Sokféle számok és statisztikák keringenek a Londonba kivándorolt magyarokról. Egy biztos, sokan vannak már odakint, és a kivándorlás, a külföldi munkavállalás lehetősége folyamatos csábítja az itthon maradottakat. A nagysikerű New Yorkban forgatott Menjek/Maradjak után elkészült a londoni rész, amelyről a film rendezője, Imre Loránd Balázs adott nekünk interjút.
Úton lenni boldogság, írta Kerouac. Neked mi a tapasztalatod erről?
Megérkezni halál, így teljes a kerouac-i mondat. És ha innen nézzük az életet, akkor nagyon sok boldogságot és kis halált is átéltem már, és nagyon remélem, hogy még fogok is. Úton lenni nagyszerű dolog, és néha a megérkezést sem érdemes elkerülni, persze, metafizikusabb értelemben, mint ahogy Kerouac beszél róla.
Te mennél vagy maradnál? Úgy tudom, hogy éltél Amerikában, és most Berlin lesz egy ideig a bázisod. Miért is?
Mintha az egyik feltételezné a másikat, legalábbis értelmet adna neki. A menésnek akkor van tétje, ha a maradás is benne van, és fordítva ugyanígy. Amerikában a húszas éveim elején éltem, az az időszak a világ és önmagam felfedezéséről szólt. Őszintén szólva, Berlin sem szól másról most, csak van egy pár egyéb felelősségem is, és terveim, amik már nemcsak a saját terveim.
A fapados nemzedéknek szerinted milyen a haza-fogalma?
Nem tudom, mennyire pontos a fogalom, részemről inkább az „új mobilitás“ terminust preferálom fapados nemzedék helyett, ha ugyanarra gondolunk. Az, hogy viszonylag szabadon mozoghatunk az Európai Unióban és egyre inkább az egész világban, óriási lehetőség arra, hogy a különböző kultúrák megismerjék egymást és nagyobb türelemmel viseltessenek egymás iránt. Persze, ennek a mozgásnak van nagyon szigorú gazdasági oldala is, amit kevésbé látok át, és aminek vannak aggodalomra okot adó vonzatai is, igyekszem ezeket is jobban megismerni és pozitív maradni. Mindenesetre jó lenne, ha az embernek a hazáját nem valaminek az ellenében kellene meghatároznia, ez nagyon sok belpolitikai konfliktustól is megóvna. Az én hazám például itt van a mellkasomban.
Önerőből kezdtétek el az egész munkátokat, aztán közösségi finanszírozással egész kellemes összeghez jutottatok. Szándékosan tartottátok távol magatokat az állami támogatásoktól?
Józsa Laci barátommal és cégtársammal találtuk ki, hogy a cégünk 2012-es profitját egy saját fejlesztésű projektre költjük. Hernáth Csaba, a Menjek/Maradjak operatőr-vágója akkor még az alkalmazottunk volt, mára a cégtársunk is. Mindhárman nagyon sokat teszünk bele a Menjek/Maradjak-ba, és sokat is kapunk tőle. Ez egy ilyen „gyerek“, és reméljük, ilyen is marad. Talán ezt tükrözi vissza, hogy volt egy sikeres közösségi finanszírozási kampányunk, ami persze csak egy részét finanszírozta a londoni filmünknek. Emellett szükségünk volt további támogatókra, és szerencsénk volt, mert jöttek is. Sokat köszönhetünk a londoni székhelyű Badur Alapítványnak, a Szálláslondonnak, a Forest&Ray-nek, és sok-sok magánszemélynek is. Miután a Magyar Televízió megvette a New York-i részt, pályáztunk sorozattervvel, de a pályázatunk visszhang nélkül maradt. Próbálkozunk persze más csatornákkal is, és más üzleti modellekkel is a finanszírozást illetően.
New York után Londont választottátok a forgatás helyszínéül. Mi alapján választottátok ki ezt a várost, és ebben a városban azt a hat embert, akiket megismerhetünk a filmben? Milyenek ezek a karakterek, ezek a sorsok?
London az első pillanattól kezdve célpont volt. Már tapasztalatokkal akartunk odamenni, ezért vettük előre New Yorkot, ami egy távolabbi, az új mobilitás szempontjából kevésbé egyértelmű, de még mindig vonzó és egzotikus célpont. Az is biztos volt, hogy Londonról, a londoni magyarokról egy színesebb képet szerettünk volna adni. Egy szereplőket toborzó kampányban több mint kétszázan jelentkeztek szereplőnek, illetve töltötték ki előzetes kérdőívünket, ami a kis stábunknak szinte feldolgozhatatlan adatmennyiség volt. Részben ezt felhasználva, részben a saját ismerőseink köréből választottuk ki azt a hat szereplőt, akikről azt gondoltuk, hogy erősítik egymást a filmben és egy átfogóbb képet adnak a kinti magyarok életéről, dilemmáiról. Megpróbálnék nem ítélkezni ezek fölött a sorsok fölött, és a film is inkább arra törekszik, hogy viszonylag objektíven bemutassa őket. Azt is hozzátenném, hogy nagyon sok dokumentálásra érdemes sors maradt még ott.
Hol készül a következő film?
Berlinben fogunk most forgatni. Ezt az epizódot szeretnénk több szempontból is kinyitni, egy helyi producerrel közös produkcióban elkészíteni, szeretnénk jobban a felszín alá menni, amiben talán segít majd, hogy én mindenképpen huzamosabb időt tervezek itt eltölteni, és remélhetőleg forgatni is több időnk lesz. A berlinivel párhuzamosan beszélgetünk több más epizódról is, most készül egy spin-off is, amit egy olyan szervezettel készítünk, amely a fiatal munkavállalók EU-s elhelyezkedését támogatja. Szeretnénk, ha ezek a filmek okot adnának, vagy legalábbis hozzájárulnának egy egészségesebb, tabu- és klisémentesebb párbeszédhez a kivándorlás témájában, és szeretnénk, ha közelebb hoznánk egymáshoz mindazokat, akik elmentek, és akik otthon maradtak.
A londoni részt július 3-án vetítik a Toldi moziban: https://www.facebook.com/events/1519695364920187/
A New York-i rész videója: http://film.indavideo.hu/video/f_menjek_maradjak
