Kölüs Lajos Kockázat című írása Toll a füledbe! pályázatunkra érkezett.
A kutya a pad alatt fekszik, görcsöl a gyomra, szája akaratlanul is nyálzik, feje le-lecsuklik, mintha bólogatna. Csontjai recsegnek, ahogy megmozdul, farkát is behúzza. A gazdája hulladékot, újságokat gyűjt, madzaggal átköti, viszi a gyűjtőbe. Időnként a gazdáját is viszik, beviszik, nem szaroznak, hol az igazolványod, mit keresel az utcán, mivel foglalkozol, miért nem mégy haza, baszd meg, rontod a városképet meg a levegőt. Együtt rontjuk, gondolja a kutya, hűséges szemmel bámul a férfira.
Egy hete talált rá gazdájára a parkban, akitől a Van Peppen nevet kapta, biztosan lopta valamelyik címlapról, sunyja le fejét az eb. A főtörzs látva őket, rájuk se bírt nézni, kerülte a tekintetüket, fél oldalvást beszélt hozzájuk, kesztyűs kézzel fogdosta a férfi papírjait. Itt nem maradhatnak, közölte határozottan. A kutyája meg, ahogy látom, egy hulladék, szeszélyesnek tűnik, vicsorog rám, legjobb lenne, ha elaltatná, mi előtt megmarna valakit.
Recsegnek-ropognak gazdád csontjai is, patellások vagytok, világosította fel a sarki fűszeres agara, de ez sajnos nálad, a szaporított cavaliereknél nem meglepő. Azonban az első hét végére kiderült, gazdájánál egy kicsit más. Egy hajnalban kihűlve találta a padon. A sarki fűszerest verte fel ugatásával, aki segített, hívta a mentőket. A beavatkozásnak köszönhetően Van Peppen gazdája életben maradt és érdekes tüneteket mutatott: nyálzás, bólogatás, bujkálás, farok behúzás. Az újabb vizsgálatnál derült ki: van Peppen gazdájának nincs mája. A férfi nem ehet állati fehérjét, nem eheti huzamosabb ideig ugyanazt és folyamatosan támogatni kell a szervezetét, hogy a bevitt táplálékot mielőbb feldolgozza, ellenkező esetben felgyülemlenek a méreganyagok, melyek aztán kiütik őt.
A fűszeres agara egy javaslattal állt elő. Menhelyre kell vinni a gazdádat, legyél adományozó és a gazdád őrangyala. Havonta bizonyos összeggel támogasd a menhelyet, vagyis a gazdádat. Ezzel gazdád Tiszteletbeli Nevelőszülőjévé, Őrangyalává válsz. Kapni fogsz cserébe egy díszes oklevelet, amely az őrangyallá válásod tanúsítja. Napi kétszáz forint, és akkor a gazdád életben maradhat. Mi lesz, ha mint őrangyal és adományozó közveszélyessé válok, kérdezte van Peppen az agártól, és gyomra újra görcsölt, görnyedten feküdt a pad alatt, feje le-lecsuklott, mintha bólogatna. Nyála csorgott, sokan visszataszítónak találták a látványt, gyorsan elfordították fejüket. Napi kétszáz fix, morogta magában a kutya. Igaza van a főtörzsnek, szeszélyes egy állat vagyok. Ráadásul hulladék. Egyedül gyűjthetem az újságokat, masnit kötni is meg kell tanulnom, jajdult fel. Na, ja, ilyen az élet, kockázatot is kell vállalni, ha segíteni akarunk, felelte az agár, és futott a fűszeres után, hízott a mája, hogy mindig van valami ötlete.
