Herkules (Hercules) színes, szinkronizált, amerikai akciófilm, 94 perc, 2014 – rendező: Brett Ratner – forgatókönyvíró: Evan Spiliotopoulos – főszereplő: Dwayne „The Rock” Johnson
A kertmozi azért jó, mert az ízeltlábúak segítségével azonnali visszajelzést kap a néző a film minőségéről: ha érzi a szúnyogcsípéseket, akkor rossz a film! Brett Ratner anti-mitologikus akciófilmjéről a szúnyogteszt szerint is elmondhatjuk, hogy nem szabadott volna moziba kerülnie és DVD-n is csak akkor érdemes megjelentetni, ha nincs más film, amit ki lehetne adni. Bár még csak nyár van, de nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy ennél kínosabban rossz film idén már nem nagyon tudja letaglózni a nézőt.
Az talán még nem is lenne baj, hogy a félistenként nyilvántartott legendás hősről kiderül, hogy tulajdonképpen csak egy zsoldosvezér, aki – kis csapata élén – megbízásból gyilkol és fosztogat vagy „rendet teremt”. Sőt, ideig-óráig elrötyög a néző azon is, hogy a hős legendáját a csapat marketingmenedzsere Iolaus (Reece Ritchie) építi, s egy-egy jelenet erejéig a teleshopos félisten, Horst Fuchs mélységesen mély magasságába küzdi le/föl önmagát…
Az eddig felsoroltakkal talán el is mondtunk minden pozitívumot, mert ennyire gyomorforgatóan bárgyú filmet csak egészen kivételes alkalmakkor láthatunk moziban. A történet annyira gyenge, hogy írójára nem egy ilyen – láthatóan nem olcsó – projektet nem szabadna építeni, de még egy falusi önkormányzat havilapjához is biztonsági őrt kellene szerződtetni, hogy távol tartsák, amikor kéziratlapokat lóbálva közeledik. A párbeszédek annyira dagályosan semmitmondók, összecsapottak, siralmasak, hogy esetenként nagyobb derültséget keltenek, mint az itt-ott elejtett, századszorra is kiábrándító poénok.
Dwayne Johnson nem volt és nem is lesz soha „nagy színész”, de testi adottságainak köszönhetően, egy jó ízlésű rendező keze alatt helye van/lenne a filmiparban. Mondjuk, ha egy kicsit is okos fickó, akkor el kellene gondolkoznia azon, hogy milyen mesét talál ki, ami magyarázatot adhat arra, hogy részt vett ebben a minden kategóriából kilógó mozgóképes „izében”. Ugyanez vonatkozik a többi jobb sorsra érdemes színészre is! A látnokot alakító Ian McShane, vagy az athéni király szerepében ripacskodó Joseph Fiennes nem kerülhetett akkora pénzzavarba, hogy nevét adja a Herculeshez. Azt mondjuk – rosszindulat nélkül is – el tudjuk képzelni, hogy Palvin Barbara azon kevés szereplők egyike, aki (még) azt gondolja, hogy karrier-építési szempontból jó volt ez a szerep.
A film kapcsán az sem vigasztaló, hogy jelentős részben Magyarországon forgatták.
Engem is figyelmeztettek, hogy rossz ez az film, s most én is szóltam. Aki ezek után megnézi, az vessen magára és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét…
…aki azt fogja mondani, hogy az idei felhozatalból bármi mást érdemes megnézni. Találomra!
