Harapós teknősök inváziója jöhet a magyarországi vizekben, mert túl sokan gondolják azt, hogy természetes, ha egy gazda szabadon engedi nagyra nőtt aligátorteknősét, vagy más hasonlóan veszélyes hüllőjét – véli Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora a Közelről című műsorban a Kossuth Rádióban. A szakember arról is beszélt, emlősfajoknál is lehetnek problémák, miután egyre többen akarnak ormányos medvével egy fedél alatt élni.
Több begyűjtött ragadozó teknős a szintén Veresegyházán található medveotthonba került, ahol Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora mesélt a különleges hüllőkről. A menhelyen két aligátorteknős-kifutó van, egy-egy kis tóval. Eleinte csak két állat, a Biatorbágyról ide szállított Artúr és Aranka éltek itt, egymástól elkülönülve, majd utóbbi átment fajtársa tavába. Miután újabb és újabb teknősök érkeztek, köztük egy szintén harapós kínai lágyhéjú teknős is, Aranka visszatért az eredeti tavába, amelyet hat másik példánnyal oszt meg, Artúr pedig maradt egyedül.
Múltkor egy galamb szállt le inni a tónál, a gyanútlan madarat a villámgyors teknősök azonnal elkapták. Jellemző rájuk, hogy mindenre támadnak, ami mozog, az aligátorteknősök a nyakukat majdnem olyan hosszan ki tudják nyújtani, mint a páncéljuk hossza, ezen kívül a szájukat pengeéles szarukávák szegélyezik, végtagjaik pedig hatalmas karmokban végződnek.
A szakember elmondta, ezeket az állatokat nem lehet ivartalanítani, de mivel szeretnék elkerülni a szaporulatot, abban bíznak, hogy a veresegyházi élőhely nem alkalmas arra, hogy kikeljenek a tojások. Más területen azonban, Magyarországon belül is, képes lehet a szaporodásra az aligátorteknős, amelynek eredeti amerikai élőhelye egészen Kanadáig terjed. Ott sokkal szélsőségesebb időjárás, keményebb hidegek vannak, mint nálunk, ezért még az sem szükséges az aligátorteknős magyarországi túléléséhez, hogy enyhe legyen a tél – figyelmeztetett Szilágyi István.
Az állatvédő attól tart, hogy teknősinvázió következhet be, miután a hüllőtartók internetes kommentjeiből az derül ki, egyesek számára teljesen természetes, hogy ezek az invazív, vagyis betolakodó, emberre is veszélyes fajok megjelennek a hazai vizekben. Szilágyi István hangsúlyozza, valamennyi említett állatot csodálatos predátornak tartja, de nem szabadna megvárni, hogy elterjedjenek Magyarországon.
Az állatvédő liga kurátora arról is beszélt, hogy nem csupán az aligátorteknősök otthoni tartása – aztán elengedése – okoz gondot, hanem más vadállatok lakásba telepítése is. Nagy divat volt például a kis korában aranyos, felnőttkorában azonban veszélyesen agresszívvá váló mosómedve tartása – ezt ma már jogszabály tiltja.
Nagyon gyorsan meglett azonban az alternatíva:
Szilágyi István szerint most ormányos medvézni fog az ország. A szintén a mosómedvefélék családjába tartozó állat Dél-Amerikában őshonos, súlya 4-6 kiló, ügyesen mozog a fákon és a talajon, és a vízben is jól úszik. Gyümölcsöket, gombákat, valamint rovarokat és rágcsálókat is eszik. Szilágyi István szerint az otthon tartott ormányosok szemfogát kihúzzák, hogy ne harapjanak, sőt olyan állatot is látott, amelynek kölyökkorában a karmait, illetve ujjvégeit is leoperálták, nehogy fölmásszon a könyvespolcra vagy a karnisra.
Az állatvédő szerint álságos ökologizmus, amikor valaki egy vadállattal akar egy fedél alatt élni, ráadásul úgy, hogy azt megcsonkítja, és ezzel is korlátozza természetes életlehetőségeit.
Van egy mondás, mutasd az állatodat, megmondom, ki vagy.
Fönt: Egy aligátorteknős Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora kezében Biatorbágyon 2014. április 24-én. MTI Fotó: Szilágyi István
