Van-e tolla? Szíveskedjék nekem egyet metszeni!
Ebben a szintén gyönyörű szekcióban a számítógép, írógép és telefon, de még a golyóstoll előtti kor hétköznapi csevelyeibe pillanthatunk be: igen, a pennát messeni kell. Mert toll, azaz toll, tehát madár meg minden. Elkopik, élezni kell! Valamint kell még a folyamathoz USB, térerő és Wi-Fi helyett pecsétnyomó, spanyolviasz, téntatartó, ostya, tollkés, simítócsont, pecsétnyomó, vonasz, rajzón (minden szót értünk még?), koncz és rizma papiros. Leborulunk.
Párisban könnyen megromlik az erény!
A viselkedés természetesen nagyon fontos volt a tizenkilencedik század második felének nemesi körében – az elvárások és a mára régies megfogalmazások itt is sírnivalóan eredetiek. És Párizzsal tessék vigyázni!
Egy pár topányt!
Nehéz innen is kiválasztani a kedvenceinket, de annyira lenyűgöző időutazás ez a rész, hogy muszáj volt elidőznünk még egy kicsit a Ruházatnál és a Levetkezésnél.
Mi az a fojtott borjúszelet?
Vagy a hát-czímer? A frikaszé és a vetrecze? Ugorka? Úgy tűnik a gasztronómiai szókincsünk is erősen változott 1867 óta. Ha tetszik egy árticsókát! Semmi sem oly jó!
Lőjön ama fáczánra!
A vadászaton című részből láthatunk egy részt a jobb oldalon: teljesen előttünk van a jelenet, csodálatos, minden mondata külön-külön kincs. Ezután megismerhetjük a pompaló esetét az ál-lánczocskával.
Az utczán taszigálóznak!
Avagy derekasan megöklözték egymást – így mentek egymásnak a kiegyezés évében a magyarok. Ezután csak annyi van hátra, hogy a szolgálót megkérjük: Porolja ki felső kabátunkat.
