Sándor Klára nyelvészt arra kértük, hogy segítsen kikeveredni abból – a tévedésektől és szándékos ferdítésektől sem mentes – dzsungelből, amit az interneten (és gyakran akár nyomtatott formában is) találunk, ha a „rovásírásról” szeretnénk tudományosan megalapozott, érdemi információkat szerezni. A Typotex által kiadott kötet jó apropó!
Aki nem célzottan a Nálad felhalmozott tudást keresi, az lehet, hogy meg sem találja az e tárgyban született írásaid, hiszen már a rovásírás elnevezés használatától is tartózkodsz…
Régebben én is rovásírásnak hívtam… Ma már azonban inkább székely írásnak hívom, ezzel nem vagyok egyedül, a kollégáim szintén erre az elnevezésre tértek át. Azért székely, mert azok az emlékei, amelyek nem „tudós használathoz” köthetők, hanem autentikus használatból maradtak ránk, kizárólag Székelyföldön maradtak fenn. Úgy tűnik, hogy ezt az írást a székelység történetéhez lehet/kell szorosan kapcsolni. Sajnos, ahhoz egyelőre csekély a rendelkezésre álló leletmennyiség, hogy a népcsoport és az írás közötti kapcsolatot megfelelően átláthassuk, és arról pontos kijelentéseket tegyünk.
Másrészt a rovásírás elnevezés félrevezető. Olyan, mintha a „rovásírások csoportja” egy írástörténeti különlegesség, esetleg az írás egy külön ága lenne. Erről szó sincs. A székely írást Sebestyén Gyula kezdte el következetesen rovásírásnak nevezni, abban a munkában, amely mostanáig is a székely írás egyetlen komoly corpusa. Ő a számrovást kutatta intenzíven, s onnan ered az ötlet, hogy azért szögletesek a betűk, mert a fába úgy lehetett könnyen írni, ha nem gömbölyítették a jeleket. Ez ugyan igaz, de ugyanígy igaz, ha kőbe vésik, vagy fémbe karcolják… Összességében azért nem gondoljuk, hogy érdemes megtartani az elnevezést, mert újabban látszik, hogy sokakat megtéveszthet.
[…]
Milyen messzire juthat a múltat fürkésző?
A két legkorábbi ismert emlék Székelyudvarhelytől délkeletre került elő. Az egykori vargyasi templomban egy keresztelőmedence peremére véstek egy feliratot, amelyben a Mihály név olvasható. A szomszédos Homoródkarácsonyfalván eredetileg az egyik kapu kőoszlopán volt egy felirat, szintén mélyen bevésve. Egyrészt a kő anyaga és faragásának módja, másrészt a templom története is támpontot ad ahhoz, hogy meghatározzuk a feliratok korát. Ennek alapján nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a 13. század végén, a 14. század elején keletkezett mindkettő. Jelenleg ezek a legrégebbiek, de azt mindig érdemes hangsúlyozni, hogy bármikor előkerülhetnek akár régebbiek is, hiszen a karácsonyfalvi a negyvenes években, a vargyasi pedig csak néhány éve került elő.
A székely írás leghosszabb emléke a „Bolognai Rovásemlék” néven ismert anyag, amit egy Magyarországhoz sok szállal kötődő olasz polihisztor, Luigi Ferdinando Marsigli[1658-1730] hagyatékában őriznek. Marsigli minden bizonnyal a gyergyószárhegyi ferences kolostorban másolta le. Vélhetőleg az ott eltemetett Kájoni János[1629-1687] hagyatékának lehetett része, mert tőle két ábécé-t is ismerünk, és azt is tudjuk, hogy a ferences hagyatékban még további írásemlékek is voltak, tehát a székely írás valahogy kapcsolódott a ferencesekhez.
Mit tartalmaz a Bolognai Rovásemlék?
Tulajdonképpen egy naptár, a nem mozgó egyházi ünnepeket tartalmazza, de nem mutatja az év minden napját. Kis vonalkákkal jelölték az ünnepek között, hogy a következő jeles nap milyen messze esik. A naptár ünnepeiből arra lehet következtetni, hogy készítői magyar ferencesek voltak, A 15. század végén keletkezhetett az eredeti, az általunk ismert másolat pedig1690-ben.
Érdemes megemlíteni a Nikolsburgi ábécét is: ez Mátyás király udvarához kötődik, és ma már tudjuk, hogy egy Pencsicei Fülöp nevű morva férfi készítette. Tudjuk, hogy ő kapcsolatban állt a királyi udvarral, résztvevője volt az 1487-es párizsi küldöttségnek, amit Filipecz János vezetett, aki Mátyás bizalmasa és Pencsicei földije volt. A Nikolsburgi ábécé egyik érdekessége, hogy alá lemásoltak egy héber ábécét is. Nyilván az adta az összefüggést, hogy a két írás azonos irányt követ. Persze vannak még más emlékek is, főleg templomokban: karcolva, festve, krétával rajzolva. Legsűrűbben Székelyudvarhely környékén fordulnak elő.
Van/lehet fogalmunk arról, mennyire volt elterjedt a székely írás?
Eddig tizenöt-húsz ilyen emlék került elő, ez azt mutatja, hogy nem lehetett túl gyakori a használata… azért nem mondanék pontosabb számot, mert akármikor előkerülhetnek újabb feliratok, például nemrég a Homoródkarácsonyfalvi templomból került elő egy második, későbbi, karcolt felirat. Ráadásul vannak olyan feliratok is, amelyekről még nem is tisztáztuk, hogy székely betűk-e, vagy torzult latin betűk, vagy éppen csak egy-két jel. A székelyföldi templomfreskók ugyanis elég rendesen össze vannak firkálva. Az arra járók szívesen írták rá a nevüket a képekre…
[…]
Meddig volt „élő” a székelyek körében ez az írás?
Székelyföldön a 17. század második feléig mutatható ki a „tudós átörökítéstől” független használata, vagyis az ott élők nem „újratanulták”, hanem fennmaradt az írás ismerete. 1598-ban Telegdi János – akiről sajnos semmi közelebbit nem tudunk – kiadott egy tankönyvecskét, amiben a korabeli szokásoknak megfelelően párbeszédes formában elmeséli, hogy mit kell tudni erről az írásról, és közöl egy ábécét, és írásmutatványokat, például a Miatyánkot. A későbbi magyarországi használatban a Telegdi-féle ábécé terjedt el, a nem Székelyföldön készült kéziratos emlékek lényegében mindig ezt használták. A 17. századból Székelyföldről viszont két emlékünk is van az említett templomfeliratokon kívül, amely a Telegdiétől független ábécé-vel készült. Az egyik szöveg egyébként egy átokféleség, azt tartalmazza, hogy ha valaki ellopja Farkaslaki Mátyás könyvét, azt „akasszák föl”.
A székely területen a 17. század második felét követő időkből nem ismerünk templomfeliratot és kéziratos bejegyzést is alig. Utóbbi persze nem sokat jelent, mert, ha ebből a szempontból átkutatunk néhány könyvtárat, mondjuk a marosvásárhelyit, vagy a gyulafehérvárit, akkor szinte biztos kerülnének elő rövidebb bejegyzések, mint a már említett átokszöveg. Például van egyházi bejegyzések, amikor az adományozó azt kérte, hogy a nevét ne tüntessék fel, és ezért székely írással jegyezték be.
És a Székelyföldön kívüli használat?
Válasz a következő oldalon!
