Május végén került megrendezésre a Hárslevelűk Éjszakája Budapesten. A filatorigáti Harisnyagyárban rendezett program kissé kívül esett a belváros particsakrájától, így már eléggé kitikkadtam a verőfényes napsütésben, mire délután kettőre a hatalmas gyártelepre érkeztem. Rövid keresgélés után meg is találtam az esemény apró logómatricáját, ami a HÉJ rövidítéssel felinvitált az ötödik emeletre. Mondhatom, megérte a lépcsőzés, mivel a kívülről talán elhanyagolt és barátságtalan gyárépület belülről fantasztikusan tágas, osztottablakos és minimalista lofttérré csókolta királyfivá a békát, ahol egy óriási térben, U alakban várták a hársak levelére szomjas közönséget a bortermelők Magyarország minden tájáról.
A borkóstoló elején még próbáltam intelligens borszakértő arccal én is feltenni azokat a kérdéseket, miszerint “megkaphatnánk az analítikát?”, “mennyi a cukortartalma?”, “hány palack készült belőle?”, “hordóban érlelték? ha igen, hány hónapig?”, “mennyi a savtartalma?” és a többi, majd a fény felé fordítva a nedűt összehúzott szemmel méricskélni, vajon benne van-e egy fél dugó, mert ha nincs, akkor számomra iható. Ezzel a gondolattal el is hagytam, hogy borgurunak tűnjek és inkább kötetlenül beszélgettem a termelőkkel, kóstoltam a finom borokat és élveztem a hely légkörét. A hárslevelűt régen is nagyon szerettem, ez most csak a duplájára fokozódott: nagyon fás, leveles, és mégis gyümölcsös ital: szerintem joggal lehetne hazánk nyári roséja, annyira frissítő és dinamikus. A testes, nehéz vörösborokhoz képest ez a könnyű fehérbor nem kólint fejbe egy laza nyári estén, azonban becsapósan itatja magát, mert a lágy érzéshez képest azért az alkoholtartalom nem vész el, csak átalakul a szervezetben. Így én, mivel nem vagyok az a fajta kóstoló, aki a kihelyezett kancsókba visszaköpködi a bort, miután megjáratta a szájában, azért a délután kettes kezdéshez képest négy órára kissé megéreztem a finomabbnál finomabb borok fejbekólintós mellékhatását. Éppen ezért kimentem egy pár percre levegőzni, ahol nagy szerencsémre sikerült elkapnom Kézdy Dánielt, a Vinoport.hu lapoigazgatóját néhány kérdésre, ami a borok mellett szintén több órája ott motoszkált a fejemben.
Ez az első ilyen hazai esemény. Van valamilyne konkrét oka, hogy most kerül először megszervezésre a Hárslevelűk Éjszakája?
Az elmúlt években egyre több fajtára orientált kóstoló volt. Azt gondoltam, hogy a hárslevelű is olyan fajta, amivel érdemes kiemelten foglalkozni. Az én szakterületem a Tokaji, ezért már adódott is, hogy errefelé fogunk keresgélni. Tavaly sajnos nem sikerült összehozni, de idén szerencsére igen. A termelők részéről nagyon nagy az érdeklődés, aminek rettentően örültünk, mivel vannak populárisabb fajták is mint a hárslevelű. Egy ilyen eseménnyel szeretnénk elérni, ha ez a finom és magyar ital jobban beépülne a fogyasztásba.
Hárslevelűk Éjszakájának hívjátok az eseményt, azonban a borkóstolás kettőtől kilencg tart, Hogy is van ez?
Lehet, hogy ellentmondásosnak tűnik elsőre, igen. Mi egy lazább, nyáriasabb estét szerettünk volna, ezért a délutáni borkóstoló után kilenctől lesz egy afterparty, ahol lmég ugyanúgy lehet kóstolni, mivel sok borász egész este marad, de sokaknak vissza kell mennie a borvidékekre – ezért is rendeztük úgy, hogy délután legyen a szakmai rész, este pedig a lazább, bulizósabb felvonás.
Budapest belvárosától kissé távolabbra helyeztétek az eseményt, valamint rengeteg fesztivál van most a particentrumban. Szerintetek emiatt nem jönnek el kevesebben?
Szerintem akiket ez érdekel, azok el fognak jönni. Mindenképpen olyan helyszínen szerettük volna, ahol még nem volt borral kapcsolatos esemény. Azonban azt már most látjuk, hogy jövőre kétszer ekkora helyet kell majd keresnünk. Vannak bejáratot helyek, mint például a Millenáris park, de mi pont ezért hoztuk ide a Hárslevelűk Éjszaláját, hogy a közönség kösse ezt a programot egy új helyhez is. Jó üzenetnek tartjuk azt is, hogy alternatívabb helyszíneket keresünk; például a Harisnyagyár kívülről kicsit ijesztőnek ható gyárépület, belülről viszont tágas, szép és loftszerű kialakítása miatt tökéletes egy ilyen program lebonyolítására.
Borbarátokon kívül nagyobb közönségnek is megnyílik ez a mai esemény?
Idén azt hiszem még nem. Van egy pár száz fős kemény mag Budapesten, aki eljár ilyen eseményekre, de mi szeretnénk ennél szélesebb közönséget is megszólítani. Van egy logónk, egy brandünk, egy hangulatunk és stílusunk: ezzel jövőre már a populárisabb irányban is befuthatunk. Kicsit drágák is ezek a kóstolók – öt-hat-hétezer forintosak, ezért kevés az esélye, hogy valaki csak úgy véletlenül betévedjen ide. Még mindig keressük, de szeretnénk megtalálni azt a hangvételt, amivel a borszakértők és a fiatalság is összejöhet egy ilyen rendezvényen.
Sznobnak tartod a budapesti és magyar borkultúrát?
Egy részét igen. De fontosnak tartom leszögezni, hogy ők is viszik ezt előre, mivel meg tudják fizetni: többek között nagyfokú vásárlóerejük miatt velük is foglalkozni kell. Természetesen nem értek egyet az “Érzem benne a hársavirág bimbójának illatát” – típusú sznobizmussal. Ízlik-e a bor vagy nem ízlik, ennyire le lehet redukálni ezt a kérdést. Valamint arra, hogy hogyan ízlik ár-érték arányban egy bor. Emellett fontosnak tartom leszögezni, hogy kisebb pincészeteknek egy ilyen esemény nagyon jó lehetőség, hogy bemutassák a boraikat, azonban nekik ez nagyobb áldozat, mivel olyan 10-12 palackot is ellocsolnak egy ilyen borkóstoló során.
Vidéket szeretnéd ezzel Pestre hozni vagy Pestet vidékre?
Mindenképpen jobb lenne az utóbbi, mivel jellemzően szegény régiók ezek. Sok embernek munkát termelne a borászokon kívül is, ha megnövekedne a belföldi turizmus: szállás, étkeztetés és egyéb teendők lebonyolításával. Jellemző viszont, hogy nem kifejezetten borvidékekre utazunk. Úgy vélem fontos lenne ha a pestiek havonta egyszer eljárnának borvidékekre.
Mikor tekintenéd sikeresnek ezt a napot?
Harmincegy komolyabb borász elfogadta a felhívásunkat már nagyon nagy eredmény. A jegyek 70%-át elővételben eladtuk, ez is már önmagában pozitívum. Emellett, nagyon fontos számunkra, hogy tudjuk, hogy érezték magukat az emberek – ezért kifejezetten várjuk a sajtó visszajelzését. Ez néha csalóka lehet, mert a PR cikkek világát éljük – rossz rendezvényeket is ajánlanak az újságírók – tehát az építő jellegű kritikát is szívesen fogadjuk.
Mennyiben tradícionális bor a hárslevelű?
Relatíve magyar fajta, rangsorban a furmint, a kékfrankos, az olaszrizling és a kadarka után következik mind mennyiségileg, mind népszerűségében. A magyar borivási szokásokhoz nagyon idomult az utóbbi száz évben ez a bor. Jelenleg a nemzetközi tendenciák azt mutatják, hogy nem a chardonnay-kat vagy sauvignon-okat keresik a külföldi borkedvelők, hanem kifejezetten a helyi különlegességeket – így szerintünk külföldön is a magyar borvidékekre jellemző fajtákkal tudunk labdába rúgni.
Végszóként Kézdy elmondja azt a reményét, hogy a piramis közepét erősítené: azaz ezertől háromezer forint közti borok fogyasztását a fiataloknál. Emellett jelzi, hogy számít olyan visszhangra is, amely szerint a több mint hatezer forintos belépőjű rendezvény drága volt, és elmondja, hogy szerinte fele ennyiért már sokkal több fiatalt és nem borszakértőt is meg lehetne szólítani. Sajnos azonban a programot teljesen állami segítség nélkül bonyolították le, ezért a kissé magasra szabott árakban Kézdy megemlíti az az állam felelősségét is – nem csak pénzügyi támogatást tudna elképzelni, hanem például ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított helyszínt, amely jelentősen redukálná a költségeket.
Kézdy összefoglalója és tiszta rálátása a témára valóban summázza az eseményt: vidám és jó hangulatú borkóstoló volt ez, remek borokkal és szerencsére egész minimális sznobizmussal, csak kissé felülárazva egy kollégistának. Én csodásan éreztem magam és nem láttam egy csalódott arcot sem magam körül, ezért a magam részéről rettentően várom, jövőre hol és hogyan rendezik meg a Hársak Éjét, valamint szívből ajánlom mindenkinek, mert valóban értékelendő és finom magyar borfajta ez – és ilyen események látogatásával hatalmas támogatást tudunk nyújtani a kedves és barátságos vidéki bortermelőinknek. Addig is fogadjuk meg Kézdy másik tanácsát, és ha még nem foglaltuk le a horvátországi nyaralásunkat, akkor zúzzunk le Tokajra, Villányra, a Balatonhoz vagy bárhová és próbáljuk ki rettentő olcsón és plafonosan jó minőségben ezeket a kiváló borokat. EKS!
