Kezdjük így, és mindenki bólogat: a friends és a barátok egymástól fényévekre áll. Barátok, akikkel rendszeresen és lehetőleg hús-vér kontaktusba kerülünk. Hatással vannak ránk, a szokásainkra, formálják a személyiségünket. Ezzel ugye még nincs is baj – mi is őket. De biztos, hogy a dolog csak mikro szinten működik? Mi a helyzet azzal a több száz (vagy ezer, kinek hogy) ismerőssel, akik konstans szembejönnek veled a news feeden? Hidegen hagy, mi?
AZ EMOCIONÁLIS JÁRVÁNY MELEGÁGYA
Rossz hír 1.: Az elmúlt időszakban több tanulmány is született az ún. emocionális fertőzés terjedésének lehetőségéről a közösségi hálókon. Erről akkor beszélhetünk, ha magunkévá teszünk bizonyos érzelmi állapotokat vagy élményeket, anélkül, hogy annak tudatában lennénk. Az érzések ilyen vírusszerű terjedését hús-vér emberi interakcióknál már korábban dokumentálták. Sőt, a tudósok mai napig a csoportos viselkedés egyik kulcsaként tartják számon. Most a PNAS kutatói 689.000 angol nyelvű Facebook-felhasználót vontak be a kísérletükbe, a kutatás idejére mesterségesen manipulálva az alanyok hírfolyamán megjelenő pozitív és negatív kommentek arányát. Találjuk ki, mi lett az eredmény? Az emocionális fertőzés a Facebookon is remekül működik. Negatív impulzusokat kapva több negatív megnyilatkozás született, és fordítva a pozitív esetén. Konklúzió: az eszed bármennyire is random arcok üres fecsegésének tulajdonítja a Facebook hírfolyamát, a tudatalattid másként gondolja. Emberként magas érzelmi intelligenciával rendelkező lények vagyunk. A belénk kódolt empátia nem engedi a tökéletes szelekciót. Így legalábbis tudat alatt képtelenek vagyunk teljesen elzárni magunkat a minket érő érzelmi behatásoktól. Legyen az fotó, poszt, komment, check-in egy kvázi ismeretlentől. A szociális kapcsolatainknak még ezek a formái is alakítják a személyiségünket, pláne a pillanatnyi hangulatunkat. Természetesen anélkül, hogy a véleményünk az ügyben bármit is számítana a tudatalattink számára.
AZ INTERNET-LÉT KOMPROMISSZUMA
A közösségi hálók feltételezett romboló hatásait több tanulmány érintette: nyelvrongálás, egymástól elszigetelt életformák, vagy éppen az igazság-hazugság megkülönböztetésének ellehetetlenítése. (Amúgy meg: biztos, hogy az utóbbihoz bármi köze az internetnek?) Általános reakciók: jajveszékelés és felháborodás, hogy ezek az alamuszi internetes honlapok – amelyek egyetlen produktuma a felhasználó – nem átallnak minden fegyvert bevetni, hogy felhasználóikat elkötelezzék maguk mellett. Manipuláció, pénzgyártás, összeesküvés elméletek. Uniformizálás! Két dolgot érdemes megjegyezni: 1. A PNAS-tanulmány szerzői megjegyezték, hogy bár tényleg működik az érzelmek vírusszerű terjedése a Facebookon, annak bármilyen tömeg-manipulatív ereje igen csekély. Illetve ne felejtsük, hogy akármelyik szociális hálót is pécézzük ki, végső soron az onnan kapott információfolyam is csak egy csatorna az amúgy gigantikus, internetnek hívott univerzumban. 2. Uniformizálás: az eredeti gondolatok legyilkolása, a kreativitás halálspirálja? A média homogenizáló hatása a társadalom régi paranojája. Nem internet-specifikus problémakör, létező amióta maga a média is létező.
Ősi internet-bölcsesség pedig: ha nem fizetsz az áruért, te magad vagy az áru – az internet legjava erre a filozófiára épül. A honlapok egyúttal reklámfelületekként funkcionálnak. Az üzlet így szól: ingyen beengednek az információktól hemzsegő, végtelen virtuális térbe. Én meg cserébe hagyom, hogy a klikkelés-megszállott média és marketingcégek rajtam kísérletezve optimalizálják, milyen ütemben érdemes a reklámnak a szemgolyóim előtt villognia. Az internet grátisz, így maradhat nyitott, élő és vibráló. Ez biztosíthatja az általa nyújtott információk sokféleségét.
A FACEBOOK VILÁGURALOMRA TÖR?
Ha mindezt egy olyan disztopikus jövő előjeleiként interpretáljuk, amelyben majd minden megkaparintott információ már manipulatív, torzított és kizárólagos célja a mindenkori hatalmat szolgálata – nem mondunk újat. Gondoljunk csak a ’88-as Elpusztíthatatlanokra (They live). A filmben a reklámok képkockái propaganda üzenetekkel bombáznak. Kimosva az emberek agyát, a tökéletes fogyasztói társadalom létrehozásáért, aminek mindenki behódol. A tudat-tudatalatti hézagját kijátszó összeesküvés elméletek ötlete régi legenda. És bár már bizonyították, hogy nem működik – még mai napig élő. Valóban voltak kísérletek, hogyan lehetne a tökéletes fogyasztói társadalmat megteremteni. Értsd: egy gombnyomásra megértetni a tudatalattinkkal, hogy a Coca Cola jobb, mint a Pepsi. Végül a ’80-as évekre bebizonyosodott, hogy az erre épülő marketingjáték kevésbé célravezető. A klasszikus „Tégy egy szép lányt a képre, adj a kezébe Coca Cola-t” metódus jobban működik. Tehát nem lehet a tudatalattinkban megnyomni a gombot – mert nincs ott semmilyen gomb. 
Visszatérve a PNAS kutatására. Annyi most már tudományosan is bizonyított, hogy a tudatalattinkban az empátia van hatalmon. Azok a reklámok rögzülnek jobban, amelyek érzelmileg telítettebbek, intenzívebbek. És vajon melyik felület erre a legalkalmasabb terep? Éppen a közösségi hálók, ahol folytonosan- tudatosan vagy sem – interakcióba lépünk a körülöttünk levő világ kívánt vagy nem kívánt szegletével egyaránt. Rossz hír2: az impulzusdömping ellensúlyozására még az sem elég, ha tudatában vagyunk a dolognak. Tehát annak, hogy valójában nem lehetünk tudatában. Az összeesküvés-teóriák jegyében: lehet érdemes a laptopot még most lecsapni és kihajítani az ablakon?
