Spirituális katarzis – Réti Attila interjú

Réti Attila író, könyvkiadó. Volt címzetes egyetemi docens és gyártott évi hatezer tonna húskészítményt. Rendszeresen publikál a Hitelben és a Műhelyben, tavaly megjelent novelláskötete a Bagolyvár. Mire asszociálsz a következő szavakról?

ezoterikus szépirodalom

Az ember olvasási szokásai is úgy változnak, miképpen lelke épül vagy sorvad. Aki sokat olvas, egy életen át, és belekóstol több műfajba, nyitott az újra és elég bátor, a szépirodalom bő rétjein csodás kirándulásokat tehet. Ahol a szépírás és a sokat élt ember tudatos bölcsessége nászt ül, számomra ott kezdődik az ezoterikus szépirodalom. Nem is feltétlen kiállt ez címkézés után. A könyv mindig az olvasóban lesz spirituális katarzis, vagy gyorséttermi hulladék.

Mosonmagyaróvár

Ha hévize a XIX. században buggyan fel, ez a város a magyar Karlovy Vary. Idesereglettek volna a Monachia előkelői, a római-kori Ad Flexumra épült méltóságos vár köré, a Lajta hajlataiba csinos nyári lakokat illesztve. A szezonban több kiváló étterem is bandát fogadva üdvözölte volna az urakat és bájos kísérőiket. A vaskos bukszájú osztrák iparosok és zsíros alföldi nagyparasztok már a világégések előtt is itt kúráltatták volna nyavalyáikat, az olasz, német és angol bedekkerek pedig közkedvelt gyógyhelynek írták volna le Magyaróvárt. Színes kavalkád egyesült volna az ingyenélő költőkből, írókból és más efféle művészfiókákból, kik a gazdagon rakott asztalokról lecsurranó falatok – étkek és csókok – reményében vonatoztak volna a városba. Születtek volna a fércek között valódi szépírások, s versek is, melyek még a párizsi irodalmi lapokba is helyt követeltek volna. Terjedt volna a hírnév, a dics és kellem így szerte-tova. Terjedt volna a bulvárszag, a botrány, a megcsalt feleségek sikolya, a felszarvazott férjek gyilkosságig korbácsolt dühe. Végtére Hollywood is felfedezte volna az európai fürdőkultúra e gyöngyszemét és elkészült volna egy bús-édeskés giccs, melyben Judy Garland a főszereplő.

lovak

A legtöbb érzelem a lóba szorult e világon! Nincs az embernek oly barátsága, a kutyának oly hűsége, macskának oly hízelgése, mint lelke a lónak. Nézed tükrös barna nagy szemét és már el is mondott mindent neked az ő lóéletéről!

Toszkána

Csodálatos volt Toszkána! Hazaérünk azzal az életszeretettel telve, amit csak az olaszok között érez az ember. Azzal a derűvel, hogy az élet roppant egyszerű.  Ehhez lassítani kell persze, miképp ezt ők is teszik. Ó! Nem a lármás velencei, firenzei vagy római népekre gondolj, kik turistára vadászva élik túl napjaikat. Hanem a vidék embereire, akik nyáron korán kelnek, tesznek-vesznek úgy délig, lekaszálják a füvet az olajfák alatt, fát gyűjtenek kis traktoraikkal a közeli erdőben, azt gondosan felaprítják. Összeseprik a porta előtt a járdát. Megsütik só nélküli kenyereiket, kiszellőztetik a kis albergók vendég nélkül maradt szobáit, megigazítják az éjjeliszekrénykén a festett vázában a száraz levendulacsokrot. Papjuk misét tart nekik. Beülnek vasárnap délelőtt ünneplőben templomaikba, a tarka nők legyezőkkel hajtják el maguktól a párás áhítatot, a férfiak fehér ingben kackiáskodnak. Elébb csak pusmognak, ahogy megtelik a szent terem, egyre zümmögősebb a levegő köröttük, mire a pap bevonul, harsányan kvaterkáznak, mintha, csak a piazzán ülnének. Délre elnémul a vidék, benne az erdő, a kisváros. Csak a harang rezegteti a forró levegőt. Embereink a gondos kazlak tövébe, csűrök gerendái alá, kőlakások mélyére bújnak. Az maradt a titok nekem, ilyenkor mit csinálnak?

Stendhal

A csúf embernek kell a legtöbbet tudnia a nők lélkének rejtelmeiről, hogy csókjukat ők neki jutalmul adják.

siklóernyő

Nem is hinnéd, hogy ezer méter magasban milyen csend van! Nem értem, miképp terjed az ember által keltett hangzavar a felszínen tova s miért nem jön felfelé. Talán az istenek felé csak csendben lehet közelíteni?

alázatos könyv

A könyv templom belseje. A kenyér bélése. Az anyaméh nedves magánya. Évszázados fa láthatatlan évgyűrűi a lapok. Minden fadarab, papirusz, kőtábla, papír, amire betűket rónak, szentség. Ettől alázatos.

Bagolyvár

978-615-5261-37-4

Megosztás: