyan „költöztessük át e tág vidékre/ – ha nincsen jobb ötletünk – teljes Erdélyt”. Természetesen többről van szó itt, mindenki saját értelmezésére bízom, mit jelentenek az alábbi sorok:
A versjövő nem ismer lehetetlent.
Szabadkikötő lesz, könnyű pálya.
Lomha, nagy hajók szállítják át a
fehér és a zöld közötti sávba
minden részét, összes csomagunkat
A címadó vers megdöbbentő esetet dolgoz fel, 1913-ból. Az első kolozsvári némafilm, a Sárga csikó forgatásán Imre Erzsi színésznő a Szamosba fulladt, mert a csónakjelenetben nem a rendezői utasításoknak megfelelő oldalon ugrott vízbe, és elsodorta egy örvény. Furcsa módon így maradt fent a neve az utókornak. Papp Attila Zsolt egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a dolog költőisége ragadta meg a figyelmét, nyilvánvaló tragikuma mellett. Valóban eléggé balladisztikus halálesetről van szó, a tragikus sorsú színésznő alakjának emléket állít a vers:
Úszik egy lány a mélyvizekben,
ki odafönt mellékszereplő,
de ebben a filmben ő a hős.
Ez volt a legjobb műve, Mester,
bár egyre kevésbé ismerős.
Érdekes a háttér, a költő szerkesztő is egyben, a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat társművészetek rovatát szerkeszti. És a Filmtett – Erdélyi Filmes Portál szerkesztője is, idéntől pedig a FőTér internetes hírportál főszerkesztője. Érthető tehát a filmes kapcsolat. Ez a harmadik kötete.
Ha szívesen olvasnánk egy verseskötetet, amelyik olyan erős hangulatokat idéz fel, hogy képes évszakot váltani a nappaliban, akkor lapozgassuk bőszen a Vízimozit. Meg fogunk lepődni, épp mint a moziban.
