A könyv címe: Szegény anyám, ha látnám. Vasárnap mutatják be a Katona József Színház előcsarnokában.
A könyv Sándor Erzsiről, a férjéről, a lányáról és a vak fiáról szól, arról, hogyan fogadta a család, hogy vak gyermekük született. Az anyának fogalma sem volt arról, hogyan kell nevelni egy sérült gyermeket. „Ez az egyetlen olyan történet, amelyre rálátok és meg akartam osztani másokkal is a fiam történetét”.
Azt tudta, hogy nem nevelheti búra alatt fogyatékkal élő fiát, mert Tomi a látók világában fogja leélni az életét. A szerző alapvetőnek tartja, hogy a gyermeket el kell fogadnia a szülőnek, akármilyen is, és arra kell törekednie, hogy bátor, önálló, autonóm személyiséget neveljen belőle. „Az egyik legpokolibb az, ha nem nézünk szembe az adottságainkkal és a tényekkel. Illúzióba ringatni egy gyereket csak azért, mert mi magunk nem vagyunk képesek elviselni a bizonyosság terhét, jelentős bűn” – fejtette ki.
A recept úgy hangzik, hogy nagyobb önállóságot kell adni a vak gyereknek, hogy az anya is szabad életet élhessen. Egyformán nevelte ép lányát és a vak fiát, de ha kellett, extra támogatást, kíséretet adott nem látó gyerekének.
Az olvasó kettős írást talál a könyvben, mert ahogy Sándor Erzsi mondta, „partnerként kezeltem a fiamat, és ő részenként kommentelte, vagyis megjegyzéseket fűzött az írásomhoz, mert megtanultam a fogyatékkal élők szlogenjét, hogy +semmit róluk nélkülük+.”
A nyaralásokra az anya vitte magával mindkét gyermekét akár külföldre is. Tomi így Londonban várost „nézett” a Beatles nyomában, Nápolyban látókkal fölmászott a Vezúvhoz, Horvátországban a tengerben kagylókat gyűjtött, mint más gyerek, persze némi testvéri segítséggel, amiről nem is tudott.
Az integrációt a látók világával már korán megkezdte: két év Vakok Általános Iskolája, a „Vakoda” után két évet töltött egy normál általános iskolában, majd ugyancsak normál középiskolában érettségizett sok viszontagságon keresztül. Az egyetem, a történelem-média szak már jóval „simább” volt, Tomi megjegyzése szerint azért, mert az egyetemisták már találkoztak vak emberrel.
Juhász Tamás elvégezte az egyetemet, és felvették a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol profi gitározást tanul. Az egyetemen alakított zenekarában, a Davies Kornerben ugyancsak gitározik.
A szerző anya, ahogy fogalmazott, elsősorban újságíró, és történetmeséléshez ért a legjobban. Tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztője. A kötetet a Park Kiadó gondozta.
