Az érdekelt, amit nem játszott a rádió – Beri Ary-interjú

Berencsi Attilát (Beri Ary) a legtöbben filmszínészként (Szerelem első vérig, Hótreál, Túsztörténet stb.), illetve zenészként ismerik (Beri Ary és a Játékos Fiúk, Beri Ary és a Pillangók). Az 1990-es évek elejétől kezdve visszavonult a nyilvánosságtól és csak néhány éve hallatott újra magáról – most azonban festő és ismét zenél. Nemrég ért véget Névtelen Nők című kiállítása, múlt héten pedig E.V.A. nevű projektjével játszott a Balaton Soundon, ahol már évek óta visszatérő vendég a formáció. Berencsi Attilát kérdeztük. (A nyitóképet Handó Gergely készítette.)

Jelenleg aktívan zenélsz, illetve festesz is. A kettő között van valami fontossági sorrend, vagy a kettő egyenrangú számodra?

Jelenlegi állapotomban egyformán fontos kell, hogy legyen mindkettő. Az egyik azért, mert muszáj, a másik pedig azért, mert nagyon hiányozna.

A Beri Ary és a Pillangók történetéről nagyon kevés információt találtam. Hogyan lett vége annak a formációnak?

Végső soron az egy kreált brigád volt. Úgy lett vége, ahogy indult. Csúnyán.

Ebben a korai időszakban milyen zenék inspiráltak téged?

Szinte bármi érdekelt, amit nem játszott a rádió.

Az elmúlt időszakban adtál pár interjút, amelyikből kiderült, hogy számodra zsákutca volt a színészet, nem keresed ezt a típusú sikert. Az zavart, hogy a film a zenei törekvéseidbe is beleszövődött?

Nem zsákutcának hívnám a színészetet, illetve a vele járó ismertséget, hanem inkább nem kívánt jelenségnek. A kor nézője nehezen tett különbséget vászon és valóság között. Ha színpadra léptem, mindig valahogy a Fügét látták bennem, és várták a filmslágereket. Hiába.

Egy 1986-os interjúban azt mondtad:

Jobban megvagyok 20 ember előtt, akik értik, amit csinálok, mint 200 ember előtt, akik csak azért jönnek el, mert látták a filmem.

Ezzel a mondattal most is egyetértesz?

Most csak igazán. Bár most már a kutyát sem érdekli, hogy valaha színészkedtem.

Mikor látod azt valakiben, hogy érti a dolgaidat?

Amikor nem kérdez.

Mennyit foglalkoztál a zenével abban az időszakban, amikor kerülted a nyilvánosságot? 

Szerintem sokat, bár semmi bizonyíték nincs rá. Volt, hogy évekig nem volt egyetlen hangszerem sem. Olyankor magnóra dúdoltam az ötleteimet.

2010-ben megjelent egy Neon dalok című kiadvány, amely egy album volt a képeiddel, voltak benne dalszövegeid is és egy CD is járt hozzá. A fülszövegben az áll, hogy nem volt könnyű téged meggyőzni a kiadásról. Miért?

Akartam, de nagyon jót, és nem tudtam, hogy van-e olyan erős a dolog bennem, mint amennyire nagy a lehetőség. (Köszi CAPSYS!)

És elégedett vagy a Neon dalokkal?

Szép és igényes kiadvány. A tartalmát tekintve már fejlődtem, de ha nincs ez a könyv, biztos, hogy nem kívánnék haladni.

beri Ary

Ebben ugye voltak zenéid, dalszövegeid és képeid is. Ezek együttesen mennyire képezik le a te világodat? Erősítik egymást a különböző formák? 

Mindig volt és lesz olyan feltett kérdés, amire sosem tudnék felelni. Mint például ez.

Nemrég felléptél a saját neved alatt a Rohamban, ahol régi dalokat játszottál, ilyen koncertek lesznek még?

Tervezgetem. Bár a szervezők nagyon megerősítettek abban, hogy túl sokan vagyunk a földön, de a maroknyi tiszteletre méltó megjelent hallgató lelkesedése azt súgja, hogy érdemes ezzel foglalkozni.

Van egy duótok Candymannel, ez az E.V.A. névre hallgató formáció. Könnyen dolgoztok együtt? Nem vagytok nagyon más személyiségek?

Annyira különbözünk egymástól, ha teremtésről van szó, mint gyújtogató a vizes szénától. Szerencsére a pánikhelyzeteken kívül keveset találkozunk.

https://www.youtube.com/watch?v=5MDQCkAagQ4

Nekem úgy tűnik, hogy vonzódsz a rideg szintetizátoros, már-már coldwave-szerű hangzásokhoz. Ha zenét hallgatsz, ilyeneket szoktál hallgatni? 

Igen. Tetszik a – sem térben, sem időben-szerű hangulatkeltése. Bár, inkább azt bírom, ha az elektronikához női ének és klasszikus gitár is csapódik. Több száz dalsarjat komponáltam e tárgyban és ehhez folyamatosan keresem a kolleginám.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretném felnevelni az ötletcsemetéimet boldogan és becsületesen, aztán hagyni, hogy vénségemben eltartsanak.

Megosztás: