Varga László Edgár mintha iskolában tanulta volna a verselést, a szó legnemesebb értelmében.
Varga László Edgár első, Cseréptavasz című kötete az egyik legkellemesebb idei meglepetés volt számomra. A kötet idén a FISZ gondozásában, és az Orbán János Dénes által szerkesztett Előretolt Helyőrség sorozatban jelent meg.
Fotó: kronika.ro
A kötet külleme valamilyen megmagyarázhatatlan okból taszított. A kemény kötéses könyvecskét hanyagul ide-oda rakosgattam a lakásban, kerülgettem, míg végül meg nem adtam magam, s félve bele nem pillantottam az első pár versbe.
Az első igazán pozitív meglepetés volt a felfedezés, hogy a Cseréptavasz versei rímelnek. Nem is akárhogyan. Varga László Edgár mintha iskolában tanulta volna a verselést, a szó legnemesebb értelmében. A sok szabadverstől már egyébként is csömöröm van, azt hiszem, a Cseréptavasz rímes, dallamos, szerkeszett, átgondolt, megkomponált versei, a szonettek valamilyen módon visszahozzák azt a klasszikus, dalolós versolvasási formát, melyet már majdnem elfelejtettem.
úgy hideg a lég mint nyelv ha érint fémet/ papírra írom minden századik szavam/ antológ hiány egy töredékes élet/ s a jégszekrényben még egy fél marék havam
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a rímesség, dallamosság egyrészt ódonnak, nosztalgikusnak hat, másrészt kevesebb mélységet enged meg. A Cseréptavasz ügyesen megcáfolja a rosszindulatú előfeltevéseket. A hagyományos formában is elfér a garden party vagy a zsilettpenge.
és itt ez a garden party – furcsa/ a lugason kirakva pár ezer lampion/ ilyen kontextusban az ég sem végtelen/ ilyen kontextusban sűrűbb most a lég
Az tagadhatatlan, hogy Varga László Edgár verseit olvasva sokszor eszembe jutott például Arany János, az öreg költő, aki a verseiben öregedett meg. A Cseréptavasz oldalról-oldalra egyre melankolikusabb. A versek beszélője a versek haláláról, mint a költők öregségéről, a költészet eleve öregességéről beszél.
és a vers halott – de nem az én halottam/ és nem lát az isten: nem a napon állok
Vagy egy másik versben a költő teraszról merengő, félig halott, legendás írnok:
a szomszédok sorra beköszönnek/ szerencsét kívánnak az aznapi vershez/ nagyon sajnálnak – mondják majd lágyan – mert ez/ nehéz élet – s este ha megjönnek/ bort hoznak nekem és sajtot és virágok/ ezrei borítják el a szürke gangot/ „itt él a költő – súgják majd – jaj szegény!“
A kötet azonban még véletlenül sem siránkozik azon, hogy a versek ideje lejárt, vagy, azon, hogy költőnek lenni mennyire patetikusan értelmetlen. Mint oly sok esetben Varga László Edgár semi bírja ki, hogy ne idézzen más költőktől, ne csempésszen más költőkre, költői hagyományokra tett utalásokat verseibe. A Cseréptavaszban viszont az idézgetés, utalgatás is pofátlanul eredeti, legfőképpen azért, mert pofátlanul ironikus. Ady fekete zongorája, Koós János slágerével vegyül: „egy nagy fekete hangszeron/ játszanám dilettáns dalom/ a költő egy zongoránál/fehérebb az orgonánál“.
https://www.youtube.com/watch?v=UFs8Ve3_d6M
A címzett nélkül című versben Petőfi az ismert költő ismeretlen testeként jelenik meg. A víz nem úr, csak azúr, Babits Jónása túl kevés: „és indokolt a belső elhajózás/ e kikötőket hagyni szépen másra/ túl sok itt a cet és kevés a jónás“.
Egy másik kedvenc megoldásom a rád hagyom című vers tulajdonképpeni óda paródiája volt.
vagy játsszuk azt: a költő most te vagy/ hűvös a mell és izzó-kék az agy/ s egy méla ódát firkálsz éppen rólam/ a világ nincs csak én vagyok neked/ nyers fénybe írj – attól majd megremeg/ a szív e szűk dohos szerelmi ólam
Ki merem jelenteni, hogy nem olvastam még olyan ódát, amely arról szól, hogy a vers írójához ír valaki ódát.
Fotó: szekelyhon.ro
Varga László Edgár első kötete tele van játékossággal, eredetiséggel, keserédes humorral és egy jó nagy adag tehetséggel. A Cseréptavasz továbbá nem próbálja felvonultatni mihez ért a szerzője, nem tolja az orrunk alá, hogy a költő ezt tudja és azt tudja, hogy a költő milyen művelt, hogy már rég elolvasta az egész létező irodalmat. Nem törekszik kínosan új, egyedi nyelvet létrehozni, mégis létrehozza. Ha elcsépetlen, mégis hatásosan szeretnék fogalmazni azt mondanám, ha egy verseskötetet tervezel elolvasni idén, ez a kötet legyen az.
