+ Interjú

Útonlét és otthonlét között – Gregor Sander interjú

Vannak elhallgatott, száműzött dolgaink, bűneink, személyes éppúgy, mint történelmi. Németország esetében ez akár extrémnek is nevezhető.

A Goethe Intézet Könyvfesztiválra meghívott vendége Gregor Sander, német író volt. Sander új, negyedik regényének, a Was gewesen wäre (Mi lett volna) egy része a mai, illetve a hatvanas évek Budapestjén játszódik.

A felolvasást megelőző és azt követő beszélgetésen sok szó esett a rendszerváltásról és a kommunizmus éveiről. A beszélgetés leginkább erre a témára fókuszált, ami valóban fontos értelmezési horizontja a regénynek, de koránt sem az egyetlen. A felolvasást követő asszocinterjú során Gregor Sandert az életéről, az őt foglalkoztató dolgokról kérdeztem.

Városok: Budapest, Berlin, Rostock

Budapest fontos állomása az életemnek és az írásaimnak, különösen most, hiszen az új regényem egy része a hatvanas évek Budapestjén és a mai Budapesten játszódik.

Bár eredendően a mecklenburgi Schwerinből, egy kicsi városból származom, időközben Berlin lett az otthonom. Húsz éve élek Berlinben, ott a családom, van két gyerekem, akik ott születtek.

Rostock: Talán különös, de néha megkülönböztetem a hazát és az otthont. A hazám Rostock. Schwerintől Rostock körülbelül hetven kilométerre fekszik, egy ideig ott voltam egyetemista, az a hazám, onnan származom.

Úton

Szeretem ezt a váltakozást, az úton lét és otthonlét között. Nem tudnék folyamatosan utazni, az egyáltalán nem lenne nekem való, időről időre úton lenni viszont igazi élvezet a tájak, az ételek, az emberek, a kultúrák miatt. Mindig lenyűgöz az úton lét állapota.

Lakatos, ápoló, germanista, történész

Bizonyos fokig kényszerből, az NDK miatt alakult úgy, hogy lakatosnak tanultam, mert így egyidejűleg le is érettségizhettem. Ápoló pedig azért lettem, mert elsőre nem vettek fel az orvosira. Az egészségügyi tanulmányaim után germanisztikát és történelmet hallgattam a berlini Humboldt Egyetemen, mert azt gondoltam, ezeknek köze lesz az íráshoz, de persze nem volt, úgyhogy otthagytam az egyetemet.

Írás

Mindig is nagy álmom volt az írás, már kamaszként és gyerekként is. Ez már a negyedik könyvem, a nyáron megjelenik az ötödik, ettől kialakul valamiféle – mondhatni – rutin, de mindenképpen egyre inkább magától értetődik, hogy ez a foglalkozásom. Boldog vagyok, hogy az álmom teljesült.

A következő könyvem egyébként egy napló lesz: egy alapítvány támogatásával 2013-ban, egy éven át naplót vezettem a regényem (Was gewesen wäre) írásával párhuzamosan. Az új könyv címe Tagebuch eines Jahres.

Rendszerváltás, 1989

Teljes, mindent felölelő váltást hozott ez az év, én is átélhettem, ahogy sok ember, ezt az extrém változást, örülök, hogy ott lehettem, hogy megélhettem, bár talán fiatal, úgy húsz-huszonegy éves voltam akkoriban.

Vágy, szerelem, múlt

A vágy az élet nagy hajtóereje, úgy gondolom. Mindannyiunknak vannak vágyai, ha az egyik beteljesedik, újat találunk, majd megint újabbat. Ösztönzőleg hat az emberekre, hogy megtanuljanak a vágyaikkal együtt élni, feldolgozni a csalódásaikat. Emellett remek írói téma is a csalódás, de én nem csupán a csalódásokról írok, hanem a pozitív dolgokról is, mindarról, amink van.

Bűn, bűnök

Vannak elhallgatott, száműzött dolgaink, bűneink, személyes éppúgy, mint történelmi. Németország esetében ez akár extrémnek is nevezhető, a második világháborúra és a Holokausztra gondolok, amikor én még persze a világon sem voltam.  A tényeken nem változtathatunk: ami történt, megtörtént, de megvizsgálhatóak az események, minél közelebbről, annál jobb: beszélni kell ezekről, foglalkozni velük, magyarázni, kifejteni őket, és ezt a személyes történetekre éppúgy érvényesnek gondolom. A megváltozhatatlant magyarázni, kimondani, én úgy gondolom, jobb.

Elbeszélés

Az elbeszélések szerelmese vagyok. Az elbeszélésekben az ember röviden, sűrítve próbál egy-egy történetet elmesélni, olyan röviden, mintha spotot, azaz metszetet készítene. Egyszerűen lenyűgöz, hogy mégis mennyi mindent képesek vagyunk így elmondani. Az egyik nagy kedvencem, Peter Bichsel, a svájci író három mondattal többet mond, mint mások oldalakon keresztül. Ez a fajta redukció engem is foglalkoztat, lenyűgöz. Egyfajta írói kihívásnak tekintem.

Első szerelem

Az első szerelem az, amibe még traumatizálatlanul, őszintén, nyílt szívvel lépünk. A könyvem szereplői húsz év múlva újra találkoznak; azt hihetnénk, hogy ekkor már ez az első szerelem mellékes, de kiderül, hogy egyáltalán nem az. Az első szerelem szerintem a legkülönösebb, mindegy, mi mindent élünk át utána, mennyit gondolunk rá, ez egyszerűen lenyűgöző.

Szabadság és politika

A szabadság nagyon-nagyon fontos, de vigyáznunk kell, mert a szabadság (a szó jelentése) is változik, vegyük például az Internetet. Az Internet hatalmas szabadságot jelent, lehet, tudom is én, egy Argentínában ülővel szkájpolni. Egyúttal ellenőrizhetővé is válunk általa, ezért nagyon kell vigyáznunk a szabadságunkra. Persze mondani könnyű.

A politikának jelenleg rossz csengése, hírneve van, de addig, amíg bele tudunk avatkozni, amíg polgárként beleszólásunk van a dolgok menetébe, nincs nagy baj. Ez fontos. Az a rossz, ha ezt már nem tehetjük meg.

 

Gregor Sander, német író

1968. április 24, Schwerin, Mecklenburg. Irodalmi pályája 2002-ben indult az Ich aber hier geboren (De én itt születtem) című kötettel. A 2011 elején megjelent Winterfisch (Téli hal) című elbeszéléskötetének címadó darabjával, 2009-ben elnyerte az Ingeborg Bachmann versenyen a „3sat”-díjat. 2012-ben tízhetes ösztöndíjat kapott a londoni Quenn Mary Egyetemen.

Jelenleg független szerzőként Berlinben él.

Művei:

Was gewesen wäre, regény, Wallstein Verlag, Göttingen 2014

 Winterfisch, elbeszélések, Wallstein Verlag, Göttingen 2011

 abwesend, regény, Wallstein Verlag, Göttingen 2007

 Ich aber bin hier geboren, elbeszélések, Rowohlt Verlag, Reinbek bei Hamburg 2002

Díjai:

2013: Deutscher Erzählerpreis für Winterfisch[3]

2012: Preis der LiteraTour Nord für Winterfisch[4]

2009: Stipendium des Deutschen Literaturfonds

3sat-Preis beim Ingeborg-Bachmann-Wettbewerb für Winterfisch

2006: Stipendiat der Deutschen Akademie Rom Villa Massimo (Casa Baldi)

2004: Förderpreis zum Friedrich-Hölderlin-Preis der Stadt Homburg

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top