A Toll a füledbe pályázatunk Nemzeti agycirkusz kategóriában 3. lett az Ünnep előtt című írás.
– Zsuzsa, hol vagy?! Gyere gyorsan!
– Jézusom, mi történt? Miért jöttél vissza?
– Hol van az ünnepi kalapom? Azonnal elő kell kerítened!
– Hogy? Miért? A Páratlanul Szép Jövő évfordulója csak két hét múlva lesz.
– Hát nem érted? Odalent már mindenki hordja! Úgy kellett visszaosonnom a lépcsőkön. Így még a liftet sem kockáztathattam. Csoda, hogy lefelé menet megúsztam egy lélek nélkül.
– Micsoda? De ez lehetetlen. Tavaly mindenki csak tíz nappal korábban kezdte viselni. Sőt, a reakciós a folyosó végéről jó, ha egy héttel a Nagy Nap előtt hajlandó volt felvenni.
– Ne őrjíts meg, Fiam, hogy jövök én a reakcióshoz? Az én pozícióban! Nagyon jól tudod, hogy ha valaki jön a székházba, én vagyok az ötödik emeleten balra a negyedik ajtónál az első, akit meglát. Már hogyha a János nincs bent. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyen rajtam a kalap!
– Ugyan, Szívecském, talán csak eltúlzod a dolgot. Lehet, hogy néhányan már hordják, de biztos, hogy semmi baj nem lesz, ha ma még nélküle mész dolgozni. Egyébként is, honnan kellett volna tudnod, hogy idén már most fel kell venned?
– Ha más is tudja, akkor nekem is tudnom kellett volna. A mai világban fontos átérezni ennek a jelentőségét. Én tulajdonképpen már akartam is mondani reggel, hogy kerítsük elő, csak mindig ez a rohanás…
– Drágám, nyugodj meg, de… Az a helyzet, hogy kidobtam a kalapot. Tavaly is legalább három hétig viselted. Még jóval az Ünnep után is. Ennyi idő alatt teljesen szétmállott. Nem erre tervezték ezeket. Egy-két éve még csak az évforduló napján vettük fel. A héten akartam keresni neked egy újat.
– Hogy mit csináltál?! Teljesen megőrültél?! És most mégis mi a franchoz kezdjek? Azt akarod, hogy teljesen lejárassam magam?! Mindig ezt csinálod! Meg az anyád is!!
– Jól van, nyugodj meg, kitalálunk valamit. Az én kalapom még megvan. Felveszem, és elszaladok venni neked egyet. Mára pedig beteget jelentesz. Minden rendbe fog jönni.
– Hogy jelenthetnék beteget? Mégis ki tudná elvégezni a munkámat? Már a Jánost leszámítva. De nem, ez ki van zárva. Add ide a kalapod, felveszem azt!
– Na de az piros.
– Nem számít, a szellemiség a fontos.
– Ahogy akarod, Drágám. Rögtön hozom.
– Ha már ott vagy, hozd a gyásznyakkendőmet is!
– De hiszen a Nagy Nemzeti Virrasztás csak holnapután lesz. Meg egyébként is, a Páratlanul Szép Jövő-kalap mellé?
– Ne akadékoskodj! Tudod, hogy semmi érzéked a magas politikához.
