Reggelente Itókfalván, a Bükk és Börzsöny közt, fagyzugban, 10 fok van, mint enyhe télen. Mára virradóan két hálózsákban aludtam, az egyikben már átvészeltem az utcán néhány kemény londoni telet, de most az alattomosan a csontomba szivárgó hideg ellen tettem még bele egy katonai thermobetétet. A palánták nem nőnek, kiültetésükre várni kell. Szamóca már termett, de minden más áll, mint fax a lakodalomban. A szamócapalántákat egy itteni barátomtól kaptam. Mindezért kedvet kaptam, hogy erdei szamócaátültetéssel kísérletezzek. Bár eddig mindenki azt állította, hogy erdei növényeket nem lehet meghonosítani konyhakertben. Megszólal bennem a csapos: és az orchideák? Mindig találok valami érdekeset, Rétságon, miután elintéztem az ügyem a rendőrkapitányságon (akivel gondom volt, kihallgathatatlan volt, mert csaprészeg volt), vettem virágföldet (ötven kiló), s mivel 140 kilós bundeswehr hátizsákom(140 kiló) is teli volt, a helyi bámészkodó cigánygyerekek fogadtak, hogy a buszra vagy nem tudok felszállni, vagy infarktust kapok. A világ kaotikus, mint a dipoláris meteorológia, vagy egy portugál lázadás Stockholmban? Akkor kérek egy vállról indítható Stinger rakétát. A hét több jeles eredményt hozott, de nem a kertben. Egy kártyaolvasó segítségével megnézhettem végre azokat a fényképeket, amiket Salzburgban készítettem. Kezdtem érezni az ívet, miért mondhatta Platón, hogy a fejfájás talált kincs. Lehet, hogy tablet pc-m is szóba áll router nélkül 3g USB modemmel a nettel, jól bazsevál fordítógépem is, feléledt fényképezőgépem, és a héten új digitális diktafont kapok. Már nem is baj, hogy mindkét karórám bemondta az unalmast, s nem tudok rászokni, hogy a mobiltelefonomról nézzem meg a pontos időt. Van öröm nagyon. Már mindegy, mit is mondott Spinoza a szentháromságról, kerügmáról. Vajh mennyit kérhetett József, az ács, egy számítógépasztalért? Ez elvileg Apám kérdése lenne, aki esküdött rá, hogy spórolásból meg lehet gazdagodni. A stratégia: ha a 10 sor, nemzetbiztonsági stratégiai készletnek is kitűnő fél futballpályának megfelelő zöldborsó sort felszedtem, beérve, akkor jönnek a palánták: padlizsán, cukkini, pattiszon, szóval a kabakosok és a mángold. De a hét legnagyobb fogása az articsóka magok megvétele volt. És már rebarbaránk is van. Különös vidék ez, egy év alatt összesen egy cseresznyefát láttam a környéken. És még nem mentem el megnézni az ősborókást. Igyekszem olyasmit termelni, ami eláll: babot például. Karósat és bokorbabot. De a többi miatt valszeg előbb-utóbb venni kell egy komolyabb mélyhűtőt, olyast, aminek egy tétova reggel előre köszön az ember a hajnali homályban. Kudarcok is érik az embert. 110 dohánymagomból három palántát sikerült nevelnem. A répa és fehérrépa is alig kelt ki. Kétséges a sorsa facsemetémnek, melyről a prospektus azt állította, hogy kívül is, de belül is piros termést hoz. De talán a nemrégiben elültetett naspolyacsemete jobban jár. Az idő megbolondult. Egy rövid kánikula után visszajött a tél. Nem csoda, ha a spenót sem kelt ki. Törökmogyorómnak se híre, sem falva. Még a mókusok is fáznak, időnként puffan valami, kinézek, egy-egy didergő macska esik le ilyenkor a fáról. Megspórolom Emile Durkheimnek és a frankfurti iskolának a szociológiai felmérést, de rájöttem, hogy Itókfalván pont annyi embernek van foga, mint állása. Ez nyolc embert jelent. Kivéve azt a házaspárt, akik egy motelt üzemeltetnek, és most akarják eladni a yajchtjukat. Seggfej- sosem tudtam vizuálisan elképzelni ezt, míg egyszer Miskolc és Zalaegerszeg közt, egy taxiban, a hátsó ülésen bele nem ültem egy nyitott műfogsorba. Na, ma már tudom, hogy mit fog szólni Zoli, ha nálam alszik és arra ébred, hogy egy összekattantott műfogsor csippantja gazdagon erektált hímtagját. A helyi Király család bezzeg könnyebben van, az öregben meggyulladt a fogadásból megivott liter szilvapálinkától, mielőtt a mentő érte jöhetett volna, fia belevizelt a szájába, azóta jobban van. Mindenesetre gyomormosáskor kivették műfogsorát, azóta keresi, de nem találja, noha két hete, hogy itthon van, ha szóba kerül, csak legyint: ha megéhezik, hazajön, mondja pöszén.
