Egy kötetbemutatón találkoztam Krulik Zoltánnal, a Makám zenekar vezetőjével. Rövid beszélgetés után egy verseskötetet nyomott a kezembe. Az ő verseskötetét, amit négy éve adott ki az Új Forrás. Nem tudtam, hogy a dalok, dalszövegek mellett verseket is ír. Izgatottan lapozgattam a kötetet és közben a dalszövegek és a versek különbségein gondolkodtam. Majd arra kértem Krulik Zoltánt, gondolkodjon velem.
Három különböző anyag van a kezemben veled kapcsolatban. A Makám dalok, a szólólemezed és a versesköteted, a Legolcsóbb mozi. Mi volt előbb a zene vagy a költészet?
Zenei indulásom és első verseim is érdekes módon Petri Györgyhöz köthetők. ’74-ben zenésítettem meg Már csak c. szonettjét és egy összművészeti est keretében Kőbányán a volt Pataki Művelődési Házban. Elő is adtuk Szilágyi Attila zenésztársammal. Petrinek tetszett a dal. Bíztató szavain fellelkesülve a verseimet is elküldtem neki. Csobánkáról érkezett a válasz, egy négysorosom hosszú, precíz elemzése, melynek hatására három vers kivételével, melyeket vállalhatónak ítélt – mindet elégettem. Ebben az évben alapítottam a Creatív Stúdió Öt (C.S.Ö.) elnevezésű első zenekaromat. Az írással hosszú évekre felhagytam.
A Robinzon Kruzo pedig egy szólóanyag. Nagyon más, mint a Makám. Érezhetően a szöveg került a középpontba. Mi inspirálta ezt a lemezt?
Összegyűlt pár olyan dal, ami nem illet a Makám zenei- és szövegvilágába. Évekig a fiókban lapultak, mígnem felkértek egy dalestre, mely ellen ugyan kézzel-lábbal tiltakoztam, de a megrendelő könyörtelen volt és kaptam fél év haladékot. Emlékdaloknak hívom ezeket. A halál a központi téma. Barátok, szerelmek, példaképek, családtagok elvesztése. A Budai Vígadóban énekeltem először, majd összegyűlt egy lemezre való. Ebből lett a Robinzon Kruzo. Nagy öröm, hogy fiatalok is kedvelik a Kruzo-dalokat.
Mi van meg számodra a zenében, ami a költészetben nincs és fordítva? Mire használod őket? Mikor írsz verset és mikor dalt?
A zene az az éltető közeg, amiben legteljesebben feloldódok, a komponálás a játékhoz áll legközelebb számomra. Hihetetlen öröm, amikor valami születni kezd. Azt a pár tucat verset, ami megjelent, életem fordulópontjain írtam. Pályám legelején dalokkal kezdtem, ebből jószerivel csak a Petri szonett maradt meg. Majd közel két évtizedig hangszeres darabok jöttek, ezeket a Közelítések, Divertimento, Café Bábel és a Part c. lemezek őrzik. 2000. óta fordultam megint a dal műfaj felé. Ez is felkérések kapcsán kezdődött, a német Erdenklang Kiadó, majd a Fonó Records jóvoltából. Azóta a dalok mellett színházi és filmzenék születtek.
Mi történt a verseskötettel? Volt bármiféle kritikai visszhang?
Egy-egy Makám lemez megjelenését követő visszhangokhoz képest jóval csendesebb volt a fogadtatás. De ezt természetesnek érzem.
A kötetben a fülszöveg mögött egy CD-t találunk. Érdemes összeolvasni, összehallgatni a két anyagot?
A kötet kiadója ragaszkodott a CD melléklethez, amit én is jó ötletnek tartottam, mert a Yanna Yova c. dalok valahol folytatásai a családtörténeti és „közéleti” szövegeimnek.
A verseket olvasva nagy meglepetés ért. Dallamos, rímes versekre, majdnem dalszövegekre számítottam. Ehelyett a kötet eleje kifejezetten prózás. Prózát is írsz? Érezhetően vannak elmesélendő történeteid.
A nagy csendekben születnek a szövegek. Újabban telente két-három hónap is eltelik koncertek nélkül. Ilyenkor át tudok kapcsolni. A kettő nem megy együtt. Egy álmom leírása kapcsán fogtam prózaírásba pár éve és a gyerekkor hívódott elő, az ötvenes évek szűk levegője, olyan történetek, amik a mélytudatba süllyedtek, s most aprólékos pontossággal hívódnak elő.
Kik hatották rád, már ami az írást illeti?
Ezt nem tudom megítélni, ugyanis mindenevő vagyok, s nem szívesen sorolnám fel a kortárs magyar irodalmat. De ha mégis neveket kéne mondanom, kamasz koromban az újvidéki Új Symposion hangütése, később a 70-es években Petri mellett Pilinszky versei és Mészöly Miklós prózája ragadott meg leginkább. Az új év Gion Nándor és Bodor Ádám könyveivel indult.
Tervezel újabb kötetet? Van-e egyáltalán érdemi különbség, hiszen mindenképpen közölsz valamit dalban is, versben is.
A zene, ami a komponálás mellett koncertezést, napi gyakorlatot is jelent számomra – teljesen betölti az életem. Mivel beindult a szezon, az írás a következő télre marad.
