Egy brit kriminológus olyan jelekre bukkant, amelyek szerint Charles Darwin egy skót gyümölcstermesztő könyvére alapozta a természetes kiválasztódás elméletét.
Évtizedekkel Darwin főművének, A fajok eredete című munkának 1859-es megjelenése előtt Patrick Matthew írt egy könyvet, amelyben leírta a „természetes kiválasztódás folyamatát”, elmagyarázva, hogy „egy természetben egyetemes törvény” miként biztosítja a legrátermettebbek túlélését.
Habár Darwin elismerte, hogy Matthew „előre vetítette” az elméletet, mindig is tagadta a plagizálást, és kitartott álláspontja mellett, amely szerint önállóan dolgozta ki elméletét.
Az angliai Nottingham Trent Egyetem kriminológusaként dolgozó Mike Sutton szerint azonban Darwin nem csupán ismerte Matthew munkáját, hanem kölcsönzött is abból. A szakember éveken át bújta a két könyvet, ellenőrizte azok idézeteit és tanulmányozta azokat a szakembereket, akik mindkét szerzőre hatottak.
Sutton azt állítja, hogy olyan rejtett információkra bukkant, amelyek Darwin publikálatlan jegyzeteivel együtt azt bizonyítják, hogy a természettudós hazudott.
A The Daily Telegraph idézi a szakembert:
Szemben Darwin azon állításával, amely szerint Matthew felvetései teljesen észrevétlenek maradtak, az újonnan felfedezett adatok alátámasztják, hogy a gyümölcstermesztő könyvét valójában széles körben hirdették és olvasták. Az új bizonyítékok súlyára alapozva, kétségem sincs afelől, hogy Darwin olvasta Matthew könyvét, majd lemásolta a férfi felfedezését és fő tételeit. Matthew munkája volt az, amely meggyőzte Darwint a természetes kiválasztódás fontosságáról.
A gyümölcstermesztésben érdekelt Matthew ideje nagy részét az erdőgazdálkodásnak szentelte. Fontosnak tartotta ugyanis a hajóépítésre leginkább alkalmas fák állandó kutatását az egyre gyarapodó Brit Birodalom hadiflottája számára. 1831-ben publikálta az On Naval Timber and Arboriculture (A hajófa és a fatermelés) című könyvét, amelynek függelékében kifejtette a természetes kiválasztódásra vonatkozó nézetét, a fákról szerzett ismereteire alapozva.
Amikor Matthew felhívta a figyelmet a saját és Darwin munkája közti hasonlóságokra a The Gardeners’ Chronicle című brit folyóiratban, a természettudós azt válaszolta, hogy soha nem olvasta a férfi könyvét, habár elismerte, hogy a földbirtokos a jelek szerint „előre vetítette” az elméletet.
Sutton szerint azonban Darwin közeli ismerősei közül sokan ismerték Matthew munkáját és néhányan még idéztek is belőle. A szakember Darwin olyan publikálatlan esszéire bukkant, amelyek témájukat tekintve feltűnően emlékeztetnek Matthew írására.
Véleményem szerint Charles Darwin a történelem legnagyobb ismert tudományos csalását követte el azáltal, hogy ellopta Matthew természetes kiválasztódásról alkotott teljes hipotézisét, terminológiáját, megfigyeléseit és magyarázatait.
A három Darwin-biográfiát is jegyző James Moore, az angliai Open University munkatársa szerint azonban annak idején rengetegen jutottak ugyanarra a következtetésre a természetes kiválasztódást illetően, ám Darwin volt az egyetlen, aki egyetemes szinten kiterjesztette az elméletet. „Ez volt az ő öröksége”.
(Ez a cikk egy MTI-hír szerkesztett változata.)
