Oroszi Babett, újságíró, oknyomozó riporter, közösségi izgató. 2013-ban Dr. Szegő Tamás emlékérmet kapott, idén Gőbölyös Soma-díjjal tűntették ki. Emberkísérleteket végez.
politika
Gyakran hasonlítom a bulvárhoz, mert valahol rengeteg bennük a közös. Vannak a híres arcok, akik évek óta ugyanazt csinálják: beszólnak egymásnak, anyáznak, veszekednek, megy a cirkusz. Ugyanakkor persze a politika ennél jóval több. Tavaly év végén, egy cikksorozat kapcsán döbbentem rá – úgy igazából, amikor a saját szememmel láttam -, hogy ez az egész valójában miről szól. És sajnos félelmetesebb, mint bármelyik maffiafilm.
A képviselőség sokaknak gyakran csak egy “szükséges rossz”. Ez a látszathoz kell, de a valódi “munka”nem a parlamentben, hanem a tervezőasztalnál zajlik. Ahol eldöntik, hogy akkor ki kapjon mit, hogyan, és ehhez kinek kell leszólni, vagy milyen szabályt kell meghozni. Mindezt nagyon szervezetten, és több évre előre tervezve, tényleg félelmetes.
macskák
Van három: egy kicsi, egy két éves és egy vénség. Nem, nem vagyok bolond macskás nő, egyszerűen csak imádom őket, bár tény, hogy megőrjítenek sokszor. A legkisebbnek nincs farka, azért is fogadtuk örökbe, mert tudtuk, hogy nem lesz túl népszerű a potenciális gazdik körében, de mindenképp szerettük volna jó helyen tudni. A középső iszonyat hisztis mindig, az öreg pedig pont olyan, mint Hodor a Trónok harcából.
pszichopaták
Az interjúalanyaim nagy része, ha rólam beszél, valószínűleg a pszichopata szót is emlegeti, közvetlenül azután, hogy anyukámat elküldte melegebb éghajlatra.
emberkísérlet
Kettő is volt. Az egyik, amikor egy hónapig minimálbérből próbáltam megélni, pontosabban napi 1000 forintból. A másik, amikor két hétre kerekesszékbe ültem. Minden tiszteletem azoké, akik ennyire kis pénzből tartanak el nem egy esetben egy teljes családot, és azoké is, akik kerekesszékkel próbálnak boldogulni Budapest utcáin és az életben.
átlátszó
A hely, ahol először írhattam oknyomozó cikket. A hely, ami ha nem lenne, akkor nem nyerem el azt a díjat, amire annyira régóta vágytam, és ami mégis annyira elérhetetlennek tűnt. A hely, ahol rengeteg okos, és profi ember dolgozik azért, hogy ne lopják szét ezt az országot, vagy, ha már megtették, akkor legalább valamiféle felelősségre vonással is szembe kelljen nézniük.
Párizs
Örök szerelem, közvetlenül a párom és a farkatlan kiscica mögött. Ha tehetem, oda megyek. Négyszer voltam eddig, nem is nagyon voltam máshol még külföldön. Most két év kihagyás után újra meglátogatom a Luxembourg kertet, és az Eiffel-tornyot.
Soma
A DÍJ. Még mindig nem hiszem el, hogy elhoztam. Amióta tudom, hogy létezik, akartam. De csak egy éve kezdtem el oknyomozni, mert addig nem éreztem magam elég felkészültnek magam hozzá. Akkor sem gondoltam, hogy menni fog, amikor elkezdtem, de valahogy ment, és az első cikksorozatom olyan jól sikerült, hogy megkaptam érte a Gőbölyös Soma-díat. Amúgy annyira nem hittem el, hogy nyertem, hogy két nappal azután, hogy felhívtak a hírrel, ráírtam a kuratórium elnökére, hogy tuti jól hallottam-e a telefonban. Egyébként a díjat nem egyedül hoztam el, Máriás Leonárddal megosztva kaptam, aki a hvg.hu-nál dolgozik.
harcok
Folyamatos program. Harc a politikusokkal, a sajtósokkal, néha a kollégákkal, a főnökeimmel.
Mindig harcolni kell, hol az igazadért, mert azt mondják, hogy rágalmazol, hol azért, hogy egy vitában megvédd az álláspontod.
De nap mint harcolni kell egy olyan egyszerű válaszért is, hogy egy adott cég egy állami szervtől mennyi közpénzt kapott.
