Ha összevetjük Messiaen zongoradarabjait más szerzők zongoraműveivel, látszólag hagyományos, minden részletében egyértelmű kottaképet látunk. Messiaen speciális rendszerének (meghatározott hangsorokon és ritmikai – szimbolikus rendszeren alapuló szisztéma) ismeretében azonban felvetődik a kérdés; szükséges-e a Messiaen művével foglalkozó zongoristának ezt a sajátos rendszert minden részletre kiterjedően ismernie? Jobb lesz-e ettől valami?
Nem.
Meglátásom szerint a művek alapjait képező moduszok (hangsorok) ismerete sem azért fontos, hogy az előadó azok minden egyes hangját pedáns módon felismerje, azonosítsa, hanem azért, hogy azok ARÁNYAIT érezze, mintegy kibontatlan, embrionális állapotban (készenlétben, bekövetkezHETŐ eseményként, pillanatként) tárolja az idegrendszerében.
(Hiszen mindig ez a fontos, állandó KÉSZENLÉTBEN várni a megfelelő pillanatot. Ezt pedig minden reggel újra kell kezdeni.)
A ritmus kérdése talán még ennél is összetettebb feladatot és felelősséget kíván meg az előadótól. Nevezetesen azt, hogy számos additív, továbbá nem megfordítható (mindkét irányban érvényes), szimmetrikus, repetitív ritmus soem válhat ritmizálttá. Különösen bonyolult feladat a legapróbb eltéréseket az izomzatban minden direkt érzékeltetéstől mentesen ismerni. A ritmusoknak egy olyan ÉRZÉKENY, HAJLÉKONY ismeretére van tehát szükség, MELY A FORMÁT NEM SÉRTI. Messiaen-nál ez azért különösen fontos, mert ő gyakran aszimmetrikus ritmusokban gondolkodik, és egy interpretációban könnyen fennállhat a veszélye azok felpuhításának, lekerekítésének, szimmetrikussá tételének. Ezért nagyon fontos additív és aszimmetrikus ritmusainak nem csupán a hosszát ismerni, vagy csak a hangok értékét kiszámolni, hanem azok FORMAI KITERJEDÉSÉT is beérezni tudni. Csak így válhatnak élővé A FORMA TÁGULÁSAI, jöhet létre az Idő megállíthatóságának illúziója (mely, ha belegondolunk, nem is biztos, hogy illúzió), mely az interpretáció talán legfontosabb aranyfedezete. Csak ezen keresztül válhat EVIDENCIAÉRTÉKŰVÉ az egyes formarészek dinamikus vagy statikus karaktere és a dimenziók folytonos váltakozása.
És végső soron maga az interpretáció is.
