Toll a füledbe! Pályázatunkra érkezett Gönye László írása.
Végül is egy regényalak sorsa nem olyan szörnyű. Anna Karenina, Huckleberry Finn vagy Novák Antal életét milliók élik újra.
Makácsi mélységesen megrendült, mikor rájött, hogy ő csak egy kitalált alak. Addig vonzónak gondolt külseje nem más, mint egy felületes jellemzés, vágyai csak szükségesnek gondolt motivációk, barátai és szerelme pedig csupán mellékalakok egy történetben. Makácsi megrendült, de az író jellemzésének megfelelően már tovább is lépett az első döbbeneten. Végül is egy regényalak sorsa nem olyan szörnyű. Anna Karenina, Huckleberry Finn vagy Novák Antal életét milliók élik újra meg újra, olvassák évek vagy évszázadok óta. Halhatatlanok – elérhet-e ennél többet bárki is? Makácsi félmosollyal az arcán pörgette meg sétapálcáját – illetve pörgette volna, ha írója írt volna a kezébe ilyet –, de már be is fészkelte fejébe magát a következő, ugyancsak nyugtalanító gondolat. – De hiszen én csupán egy novella hőse vagyok – sápadt el Makácsi. – Ki az ördög kíváncsi egy novellahősre?
– Hát Akakij Akakijevics? Hát Esti Kornél? És Rezeda Kázmér?
– Ez igaz. De akkor tessék nekem korszakalkotó történetet kitalálni! Kifejező jellemmel felruházni! Falat rengető párbeszédeket írni!
– Sajnos az nem lehetséges. Hisz ez csak egy egyperces novella.
Azzal Makácsit elemésztette az írói szándék, ahogy az olvasói szem emészti fel az írás utolsó mondatát, nem hagyva mást maga után az agyban, mint az érzést, hogy kár volt azért a Makácsira szánt egy percért.
