Erre szólított fel a vidékfejlesztési miniszter a Laci Pecsenye étteremben.
Mert ha évente 3 kilóval többet eszünk, akkor föllendül a sertéságazat. Pillanatnyilag évi 25 kiló disznóhúst eszünk, ellenben a múlt század kilencvenes éveiben ennek a háromszorosát fogyasztottuk, igaz, akkoriban még egybe írtuk a lacipecsenyét. Igaza van tehát a miniszternek, ha három kilóval több disznóhúst eszünk, akkor valamicskét javulni fog a helyesírásunk, és a Lacit is kicsit közelebb írjuk majd a pecsenyéhez.
De azért ez a háromszor több disznóhúsfogyasztás nagyon durva. Megkérdeztem a hentesünket, mit gondol erről, azt mondta, szerinte nem eszünk 25 kiló disznóhúst egy évben, legalábbis ő biztos nem. Lehet, hogy vegetáriánus lesz.
A kilencvenes években nem voltunk ennyire fölvilágosulva a helyes a táplálkozásról, vagy ha világosak is voltunk, azért csak nyomtuk befelé a disznóhúst megszokásból. A nyáron hallottam egy lacikonyhást a strandon, ki volt akadva, azt mondta, ezek nem esznek már rendes magyar kaját, pörköltet, resztelt májat, ezek csak majonézes salátát esznek meg tonhalat. Itt tartunk.
De például a kilencvenes években nem jártunk annyit és annyian külföldre, ahol egészen más minőségben kerül a hús a pultba. A magyar hentespultokból kikerülő húst otthon még fél óráig farigcsálni kell, hogy gusztusos alapanyagot kapjuk. Igaz, ezzel elveszítjük a húsáru nem elhanyagolható részét, de annak már senki nem számol utána, hogy így már annyiba kerülne, mint a drágának vélt nyugati húspultokban.
Szóval, nem biztos, hogy reklámkampánnyal kéne lenyomni a torkunkon azt az évi plusz három kiló disznóhúst. Könyvet se lehet többet eladni azzal, hogy ha nem olvasunk, jól mérhetően hülyébbek maradunk.
