A 2008-ban alakult Színes Város ecsetei már jó pár tűzfalat vettek kezelésbe, hogy színes festményeikkel megmentsék az unalmas falakat a szürkeségtől. A csapat kezdetben kimondottan Vasarely ihletésű művekben utazott, és bár a szellemi örökség hirdetése továbbra is fontos, azóta igyekeznek tágítani a repertoárt és a stílust. Az akcióknak mindig van valamilyen háttértörténete és célja: Erzsébetvárosban például egyedülálló módon nemcsak festenek a falakra, hanem hőszigetelnek is. Pályázataikkal részben az ismeretlen, ám tehetséges falfestőknek adnak lehetőséget.
Legújabb dobásuk a Színes Város Strongbow Budapest Fesztivál, amelyben rekordszámú tűzfalat „támadnak meg” a festékes vödrökkel. Az elkészült falak nagy részét koncertekkel, slam poetry eseményekkel bolondítják meg. A Színes Város főtitkára, Flór Péter mesélt az izgalmas, festékben úszó hacacáréról.
Magyarország hemzseg a fesztiváloktól, viszont a tűzfalfestésnek még nincs akkora kultúrája. A falfestés megosztó, még szinte gyerekcipőben járó műfajt. Hogyan lesz ebből fesztivál?
Szeretnénk fejleszteni és népszerűsíteni a tűzfalfestést és a külterületi vizuális kultúrát. Fontos számunkra a vérfrissítés is, vagyis, hogy kitágítsuk a falakra festő alkotók számát és bebizonyítsuk a művészeknek és grafikusoknak, hogy érdemes falakban is gondolkozni. Egyszerűen így.
Hogyan fog felépülni a fesztivál?
Az egész lelke a tűzfalfestészet, ehhez kapcsolódnak majd a zenei rendezvények és a slam események. Számos elkészült falnak külön megnyitót szervezünk, melyet különböző programokkal ünnepelünk meg. Lesznek tűzfaltúrák is, szeretnénk megmutatni a főváros újabb rétegét, nem pusztán magunknak, de a külföldieknek is. A belváros belsejére fókuszáltunk, ahol 3-4 naponta lesznek falátadók.
Az egész fesztivál egy tematikát jár körbe, amely a „Kezdjünk el beszélgetni egymással!” címet kapta. Olyan ellentétpárokat akarunk a falakon látni, melyek megmozgatják a fantáziánkat és kialakul egy társadalmi párbeszéd általuk. Urban art-ról beszélünk, vagyis a cél a városszínesítés, és a megfestett alkotások nem akarják nevelni a városlakókat, pusztán elgondolkodtató kérdéseket tesznek fel. A fesztivál alatt egy művészeti területen jártas szakember választja ki az alkotókat. Ez azért jó, mert így garantáltan minőségi és kiváló alkotások jelennek meg a falakon.
A szervezésnél volt valami követendő példa?
Az egész fesztivál ötletét Lengyelország adta. Azt látjuk, hogy ott az elmúlt pár évben zseniális és világhírű alkotások születnek, ami azért érdekes, mert anno egy időben indultunk velük, de közben a lengyelek nagyon elhúztak és olyan szintű és annyira eredeti falfestések születnek, melyek példaértékűek és a fesztivál kiindulópontjául szolgáltak.
Mi lehet az oka annak, hogy ennyire le vagyunk maradva a kültéri vizuális kultúránkkal?
Nagyjából ismerem az európai viszonyokat, és ahhoz képest Budapestnek van egy hosszú évtizedekre visszanyúló túlszabályozott és túlbürokratizált rendszere, mely gyakran nehezítő tényező. A legtöbb kerületben mások a szabályok, valamint a hozzáállásban is vannak különbségek, amely szerencsére változott az elmúlt évek során, de nekünk elsőként nem volt túl könnyű egy teljesen új dolgot behozni.
A nehéz és komplikált engedélyeztetés mellett én úgy látom, hogy nagyon kevés olyan ember van, aki valóban ért a tűzfalfestéshez, hiszen kevés a lehetőség arra, hogy nagy falakat lehessen megfesteni. Körülbelül 15 emberről beszélhetünk, akik képesek egy ilyen komplex feladatot megoldani, Ilyen kicsi létszámmal pedig egyelőre nehéz elérni Berlin vagy London szintjét. A fesztivállal éppen ezen szeretnénk változtatni, ezért olyan embereket kerestünk meg, akik a vizuális művészetben alkotnak, de még nem volt alkalmuk tűzfalakat festeni. Nagyon fontos, hogy folyamatosan kell új művészeket alkalmaznunk, így minél több ember kerül a rendszerbe és nem csak a közeli barátaink festenek.
A Színes Város nemcsak mentalitásában, de stílusában is sokat változott.
Amikor 2008-ban itthon elsőként elkezdtünk szervezett formában tűzfalfestéssel foglalkozni, mi magunk is rengeteg új dologgal szembesültünk. Ám lassan kitapasztaltuk, hogyan is kell csinálni ezt a műfajt és máshol mi a jellemző. Kezdetben nagyon ragaszkodtunk a Vasarely vonalhoz, hiszen akkor ez volt a cél. Bár az örökségápolás nyilván megmaradt, de annak hatását már kicsit másképp akarjuk megjeleníteni.
A másik ismert falfestő brigád, a Neopaint mennyire partner? Általánosságban együttműködtök, vagy vannak harcok egy tűzfalért?
Teljesen más dolgot csinálunk, noha mindketten falra festünk, de a két dolog merőben eltér egymástól. Örülünk, hogy követnek minket, mert amikor elkezdtünk tűzfalfestéssel foglalkozni, még senki nem volt rajtunk kívül. Általános verseny létezik talán, de ezzel csak a városlakók járnak jól.
A két legnagyobb budapesti tűzfalfestő csapat mentalitása tehát eltér, de nyilván jellegzetes különbségek vannak a magyar és a külföldi művészek stílusa és mondanivalója között is.
Nagyon sok a különbség, aminek egyrészt az az oka, hogy nálunk még viszonylag friss ez a dolog. Külföldön már sokkal merészebben közelítik meg az adott témát és sok esetben egészen elképesztő ötletek jelennek meg a falakon. Minden országnak megvan a maga meghatározó mentalitása, az aktuális társadalmi helyzete és még rengeteg dolog, mely mind befolyással van a művészeti tevékenységre és gondolkodásra, így karakteres különbségek vannak természetesen.
Visszatérve a fesztiválra, Nádudvari Noémi művészeti kurátor mi alapján válogatja ki azokat, akik végül megfesthetnek egy adott falat?
Először is kell, hogy legyen valamilyen típusú referenciája annak, aki festeni akar. A fő szempont az volt, hogy olyan emberek kerüljenek egy csapatba, akik szeretnek együtt dolgozni. Korábban felmerült, hogy válogassunk össze teljesen más stílust képviselő embereket, de végül azt elvetettük. Az alkotók között van alkalmazott grafikus, tetováló művész és olyan festő is, aki eddig csak vászonra festett. Nem pusztán magyarokat hívtunk meg, van két román és egy lengyel művész is. Nagyon vegyes és laza csapat állt össze, ahol a közös tényező az, hogy az életük meghatározó pontja a grafika. Szinte minden csapatnak van egy rendezője, aki filmet forgat a falfestmény születéséről. Úgy gondoljuk, a dokumentálás ugyanúgy része a tűzfalfestésnek, mint mikor ecsetet ragad egy művész.
Ennek lesz valami összegyúrt változata egy hosszabb film formájában?
Most az a terv, hogy minden crew-nak meglesz a maga videója, de az összevágott filmen egyelőre még nem gondolkodunk.
Említetted, hogy egy-egy fal engedélyezésénél papírrengetegen kell átverekedni magatokat. Egy ilyen nagyszabású fesztivál esetében – különösen, hogy meglehetősen sok falról van szó – milyen volt az önkormányzatok hozzáállása?
A Fővárosi Önkormányzat városmarketing divíziós csapata rendkívül pozitívan áll hozzá a tűzfalfestéshez. Egy ilyen fesztivál esetében ők is tudják, hogy ez egy kísérlet, így meglepően nyitottak.
Van kedvenc tűzfalterved a fesztiválon debütáló alkotások közül?
Mivel a végleges tervek jóváhagyásához nekem semmi közöm, így eljutottam oda, hogy gyakran már meg sem merem nézni az adott tervet. Sokszor előfordult, hogy ami nagyon tetszett, az az önkormányzat rostáján már nem ment át, de jelenleg van egy titkos kedvencem, amiben nagyon bízom, mégis várjuk ki a végét.
