+ Jegyzet

Kommunista újra-kép-ezve

Illusztrált kísértet járja be Európát – a kommunizmus képes kísértete.

Sokaknak nyilván nem tetszik, de attól még tény marad: Marx Károly és Engels Frigyes közös műve, a Kommunista kiáltvány – továbbiakban: KoKi (saller nélkül) – az ismert történelem egyik legnagyobb hatású műve. Gyanítom, sokkal többeknek van véleménye erről a százhatvanhat éves könyvecskéről, mint ahányan olvasták az elmúlt huszonnégy évben. Az 1896-os első, és a 1919-es második hazai kiadás óta számtalan alakban megjelent magyarul, még minikönyvben is (Kossuth kiadó, 1971). Ráadásul a szöveg könnyen hozzáférhető az interneten. Azt gondolnánk, nem nagyon lehet olyan szempont, ami indokolja a KoKi kiadását a XXI. században. Pláne nehéz olyan okot találni, ami megmozgatja a potenciális vásárlók fantáziáját!

Az 1963-ban Spanyolországban született Fernando Vicente ütős választ adott a kétségek kapcsán felmerülő kérdésekre. Az El manifesto comunista 2012-es illusztrált kiadása egy csapásra ismertté tette az amúgy is jelentős és sokszínű életművet maga mögött tudó illusztrátor munkásságát.

Érdekes/érdemes megfigyelni, ahogy a KoKi – a szöveg tulajdonképpeni üzenetét felülírva – a mai piacgazdaság szabályainak megfelelően reklámhordozóvá válik, s termékké változva valami egészen másra irányítja a spanyolul nem is tudó olvasó figyelmét.

Zseniális és cinikus marketingfogásnak is tekinthetnénk a kommunizmus ilyesfajta „kizsákmányolását”, ha nem gondolnánk azt, hogy a cél – néha! – szentesíti az eszközt, s tulajdonképpen mindenkinek jó, hogy egy értékes életmű – most nem a Marx-Engels duó, hanem Fernando Vicente jár a fejemben! – jelentősebb helyet kap a nemzetközi kulturális porondon.

A lengyelek például kiáltvány nélkül is felfedezték maguknak, újság címlapján is szerepelt Vicente Kafka portréja, de magyarul nem is tudom, mikor kerülhetne képbe „csak úgy, apropótlanul”.

Érdemes felfigyelni a szépséget anatómiává bontó művekre (itt is), vagy a térképészeti indíttatású képekre, ugyanúgy, ahogy a kicsit retro hangulatú pajzán munkákra.
Így talán már nem is olyan nehéz megtalálni az íróportrékat…

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top