Cindy Sherman az önmagáról készített gigantikus fotósorozatában több száz féle, a hétköznapitól a legextrémebbig terjedő nőtípus bőrébe bújt bele. Az utóbbi néhány év összetettebb alkotásait leszámítva, minden azóta készült képén önmaga jelenik meg, magányosan, a legkülönbözőbb ruhákban, sminkekben, parókákban és környezetben. A diploma után, 1977-ben New Yorkba költözött és ekkor ismerte fel a játékban rejlő művészi lehetőségeket, s elkezdte magát fotózni saját lakásában, az utcán, Long Islanden vagy az Egyesült Államok délnyugati részén. Fontos, hogy ezeket a kisméretű, fekete-fehér képeket szinte mindig egyedül készítette, s ez rendkívüli intimitást, testközeli hangulatot kölcsönöz nekik. Úgy érezzük, mintha meglesnénk a kameráról látszólag mit sem sejtő nőalakokat – annak ellenére, hogy a maga alakította figuráit színésznőkként, valamely ismerős, de nem azonosítható film jelenetének szereplőiként értelmezte, s fényképeit „Cím nélküli állóképek”-nek (Untitled Film Stills) nevezte. (forrás: Sturcz János: Ezredvégi álarcosbál – Cindy Sherman új szerepek és maskarák között, Fotóművészet, 2000/5-6.)
Érdekesség, hogy a fent említett Fairy Tale sorozat itt látható Untitled #153 jelzésű 1985-ben készült fotóját a Phillips de Pury & Co. New York-i árverésén 2010 novemberében 2.770.000 dollárért árverezték el.
