Az ajándék ló foga
Legelső utamról, melyet egy a társkeresőről összeszedett pasival tettem, a következő számadást tudtam elkészíteni. Kaptam: ezerötszáz Eurót (a zsebpénzemből egy fillért sem engedett költeni, még a gyerekem ajándékát is kifizette), egy pár beige szandált, egy zöld Mango szoknyát hozzávaló selyemzakóval, egy Gucci táskát, három pofont és egy szerelmi vallomást. Nem is rossz egyenleg.
Számomra rettentően furcsa érzés volt, hogy nem a saját bankkártyámat használom fizetéskor, és nem kell törődnöm azzal, milyen összeg szerepel az árcédulán. Ez hazugság, a mai napig megnézem, és ha rettenet a szám, inkább lebeszélem az aktuális pasit róla. Ilyen hülye vagyok. Az Egyes számú mindig nagyvonalú volt velem, de ez már annyira régen történt, hogy elfelejtettem, milyen is, ha más gondoskodik rólam. A Kettes és Hármas számú állandóan pénzzavarban leledzett, még azokból a hivatásokból sem sikerült meggazdagodniuk, melyekből minden más, hozzá nem értő megtollasodott, lásd idegenforgalom és építőipar. Örülhettem, hogy csak magamat kellett ellátnom, és nem az ő adósságaikat rendeznem. Bónusz tanulság: Hiába terézanyuskodsz, a lúzer örökké vesztes marad.
Doki imádott vásárolni, persze leginkább azt, amitől megőrült, lábbeliket. Kivéve a platformosokat, azoktól kirázta a hideg. Egyszer kinézett egy irdatlanul magas, piros szandált, kérte, próbáljam fel. Szokásos makacs módomon elkezdtem hisztizni, hogy én nyolc centinél magasabb cipőben nem tudok járni. Kicibált a bevásárlóközpont folyosójára, és elmagyarázta, máskor inkább leszek szíves a fülébe súgni a problémáimat, nézzem csak meg, a középkorú eladó úgy bámul ránk, mintha Doki éppen most készülne megerőszakolni. És különben is, ki mondta, hogy járnom kellene benne? Neki az ágyba kell.
Ha tehette, a próbafülkébe is bejött velem, ott simogatta rám a holmikat. Meg a fenekemet markolászta, vagy a nyakamat harapdálta, de azért rendesen megdugni nem mert, mivel minden jobb üzletben kamerával figyelnek, és rettegett attól, hogy youtube-sztár lesz. Az első római mangós beszerzésünkkor türelmesen várakozott a zsúfolt fülkék előterében, buzgón állítva, hogy három lánya meg a felesége mellett megszokta az ácsorgást. Majd később fél órát duzzogott, amiért csak egy pillanatra mutattam meg neki a szerintem túlságosan kurta ruhát, amitől ő azonnal tartós merevedést kapott.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, csak számold össze a dolgaid, amiket pénzért nem kaphatsz meg, tartja a bölcselet. Azért sokkal jobb a cipőidet számolgatni a gardróbban. Mert nincs legközelebb, amit visszautasítasz, az örökké álom marad, mint a Rómában látott rózsaarany fülbevaló.
