Egy kedves gyerekjáték a copfos kislányok kezében vagy negatív, torz szerepminta, amit a gyerekek utánozni akarnak? A Barbie-baba brand számtalan komoly vitát szült már. És bár 1959-ben gyártották le az első babákat, a Barbie a Mattel cég máig egyik legmeghatározóbb bevételi forrása maradt. A babák népszerűsége töretlen, az üzenetük, a nyugati gyerekekre gyakorolt hatásuk azonban máig kérdéses. A tiltakozások egyik legradikálisabb formáját talán Szaúd-Arábia produkálta. 2003-ban törvényen kívül helyezte a babát és a klasszikus, divatosan öltözködő, keskeny csípőjű, nagy mellű, szőke, shoppingoló Barbie helyett megalkotta az iszlám szellemiségének is megfelelő Fulla babát. A babák picit vaskosabbak és az eredeti Mattel darabok ellenében talpig textilbe vannak bugyolálva.
Mariel Clayton fotóművészt is megihlette a Barbie-babák világa. Fotóin szinte kivétel nélkül Barbie-k szerepelnek a rózsaszín álomvilág helyett azonban valamiféle furcsa, hátborzongatóan félelmetes környezetben és pozíciókban. Clayton fotóin a Barbie, mint domináns, szadista, szinte gonosz nő jelenik meg, akinek kedvenc játékszere a pasija, Ken, akit a képeken gyakran szexuálisan megaláz, vagy a véres teteme mellett pózol.
Talán érdemes átgondolni, mi vezérelte Claytont a néha nyomasztó, néha beteges képek megalkotása közben. A Barbie-baba leggyakoribb kritikája ugyanis, hogy egy irreális testképet tesz meg ideálissá, illetve a Barbie belső értékei sem túlságosan példaértékűek. A Barbie-s mesékben a babák divat- és sminkmániásak, állandóan szépítkeznek és vásárolnak. A babák által közvetített „értékrend“ a Barbie szót a szlengbe is beemelte: agyatlan, plasztikázott plázacicákra használjuk a barbi szót, kitörő lelkesedéssel. Az üres, műanyag álomvilágról eszünkbe juthat, a sajnos soha el nem feledhető Aqua zenekar világsláger is:
A dalt és az egész Barbie-világot sokan komolyan vették. Az ukrán Valeria Lukyanova plasztikai műtétek végeláthatatlan sorának vetette alá magát, hogy a megszólalásig hasonlítson a Barbie-babára.
Talán nála is hihetetlenebb Justin Jedlica története, aki Kenné (Barbie fiú megfelelőjévé) operáltatta magát, többek között feltöltette az ajkait és izmokat faragtatott magának műanyagból.
A TLC csatorna Living Dolls (vagyis Élő Babák) címmel készített egy dokusorozatot a műanyagfiúval és más hozzá hasonlóan abszurd személyiségzavarban szenvedő kislányokkal. A lányok a filmben bár nem a szőke Barbie-ra, inkább a japán fodros szoknyás, nagyszemű babákra hasonlítanak, Lukyanovához hasonlóan sanyargatják magukat. Egyikük például naponta egy hihetetlenül szoros és komoly fájdalmakat okozó fűzővel próbálja karcsúvá formálni a derekát.
A Mattel legújabb babagyártmánya azonban teljesen új (talán még ijesztőbb) irányba formálhatja a kislányokat. Az új őrület a Monster High.
A Monster High játékgyűjtemény, könyvsorozat és animációs websorozat is egyben. A babák legendás szörnyek gyerekei: Frankie Stein(Frankeistein lánya), Draculaura(Dracula gróf lánya), Clawdeen Wolf (A vérfarkas lánya), Cleo de Nile (a múmia lánya), Ghoulia Yelps (a zombik lánya). A szörnyek lányai gimibe járnak és komoly egzisztenciális problémákkal küzdenek. Állandó téma köztük a fényképzkedés, a sminkelés tükör nélkül, a (szintén szörnyek szülte) pasik és a partizás. Küllemük még a hagyományos Barbie-nál is abszurdabb. A Monster High Barbie-k még véznábbak, még amorfabbak: egyesek bőre kék, másikuké zöld. Az öltözékük már nem divatos vagy szexi, inkább emós vagy gót darabokat aggatnak rájuk.
Ezt a nyolc éves kislányt a Monster High Barbie-k sminkje ihlette meg és elkészített egy tutorial-videót is, hogy bárki könnyedén elsajátíthassa az élőhalottá sminkelés praktikáit.
A Barbie-kultusz rövid áttekintése után most térjünk vissza újra Clayton munkáihoz! A fotós a művéren és a miniatűr vibrátorokon (felmerülhet a kérdés, hogy vajon honnan szerezte be őket) kívül csakis Barbie-tartozékokkal dolgozik: berendez egy apró teret, csupa műanyag játékkal és különböző, brutálisan abszurd jeleneteket kreál.
A képeken általában rendetlenség és mérhetetlen káosz is uralkodik. Nyoma sincs az idilli rózsaszín Barbie-házaknak, a babák által megtestesített tökéletes világnak. A káosz helyenként akkora, hogy egészen közel kell hajolni, egészen sokáig kell fókuszálni, hogy a sok kacat között felfedezzük, mi is történik a képen. Clayton az egész kultusz inverzét jeleníti meg: a naív arcú, tökéletes testű babákból kegyetlen gyilkost alkot meg.
Pár kép a Barbie-k testének idealizására is reflektál. Ezen a képen például a baba a saját „hájából“, „húsából“ vág ki egy darabot a fürdőszobai mérleg előtt ülve.
Clayton művei nyilvánvalóan megbotránkoztatóak, ugyanakkor a fotók nagyon aprólékos és kreatív munka eredményei. A fotós Facebook-oldalán szabadon megtekinthetővé és véleményezhetővé tette az összes munkáját. Jó böngészést és borzongást!
