Adott egy könyvtáros feleség, egy zenebolond férj és egy terjedelmes lemezgyűjtemény. A feleség néhány évig kerülgeti a bakelitlemezeket, aztán egyszer vesz egy nagy levegőt és végighallgatja az összeset ABC-sorrendben. És ha már lúd, legyen igazán kövér: a hallgatás közben szerzett élményeiről egy blogot is ír, amit aztán a világ minden tájáról olvasni kezdenek.
Ez lehetne egy amerikai vígjáték szinopszisa is, de ez szerencsére a valóság. Azért szerencsére, mert az All The Records az egyik legszórakoztatóbb blog, amit zene iránt kicsit is érdeklődő ember olvashat mostanság. Sarah O’Holla lassan fél éve vezeti blogját és szerencsére még mindig csak a C betű elején tart. Az alapötlet is rendkívül megkapó, de mindez úgy az igazi, hogy Sarah mulatságos és remek szövegeket ír a lemezekről. A másik nagy szerencse, hogy a lemezgyűjtemény tényleg igazi gyűjtemény: mindenféle stílusú albumok a kikerülhetetlen kommersz klasszikusoktól kezdve az obskúrus ritkaságokig bezárólag.
A távolságtartás változatlan a zenerajongás felé a blogot vezető Sarah részéről és ez teszi igazán bájossá az írásait. Nem érti például, férjének miért van szüksége egy másodpéldányra David Bowie lemezéből, ha már egyszer megvan neki karcosan. Ugyanígy nem érti, miért kell neki két Blondie-lemez, ha amúgy sem szokta hallgatni őket. Ahogyan az sem egészen tiszta számára, hogy mi lehet élvezetes, vagy szerethető egy Big Black albumon. Időnként a férje is „hozzászól” a bejegyzésekhez, hogy tisztázzon valamit, vagy elmesélje, hogy az adott lemezt hol és miért vette.
Sarah számára kiemelten fontos a lemezek külcsíne is, így például egy rózsaszín korong például teljesen ámulatba tudja ejteni, ami nem is meglepő. Én éppenséggel mindig CD-párti voltam, ami miatt hallgattam eleget a bakelit-hívő kollégák értetlenkedését, de azt nekem is el kell ismernem, hogy a bakelit kiadások sokkal szebbek, sokkal inkább műtárgy jellegűek.
Ugyanakkor éppen a kívülállósága okán tesz olyan éles megállapításokat, ami egy zenével aktívan foglalkozó embernek eszébe sem jutna. Általában dalról dalra haladva mutatja be a lemezeket és a dalokkal kapcsolatos első impresszióit írja meg elsősorban. Nemrég például a Cameo lemezén Sarah azt írja az egyik dalra, hogy tipikusan olyan, amit egy állásinterjú előtt hallgatna bátorításként. És tényleg! Nagyon becsülendő, hogy igyekszik nagyon nyitottan hallgatni a lemezeket, új kedvenceket is talál és akkor is végigküzdi a lemezeket, ha nagyon nem tetszik neki.
Az All The Records blogot érdemes olvasni (szinte minden lemezbe bele is lehet hallgatni, a posztokban mindig vannak linkek), nyelvgyakorlásnak, zenefelfedezésnek és unaloműzésnek is tökéletes.
