Fennállásának 45. évfordulóját ünnepli a kecskeméti Forrás irodalmi folyóirat, amely Füzi László főszerkesztő szerint mára összefogó jellegű lappá vált, miközben igyekeztek megőrizni hagyományaikat.
Az 1969-ben alapított folyóiratot kiadó gazdasági társaság több önálló művészeti műhely, a Forrás Kiadó, a Nemzetközi Kerámia Stúdió és a Zománcművészeti Alkotóműhely munkáját fogja össze 2011 végétől – mondta Füzi László, József Attila-díjas író, a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyeket (KKMM) működtető gazdasági társaság ügyvezetője.
Az író, aki egyben a Forrás főszerkesztője, emlékeztetett arra, hogy a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzathoz tartozó intézményeket 2012-ben Kecskemét átvette, majd 2013-tól a társaság keretein belül végzi munkáját a Népi Iparművészeti Gyűjtemény, ennek részeként a Katona József Emlékház is.
Füzi László elmondta:
Az országban ez az egyetlen ilyen jellegű kulturális intézmény, ahova a világ minden tájáról jönnek keramikusok, zománcművészek, többek között kiállításokat, irodalmi esteket rendezünk.
A Forrás főszerkesztője fontosnak tartja, hogy a közös műhelyben megőrződik a korábbi műhelyek szakmai önállósága, ugyanakkor az évtizedek során kialakult épületegyüttesek, galériák révén mód nyílik számos más művészeti ág bemutatkozására is.
Úgy látom, hogy ez egy működőképes szervezet és azt látom, hogy az egyes műhelyek, miközben megőrizték a maguk szakmai önállóságát, többet tudnak nyújtani a közönségnek, mint ahogy ezt korábban tették – értékelte a főszerkesztő az új helyzet által kínált lehetőségeket. Így – hosszabb távon – a korábbi tevékenységeket megőrizve egyfajta kortárs művészeti központ kialakítására is lehetőség nyílt.
Füzi László hangsúlyozta, hogy Bács-Kiskun megye a 60-as évektől a rendszerváltásig rendkívül intenzív fejlődési időszakon ment keresztül.
Kecskeméten 21 év alatt 22 kulturális műhely jött létre, a kultúra területén ilyen intenzitású fejlődés másutt talán nem mutatkozott meg, miközben a 60-as évektől kezdve az egész országban régiónként zajlott le a fejlődés – fogalmazott az író. Szavai szerint végbe ment „a szellemi élet egyközpontúságának a feloldódása” és ez főleg az irodalomban mutatkozott meg az irodalmi folyóiratok által.
Miközben voltak már klasszikus nagy folyóiratok vidéken, mint az Alföld, a Tiszatáj és a Jelenkor, ezek mellé léptek be újak, többek közt a Forrás is 1969 márciusában – idézte fel az alapítás időszakát. A Forrásnak Varga Mihály volt az alapító főszerkesztője, akit politikai okokból a 70-es évek elején eltávolítottak, majd hosszú huzavona után Hatvani Dániel lett a főszerkesztő, aki 1988 végéig állt a folyóirat élén, őt 1989-ben Füzi László követte.
A negyedszázada főszerkesztőként dolgozó Füzi László hangsúlyozta: a 70-es években vidéken talán szabadabban lehetett lapot szerkeszteni, mint Budapesten azzal együtt, hogy figyelte a pártbizottság, mi történik, de a lapok kisebb példányszámban jelentek meg, kevésbé tartotta őket veszélyesnek a hatalom.
A Forrás folyóirat jellemzőjeként a kötetlen társadalomábrázolást nevezte, kiemelte, hogy azt a valóságismeretet, amire szükség volt, azt a Forrás, a Valóság, az Alföld, és a Mozgó Világ hozta felszínre.
Ebben az értelemben nyugodtan lehet azt mondani, hogy a Forrás rendszerváltást előkészítő folyóirat volt – fűzte hozzá.
A József Attila-díjas író álláspontja szerint, 1989 után teljesen új szituáció adódott, mert „a társadalomból nagyon érdekes módon eltűnt a valóságismeretre való igény” és a bulvársajtó időszaka jött el.
Akkor itt álltak ezek a vidéki lapok, melyek elvesztették a közvetlen politizálás esélyét, mert a rendszerváltás után másképpen működött a politika és a nyilvánosság, mint addig – mondta.
Több tábor, több irodalmi irányzat felé nyitott a lap és egyfajta irodalmi értékőrzésre rendezkedett be, és mindezzel együtt kialakította a saját, markáns irodalomfelfogását és markáns szerzőgárdáját – utalt az átalakulás, az útkeresés utáni állapotokra.
Füzi László elmondta, hogy a Forrásnál igyekeztek megőrizni mindent, amit korábbról meg lehetett őrizni. A hagyományokat jelzi a ragaszkodás a Hetek költőihez, a Kilencek költőihez, az Utassy József-, Kiss Benedek-vonalhoz, közben nyitottak és a lap szerzői lettek Sándor Iván, Vekerdi László, a lengyel Ryszard Kapuscinski, akitől kilenc könyvet közöltek folytatásban. Később csatlakozott hozzájuk Tandori Dezső, a fiatal Kovács András Ferenc Erdélyből. Kialakítottak egy szerzőgárdát azok mellett, akik Kecskeméten élnek, így veszik körül tulajdonképpen a lapot Buda Ferenc, Pintér Lajos, Dobozi Eszter és Szekér Endre.
Emellett igyekeztek egy társadalmi hátteret is teremteni, az egész megyére kiterjedő irodalmi utakat szerveztek Kányádi Sándorral, Zalán Tiborral és másokkal. A nagy nyári tematikus számokban egy témakört járnak körül és akkor a legkülönbözőbb irányzathoz tartozó szerzők mutatkoznak meg a folyóiratban.
