Egy zenekar életében sok a 30 év! Ezért tölt el megelégedéssel, hogy egyik régi kedvencem, koncertek, lemezek szereplője: a Makám ez évben jubilál. S hogy miért a lelkesedésem? Az etno-folk, a bít és a dzsez mindig érdeklődésen tárgya, szívem csücske volt, viszont nagyon nem szerettem a közhelyes zenei fordulatokkal manipulálókat, és\vagy az érdektelen szövegvilágúakat! S ezekből akad hazánkban néhány. A Makám viszont nem tartozik közéjük, mivel a mindenki által feldolgozott, olykor elcsépeltnek tűnő népdalok is érdekessé váltak Krulik Zoltán hangszerelésében. De ne fussunk annyira előre!Először Krulik Zoltánról, a Makám főnökéről, a név és a zenei irányvonal birtokosáról, megalkotójáról osztok meg néhány adatot!
Az 1951-es tatabányai születésű muzsikus is első zenei élményei az-óvodai, iskolai, templomi közös éneklések voltak. Zongoraleckéket 6 éves korától kapott; amiket eleinte némi bosszúsággal fogadott az elmaradt focimeccsek helyett! Hamarosan viszont kárpótolták az első – főleg iskolai! – sikerek.
Középiskolába Pannonhalmára járt, a bencéseknél kollégista lett. A délutáni szabad programokon nyüstölte a zongorát; egy idő után pedig a bazilika és a Boldogasszony-kápolna orgonáján is rendszeresen muzsikálhatott! E közösségben szerette meg a gregorián énekek szikár dallamvonalait. Kóristaként pedig művelte azokat, és más egyházi – polifon – műveket is. (Ez a hatás – mármint a vokális többszólamúság! – a Makám repetitív korszakában is, de később, a népdalharmonizálásnál még majd visszaköszön!)
A zeneileg nyitott Krulik persze nem zárkózott el a Beatles vagy Jimi Hendrix új hangzataitól, érzésvilágától sem. Sőt, inspirálóan hatott rá, illetve kiváncsivá tette őt… Zeneakadémiai előfelvételisként viszont lehúzott 11 hónap katonaságot az Alföldön, zömmel mezőgazdasági segítőként. Ennek végeztével Budapestre költözött, ahol klasszikusgitár-szakon végzett. Közben – Kozma Andrástól – szitározni is megtanult.
Krulik Zoltán 1974-re, azaz 40 évvel ezelőttre datálja muzsikusi pályájának kezdetét, amiből 30-at az általa alapított Makám vezetőjeként töltött el. Előtte azonban még 1976.-ban megalapította első zenekarát C.S.Ö. (Creative Stúdió Öt) néven, amatőr produkcióként. Az akkor progresszív folknak nevezett stílusban alkotó csoportnak sajnos nem maradt publikus felvétele! Hivatásos zenésszé 1980.ban lett, amikor Dabasi Péter meghívta őt az átalakuló, újraszerveződő Kolinda együttesbe, ahova Krulik magával vitt együtteséből is 2 tagot!
Ez az a történelmi pont, ahol a gitáros életrajza már a Makám története is egyben. Mert az idén 30. évét ünneplő zenekarnak a Makám & Kolinda tényleges, nevében is jelzett elődje volt, de amelymegalakulása után csak szűk 4 évig volt aktív. Ez a zenekar már nevében is hordozott egy kettősséget: a múlt folytatását és a jövő ígéretét! Mert míg a dalok egy része folytatta a Kolinda által is bejárt etno-folk/progresszív folk/pop stílusban , a felvételek másik fele egy ritmikus, virtuóz, rögtönzésekkel teli akusztikus kamarazene irányultságú lett! Valahol az etno-dzsez és a progresszív bít műfajközti területéből kiindulva és keleti zenei elemek beolvasztásával A makámok egyébként is élő hagyományok megtestesülései a letisztult, klasszikus hangi\harmóniai váz és az azt élővé-tevő rögtönzések által. A zenekari tagok céljaiban, zenei gondolkodásában feszülő ellentmondás végül szakadáshoz vezetett, és 1984-ben Krulik megalakította a Makám-zenekart.
A két együttes közötti folyamatosságot Krulik Zoltán (gitár), Juhász Endre (oboa– ő a C.S.Ö.-nek is tagja volt) és Szőke Szabolcs (gadulka, guszla, kalimba, szarangi) képviselte. Hozzájuk csatlakozott László Bence (nagybőgő, ütőhangszerek), Szalai Péter (tablâ, marimba) és Thurnai Balázs (kaval, marimba) Azóta van jelen a magyar zenei életben és a szórakoztatózenei szinpadokon a zenei igényesség, a popularitás, a magyar és a környéken élő népek, illetve az arab, indiai zenei gondolkodásmód, a dzsez, a bít/rak és a kortársi kamarazene összekapcsolására szerveződött egyedi zenei műhely, a MAKÁM.
Mondanám, hogy a csoport – Krulik vezetésével! – azóta is töretlenül járja útját, de ez azért nem ilyen egyszerű. Mert a sikerek, külföldi fellépések (legtávolabbi hely: India) közben változott az együttes úgy zeneileg is, mint tagságában. Munkássága első 15 éve egységes csoportját a hangszeres muzsika alkotta. Ebben a kortársi műzenében itthon is népszerű, a különféle hangi folyamatok, hangok, motívumok rendszerszerű ismétlésén alapuló repetitív zene egybefűzése a dzsez , illetve a délszláv és keleti ritmus és hangi elemekkel volt a jellemző! Az első, a zenekari számok, a dzsez, repetitív – azaz különféle motívumok, dallamsorok, állandó ismétlésén alapuló – kamarazene és a bartóki/szabadosi zenei gondolkodásmód korszaka! Ennek volt – Krulik, Juhász és Szőke mellett – meghatározó személyisége a vendégmuzsikusból 1991-benteljesjogú Makám-taggá is váló Grencsó István, a különféle (főleg fa)fúvúsok nagymestere. Ezt a korszakot 3 zenei album képviseli 1988 és 1998 között. Ide tartozik továbbá egy délkelet-ázsiai útifilm kísérőzenéjeként készült –és Grencsó nélkül felvett –stilizált etno-folk, repetitív kamarazeneként besorolható sugárlemez is, amely több tételével is visszautal az első Makám-lemez – hangulatára (Laoszi szájorgona ~ Vízóra, stb).
A második, már énekkel megszólaló Makám-évek már 3 külön stílusra irányultságúak lettek (és a hangi lenyomatukat 10 album alkotja).
Krulik 1999-ben énekes-darabokat hangszerelt Lovász Irén albuma részére. Természetes folyamodványa lett ennek a Makám átszervezése, énekesekkel való kiegészítése (Lovász Irén és Bodnár Szilvia). Ekkortól számítjuk a zenekar második, – melyben a kezdeteknél még Grencsó is szerepelt! -, mely kimagasló énekprodukciókkal és magával-ragadó, sokszor újszerű hangzásokkal gazdagította, vagy emelte élővé a magyar és balkáni dalhagyományt! Érdemes megemlíteni e korszak énekeseit is, akik rendszeresen vagy tagként is a Makámmal együtt szerepeltek: Bognár Szilvia, Lovász Irén, Palya Bea, Szalóki Ági, Lázár Erika, Hornai Zóra, Korzenszky Klára. https://www.youtube.com/watch?v=fZ0cGXxmEto
„Az énekesnők jönnek, karriert csinálnak, szólópályára lépnek” – vagy sikereik közben „ugranak be” vendégeskedni a Makámba – ! Példaként ebből a korszakból megemlítem a műfaj egyik legszebb lemezét, a 9 kolinda címűt; vagy ilyen a balkáni háborút megéneklő, nagyon érzékeny Anzix {Képeslapüzenet} címűt. A dalok és népdalok dallamvonalát pedig jól hallhatóan egészítik ki a kezdetektől jelenlévő repetitívzenei elemek!
Közben elindult egy zenei-szövegi átalakulás is Krulik verseivel, – aki eddig is a szövegek nagy részét írta, de csak ritkán énekelt! E törekvéssel párhuzamosan a Makám nyitott a családi és gyermekzenék felé is (Almanach – Bognár Szilvia énekével). S még egy függelék mindehhez: Krulik Zoltánnak 2012.-ben verseskötete is jelent meg…(lásd: librarius, 2014 május). Az együttes 2006-os átszervezése után pedig a zenekari műsor is megkettőződött! Ekkortól a Makám a felnőtteknek és az ifjúságnak szóló műsorait különválasztotta.
https://www.youtube.com/watch?v=BTcL11SaJ64
Vagy ugyanennek a számnak a stúdiófelvételére készült rajzfilm:
https://www.youtube.com/watch?v=fvSbuQocKC8)
2012-re tehető a legutolsó, párhuzamosan futó Makám zenei korszak – már a negyedik, s amely Krulik Zoltán szólókorszakának is tekinthető!- , amelyben a gitáros magaköré újabb zenészeket toborozva megkezdte fiatalsága bít/pop/rak stílusú zenéjének és kora lelkiségének, érzésvilágának újraértelmezését, közelmúltunk zenei feldolgozását (Robinzon KruZo – lemezismertető: librarius, 2014 március). Csak saját énekével, direkt népi- és repetitív elemek nélkül…
Ennyi hát a Makám rövid története, dióhéjban. A zenekar 30-éves jubileumát pedig aMűvészetek Palotája Bartók Béla hangversenytermében ünnepelhettük meg 2014. május 2.-án. Többes számot használtam, mert a művészek bennünket is részeltettek az ünnepből egy feledhetetlen koncert erejéig.
Nem érdektelen bemutatnom a Makám(ok) hangszereseit név szerint is, hisz a fergeteges jubileumi koncert zenei alapjairól ők gondoskodtak:
Krulik Zoltán (akusztikusgitár) mellett Kuczere Barbara (hegedű), Eredics Dávid (klarinét, kaval, furulya, tampura), Boros Attila (akusztikus basszusgitár), Keöch László (dobok, udu, ütemdoboz, kazsun); illetve a negyedik korszakhoz Eredics Gábor (szopránszaxofon), Zámbó Tamás (elektromosgitár), Boros Attila (basszusgitár), Badics Márk, (dobok) ,Mizsei Zoltán (billentyűsök). Az ünneplő előadáson Palya Bea és Lázár Erika kivételével az összes, fentebb megnevezett énekes megjelent. Továbbá – előzetes kiírás nélkül! – itt volt a régi „harcostárs: Szőke Szabolcs (gadulka), illetve Szirtes Edina „Mókus” (hegedű, ének) is szerepelt. Nem jött viszont el a kiírásban is szereplő Grencsó István. Így adódott, hogy az ünneplés –3 ráadással együtt – 27 száma közül csak kettő képviselte a Makám első 15 évét!
A zenekar ismerőinek és a krónikának fontos információ az ünnepi hangverseny műsora. Hogy ne csak száraz felsorolás legyen ez, régebbi – hangi és képi felvételről, mintegy ráadásként az ünnepi hangulathoz – számokat mellékelek az internetről:
1. Hajdan rég
2.Édesanyám
3.Akármerről fújjon
4. Szindbád
https://www.youtube.com/watch?v=bXfCSnggZkU
5. Katonasirató
6. Van-e tenéked?
7. Keselyű
https://www.youtube.com/watch?v=Yx1hmLC_PVE
8. Holdfényt vetettem
9. Nyitva és zárva
10. Kút vize
11. Párom, párom
12. Panaszfal
——————szünet
13. Cseh Tamásé
14. Káros szenvedély
15. Zarándokének
16. Szél fúj
17. Szállj
18. A kocsi kicsi fényben
19. Fenn a csillag
20. Nem tudom, miért
21. Tolvaj idő
22. Nem hiszi már el
23. Fújdogál a fehér szellő
24. Hajdan volt (??)
…és a ráadások:
25. Kata
26. Ilju
27. Éj
https://www.youtube.com/watch?v=DFnx5QYq1l8
S ami még összefoglalhatja 30 év zenéit, az a hanglemezjegyzék. Lássuk tehát:
1. Közelítések (LP-1988.)
2. Diverttimeinto (1994)
3. Café Bábel (1997.)
4. A part (1998.)
5. SkanZen (1999.)
6. 9 colinda (2001.)
7. Szindbád (2002.)
8. Anzix (2003.)
9.Almanach (2004.)
10. Ákom-bákom (2006.)
11. Zarándokének (2008.)
12. Yanna yova (2008.)
13. Csillagváró (2010.)
14. Robinzon KruZo (2012.)
A jubileumi koncerten alig akadt visszafogottabb pillanat. Feszített tempóban szólt a muzsika, mindenkit megkapott az ünneplés varázsa! Viszont Szirter Edina színrelépésével – 17. szám – kezdődően valami őserejű, önfeledt örömzene-érzés töltött el, s talán nem csak engem!
Köszönöm, MAKÁM!
