Három jó nő száguld egy menő autóval a csúcsra, az év eseményére, VIP-meghívóval a zsebükben. Előttük kettéhasad az autópálya, ők pedig a lezárt Tiltott Zónában száguldanak tovább, míg balesetet nem szenvednek. Kettőt megmentenek, de a harmadik, a polgármester lánya eltűnik. Hősünk, a szakadt, ócska kocsival járó, céltalan életművész némi hátsó, ám jó szándékkal a lány megmentésére siet.
Lehetne a legújabb akciófilm nyitó képsora is, de ez a Tiltott Zóna Mikó Csaba Kolibri kiadónál megjelent új meseregényének nyitánya. A Veszélyben a Tölgy! tovább is hasonlóan filmszerűen és akciódúsan pereg. Pont mint a moziban.
A könyv a kilenc és annál idősebb korosztályt célozza meg, akik akció-animációkon nevelkedt(n)ek fel. S miközben hőseink, akik egyébként bogarak, lakóhelyük, a Tölgy megmentésén fáradoznak, félreértenek és előítélkeznek, addig az olvasók észrevétlenül leckét kapnak barátságból, szerelemből, bajtársiasságból, a közösség megtartó- és elveszejtő erejéből.
Mikó Csaba eredetileg drámaíró, nem meglepő hát, hogy a regény minden dramaturgiai eleme a helyén van. Fokozatosan, jól adagolva bontja ki a cselekményt, logikusan, egymásba kapcsolva építi fel az egyik konfliktusból a másikat. A történet pereg, mint egy mozifilm, s valóban vannak benne szélesvásznú jelenetek, a már említett autós üldözés mellett, száguldás és kaszkadőrmutatványok az üveglifttel vagy épp benne stb.
A Kéregsztráda kettéhasadását követően a bogárkolónia a polgármesternél: az elfoglalt, időhiányos és kötelesség- és felelősségérzeténél fogva könnyen befolyásolható Szarv polgármesternél keres magyarázatot, aki azonban éppúgy értetlenül áll az események előtt, mint a többiek. Ekkor érkezik meg hozzá Mobi Lajos, vállalkozó, akinek hatására a polgármester felfüggeszti lánya keresését, hogy a terrorista cselekményként beállított esemény felelőseinek nyomába küldhesse a kommandót.
Természetesen, ahogy az már lenni szokott, semmi és senki nem az, akinek és aminek látszik. Az események peregnek, a félreértések sorra tisztázódnak, s mindeközben az érzelmi szálakat, bocsánat, csápokat is remekül pengeti a szerző: Fátyolka, a polgármester örökbefogadott, kissé elhanyagolt, és ezért allűrökben bővelkedő lánykája és Csápy a külvárosi, mélyérzésű, laza cincérsrác ráébrednek szerelmükre, bár a vallomás várat magára, sőt a hivatásukra és életcéljukra is. De ott van Remete és Heloise figurája is, az évi egy levélváltásukkal, az ő figurájukért éri meg a könyvet felolvasni, mert a célközönség ugyan nem valószínű, de a szülők egy része biztosan észreveszi, hogy ez bizony Pierre Abélard és Héloise híres kettőse, bogáralakban. És a megerősített hírek szerint a folytatásban kiderül, mi is történt a bogárpárossal a múltban.
Szereplők tűnnek fel és el, s olvasó legyen a talpán, aki visszalapozás nélkül követni tudja az ízeltlábú parádét. A nevek is beszédesek, de még beszédesebbek a bogár- és rovarfajták nevei, bár a szerző itt valószínűleg nem a természetismeret oktatásra, hanem a gyerekek, elsősorban a fiúk gyerekkori természetes, bogarak iránti kíváncsiságára épít. Biológiából mindenesetre ötös, és a Gerald Durell-rajongók is előnyben.
A karakterek néhol sablonosak, de ekkora tempó mellett ez nem csoda. Ez egyébként a könyv hibája(?) is, hosszú, képtelenség egy szuszra végigolvasni, miközben letehetetlen, főleg gyerekszemmel persze.
A másik hiba, hogy bár illusztrált kiadásként szerepel a könyváruházakban, a borítón és az előzéklapokon túl, csak a fejezetek első oldalán találunk illusztrációt. Pedig Lakatos István most fekete-fehér rajzokat készített, aminek mestere. Kár.
Amikor végigszáguldottunk a könyvön, letettük, akkor jövünk rá, milyen trükkös, sokfedeles könyvet is olvastunk. Az olvasó az események száguldásában úgy jár, mint az autópályán százhatvannál vagy kétszáznál, úgy tíz perc vagy oldal múlva jut el a tudatáig, hogy mintha valami fontosat mondott volna az író. És ez a valami fontos nem hagy nyugton, motoszkálni kezd. Reméljük, hogy újra kézbe veszik a könyvet a gyerekek, és ha Pierre Abélard-ig nem is, de addig mindenképpen eljutnak, hogy a hatmillió közmunkára rendelt bogár, akik nem vihetnek magukkal semmit, sőt nemek és életkor szerint osztályozva választódnak szét, valahonnan, talán az eljövendő történelemórákról, ismerős.
Esetleg feltűnik nekik az a rendkívül finom, bujtatott párhuzam és irónia, amellyel a fogyasztói társadalmat bírálja a szerző Mobi Lajos vállalkozásával.
A regény egyébként is – talán szerzői szándéktól függetlenül –, ösztönösen és mélyen ágyazódik a klasszikus és kortárs irodalmi és filmkultúrába. A legszembetűnőbb párhuzam Timothée de Fombelle Ágrólszakadt Tóbiás című regénye, ahol szintén egy fán élő, miniatűr társadalomban játszódik a cselekmény, szintén egy gonosz vállalkozó okozza a fa problémáit, azt már nem árulom el, hogy mivel. És Fombelle-nél is rengeteg háttértudás, utalás, és filozófiai kérdés teszi méllyé, többször is élvezhető olvasmánnyá a könyvet.
Aki lassú, elgondolkodtató, szépirodalomra vágyik, az: ne ezt a könyvet olvassa.
Aki izgalmas, letehetetlen nyári olvasmányra vágyik, ami után türelmetlenül várhatja a folytatást: olvassa el ezt a könyvet.
Aki izgalmas, többrétegű, kérdésfelvető, elgondolkodtató olvasmányra vágyik: olvassa el ezt a könyvet.
Aki szereti az akciófilmeket, szélesvásznú jeleneteket: olvassa el ezt a könyvet.
Aki többet szeretne erről megtudni: olvassa el a szerzővel készített interjút!
