A Toll a füledbe! pályázatunkra érkezett írás, Nemzeti agycirkusz kategóriában.
Jónás Q igaz történetének utolsó rozzanata, avagy a kör háromszögesítése
Jónás Q kihúzza fejét a homokból, megrázza magát, és hóna alatt a tökkel feltápászkodik. A tök, amit a piacon vett, hogy felesége a vasárnapi ebédre főzeléket csináljon belőle az unokáknak, tükörtojással, erőteljesen lefele gravitál, úgy magyar módra. De mitől lett ilyen nehéz? Egyszerűen tele lett a töke, ahogy apró, szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve (is). Jónás Q, mint akit odahánytak, pislogva, köpködve, szemöldökét furcsa táncra perdítve tekintget körül.
Hóna alatt a sebtiben vásárolt magyar tökkel épp a magyar Gladia Tour Magyarország területére szóló akciós utazási ajánlatát olvasta egy piaci falragaszon – Jónás Q-nét tervezte meglepni az évfordulós utazással -, amikor megszédült. Minden elhomályosult, de többre nem emlékszik.
Jónás Q a nemzeti agycirkusz nemzeti manézsának közepén tér magához, ott imbolyog, pőrén. A piac eltűnt. Ruhái szanaszét hevernek a tenger homokban. A körkörösen elhelyezkedő ülőhelyeken mindenfajta rendűek és rangúak hullámoznak, röfögnek, bőgnek, mekegnek, ugatnak, nyávognak, kárognak, kukorékolnak, páváskodnak, vicsorognak, cincognak, és ki tudja még, mit csinálnak, de leginkább rajta röhögnek. Amit hall, az csak ennyi: „micsoda tökkel ütött balfék!”
– Vizet, vizet! – rimánkodik Jónás Q magyar homokkal teli torokból, fuldokolva, de könyörgését nem hallják ebben a nagy nemzeti hang- és légzavarban, hiába magyarul a szó. A nemzeti agycirkusz hátsó fertályán (festeni sem lehetne szebbet!) magyar zászlók (történelmi, ilyen, olyan) sorakoznak, jobban mondva büszke, kackiás magyar bajuszt viselő izmos magyar zászlótartók fogják azokat szorosan, erős, férfias magyar markukban.
Jónás Q orra alatt nincs bajusz. Igaz, ihaj, csuhaj, a haja kicsit hosszú, kicsit őszül, a tetejébe kopaszodik, de bajusza, az nincs. Jónás Q-nak csak esze van, azzal meg nem sokra megy. Nemrég nyugdíjazták ripsz-ropsz magyar egyetemi professzori állásából, mert kell a hely a magyar fiataloknak. Jónás Q nem létező bajsza alatt ugyan azt habogta, tanítana még, de átnéztek rajta, mint az üvegen. Aztán odakerült a helyére egy bajuszos magyar ifjú. Nyolcvan éves. Sapienti sat.
Jónás Q-nak fogytán a levegője, tátog, mint a magyar vadponty. Egyszer csak látja, hogy a széksorokból mind többen indulnak el a nemzeti porond felé. Háromszögű alakzatot képezve veszik körbe Jónás Q-t, akinek már jártányi ereje sincs, szeme lecsukódik, sőt, hang sem jön ki a torkán. A homokszemcsék ahelyett, hogy leperegnének róla – ahogy szemhéja mögött az élete filmje pereg -, visszamásznak rá.
Jónás Q süllyed, süllyed, a homokrengeteg egyre szorosabban öleli, már a melléig ér, már a töke is eltűnt, már csak a feje van kint. Egy pillanatra résnyire nyitja szemét. Az ülőhelyekről odaözönlöttek gatyában állnak körülötte. Ha Jónás Q ebben a minutában nem veszítené el az eszméletét, megállapítaná, hogy nem is gatya az, hanem magyar bermuda.
