– Fekete angyal: a finoman hangszerelt dallamot követő, refrénként viselkedő, fankos zenekari szakaszban csodálatos, érzéki szaxofon együttállások, rögtönzések hallhatóak. („A végtelen sivatagán egyedül bolyongok egy angyal után…”)
– Káros szenvedély: az Európa Kiadó jellemző riffjeitvel induló, szövegében is azt idéző bít-újhullásmos kortabló, csodás gitárszólóval.
– Vízöntő kor (Sziszinek): refrénje szövegében megint Európa Kiadót-t is idéző fankos progresszív bít darab, csodás gitár és szaxofon impróval, együttjátékokkal… („Lehetne szebben lehetne jobban, hány titok van még a fekete dobozban?”)
– Nézem a videót (in memorian Jackie Orszáczky): lassú bít-ballada, középrészénél a teljes „Nincsen apám” darab eljátszásával, gitár- és szaxofonrögtönzéssel („Ég veled, hívd a szelet, jól muzsikál…”).
– Világítótorony: történelem, ideológia, filozófia egy szépívű fankos bít-balladában, az eligazodáshoz kéne egy világi világítótorony…(„hol vagyok, hol nem, ez itt az Éden, ettől nyugatra, keletre szégyen…”)
– Forog az ég: finoman romantikus bít-ballada, kicsit Hobo-s történelmi tabló csodás szaxofon-gitár párosjátékkal…
– Café Bábel: Bábeli hangzavar egy filmes kávézóban, modern-bít stílusú ballada („ez itt a Café Bábel, egy régi film pereg, mindig csak álmomban látom a torkolattüzet…”)
– Cseh Tamásé: Ha nem tudnám, hogy Krulik Zoltán énekel, akkor ezt a szépívű popballadát Cseh Tamástól is elfogadnám…
– Üres a ház: újhullámos regi, mely – hanszerelése alapján – Sting valamelyik albumán is rajta lehetne…
– Anyácskám, anyácskám: korai HBB-t idéző, személyeshangú bít-ballada („..nem vagyok gonosz s nem leszek igazi hős!”)
– Sárga villamos: a lemez legjobb történelmi hangulattablója regtájmszerű alaplüktetéssel, gitár-szaxofon együttesével, fankos basszusmenetre.
– Minden elmúlik: történelmi tabló, zenei témájában az előző szám fojtatása Cseh Tamás kései stílusában, a refrén hangszerelésében igéző szaxofonnal („Minden elmúlik, minden úgy marad, kövekbe vésett, öröknek hitt szavak…”)
– Balatoni nyár: Cseh Tamás elbeszélő stílusában fogant ballada, a 80-as évek bít-hangzásában, egy régi balatoni hangulat, a korai szerelem felidézése…
– Titanic: tangóféle hangulatjelentés finom szopránszaxofon-hangokkal, a filmélmény zenei újrafogalmazása…
– A szívem úgy zakatol: bít stílusú fankos csasztuska („szívem úgy zakatol, fejembe száll ez a bor”), némi magyaros szaxofonfutamokkal; a lemez ideális, hangulatoldó zárószáma!
Az eddigi szólóénekes, Hornai Zóra hangja, háttéréneklése csodás ellenpontot teremtett a zenei témákban. S hogy Krulik milyen énekes? Férfias, szép, olykor sármos énekhangját kár, hogy nem hallottam eddig!
Hangsúlyoznám: e rövid ismertetők az én hangulatomat, érzéseimet adták vissza, és nem a művek objektív megközelítései. De úgy gondolom, az én korosztályomból – 60 év körül! – sokan vagyunk, akiknek ez a zene EZT IS jelentheti! Talán megbocsájtják ezt most nekem! Mert ezt a lemezt egyik kedvencemmé fogadtam zenei/szövegi szépségei, érzelmi rezdülései alapján.
Talán más is van vele így!
