Szabó Sándor gitáros életművéről írt összefoglaló dolgozatot Libisch Károly, amelyhez a szerző három kiemelkedő videó felvételét ajánlja. Hallgasd!
A magyar gitáros Szabó Sándor munkásságát, fejlődését, lemezeit 1983 óta figyelem nagy szeretettel. Zenekarai és szólóprodukciói, akusztikus kísérletei, hangszerfejlesztései, elméleti munkássága, fesztiválszervezései mindig az adott kor figyelmre méltó produktumainak számítottak. Lehetett szeretni, elhallgatni, elmenni mellette, vagy például gyűlölni is (akár a könyvében leírtakért is: legutóbb a librariusban megjelent könyvismertetőmben bemutattam a szerző vitára indító gondolatait is felvonultató zeneelméleti munkáját). Bár ha azt vesszük Sabó Sándor nem is létezik, mert akiről a média nem vesz tudomást, az ma Magyarországon nincs is…
Szabó öntörvényű művész, akinek a pillanatnyi hangulat, a gondolatok szabadsága, a lélek tisztasága a legfontosabbak. E lelki tisztaság ihletett pillanatait hallhatjuk vissza a most bemutatandó – a diszkográfiája szerinti 29., de kazettáit is figyelembevéve a 31. önálló – alabumán, a Bolyongó lélek címűn. Hogy miért pont egy 2009-es albumot tűztem most tollhegyre, amikor Szabónak azóta 10 újabb albuma megjelent?! A válaszom összetett:
– mert a Librariusban először szerepel Szabó Sándor-lemez,
– mert ez egy összefoglaló, az eddigi életmű eszenciáját nyújtó album,
– mert a művész zömmel külföldön megjelelő albumai közül boltokban semmi sem kapható (tehát a terjesztés miatt nem lehet lekésni róla),
– s talán az sem mellékes, hogy az itt hallható zene sokszor nemcsak szép, hanem közérthető is. Persze, hallhatóak azért más irányultságú, elvontabb pillanatok, számok is…
Szabó Sándorra indulásakor, még amatőr, vidéki zenész korában figyelt fel a nagyvilág. A magyar dzsezklubok hálózatában – a szocializmusban még ilyen is volt! – oszágos népszerűséget kivívott dzsezzenészt akkor kezdte a szakma hivatalos ága is tudomásul venni, amikor amatőr muzsikusként – törökszentmiklósi anyagbeszerzőként! – a második angliai nagylemezét (LP) produkálta 1989.-ben. Azóta megszűntek a klubok – meg a szocializmus-szerűség! – és persze Szabó Sándor munkaviszonyai is. 1996-tól élete minden mozzanatát a zene – a lemezek, a koncertek, a hangszerei fejlesztése, a fesztiválok, a tanítás, és az elméleti kutatómunka – tölti ki. Szívós munkával szervezte évekig az Akusztikus Gitár Fesztivál rendezvényeit (2013-ban már a 12.nél tartottak), melyen reprezentatív körülmények között mutatta be – a mára már külön műfajként; a dzsez és a kortársi műzene közötti határmezőben, nagymértékben rögtönzött hangszövetre épített – akusztikusgitár-műsorokat.
A Bolyongó lélek amolyan mester-tanítvány album, ugyanis a húszas évei végét taposó gitáros, Heidrich Roland egykor Szabó tanítványa volt. Ez volt az első közös lemezük, s olykor duót alkotva közösen koncerteznek is.
A Bolyongó lélek 15 számot tartalmaz, melyek egy része előző albumain már megjelent, némelyik szám olykor több alkalommal is. Persze, az olyan számoknál, melyeknek 60-70%-a is lehet rögtönzés, ennek nincs olyan nagy jelentősége, mint a kottából eljátszott Brahms-szonátáknak. Főleg, ha a hangszerelésben is eltérnek az első felvételektől. És itt bizony eltérnek, még a magángitár-számokban is, de a régi érzések második gitárszólammal kiegészítve – 6 tétel Heidrich Roland játékával – egészen új dimenziókat nyitnak meg.
A feljátszott korai felvételek zömét Szabó Sándor még a SZAMABA-együttessel publikálta először (Patkó Jancsi üldöztetése, Hüpnosz, Árnyas völgy, Áttűnés). Közülük a Patkó Jancsi Szabó etno-folk korszakának visszatérő eleme is, már vagy 25 éve vannak műsoron különféle változatai. Itt most a lemez kezdőszámaként – mintegy utalva a kezdeti, magyarosabb korszakára! – szólóban hallhatjuk; hosszabb fantázia-bevezetés után csendül fel a már ismert téma. Igazi lelket-felemelő, csodálatos zene…
A másodiknak felhanzó Árnyas völgy már duófelvétel: két szólam motorikus sétája, olykor különleges vagy disszonáns jellegű, együttállásokkal, a téma nyugvópontra-vitt megismétlésével.
Az 1993-as keltezésű Hüpnosz (az alvás megszemélyesítője, istene a görögöknél) továbbra is Szabó egyik legjobb száma. A kétszakaszos formában megírt darab itt duófelvételen szerepel: éneklő, önfeledett olykor a téma harmóniáitól igencsak elkalandozó – rögtönzésekkel, néhol szinte népzenéstáncos bokázásokkal.
A negyediknek felhangzó Örvény – a hangzása alapján akár kétszereplős is lehetne, de nem az. A kezdeti sodrásból kialakuló, tekergő motorikus szólam a végére nyugalmat talál egy fantáziaszerű, lassú záradékkal. (számomra keleti, elsősorban taoista zenei gondolkodást, hangulatot ad a cím bravúros hangi ábrázolásával).
A Folyondár akár folytatása is lehetne az előző számnak: a főtéma nélküli, egymásbafonódó, motorikus gitárszólamok rendezetlen soraiba a rögtönzőrész szólamai témafoszlányokkal, lassításokkal, fantáziaszerű beszüremkedésekkel „vágnak” rendet (két gitáron)…
A lemez címadó száma nem duófelvétel. A fantázia-táma a nejlonhúrozású baritongitár orgonapontjai felett kezd kibontakozni, majd egy megtorpanás után elindul csodálatos, semmire nem hasonlító bolyongására (nekem olykor Heitor Villa-Lobos brazil zeneszerző gitárra írt Előjátékait juttatja eszembe), hogy a végére megérkezzzen a záradék lassúbb, – lelkiakusztikai – letisztulásáig.
A Transzcendens fúga gitárkettőse a lemez első olyan darabja, amelynél Szabó klasszicizáló törekvéseit nevesíti is, azaz a hagyományos műzeneformát – fúga – alkalmaz. Szerintem a lemez kevésbé sikerült, tanulmány-jellegű darabja, ahol a forma elsődlegessége mellett Szabó egyéni invenciója kissé háttérbe szorult.
Szürkület: a szám bevezetője már ismerős lehet: akár Patkó Jancsinál is hallhattunk ezekből a futamokból. Töprengő, elindulásokból, megtorpanásokból kialakuló fantázia – 1 gitáron – szintén Szabó jellegzetes lélekzenéje, a könnyebben-befogadhatóak közül!
A kilencedikként elhangzó Tükörszoba először akusztikus csattogásaival ijesztget, hogy majd a lépegető basszus feletti sétában alakuljon át egy jellegzetesen furcsa, talán groteszk(?) hangulatba…
A Hajnal Opatijában szám megint a 12 (nejlon)húros baritongitár selymes hangján szól. Népi jellegű, témájában magyaros, töprengő gitárfantázia, szép, érzelemgazdag hangzatokba foglalt hangulat…
Az olasz gitáros Edoardo Brignozzinak ajánlott Áttűnés sejtelmes hangulatát részben a disszonánsnak tűnő harmóniáknak, majd az abból kibomló balladatémának köszönheti. Egyike a lemez legizgalmasabb, bár nem könnyű darabjainak.
A 12.-nek elhangzó Adria Szabó egyik legszebb lélekzenéje, itt nejlonhúros baritongitáron hallható. Tuladonképpen 2-szólamú ballada, ahol a basszushúrok orgonapontjai felett sétál a dallam.
A Rövid észlelet tényleg rövid (másfél perc). Egy látomás, tovatűnő hangulat bemutatása. Számomra kidolgozatlannak tűnik…
A Magyar tájkép újból duófelvétel, az utolsó a lemezen. Bartók Béla: Este a székelyeknél című darabját juttatja eszembe a kezdő hangulatában, majd elindul a jellegzetes Szabós dallamfűzés: a 2 gitáros egymást kegészítőegymásba-folyó rögtönzésével.
A lemez záródarabja, a Megrázott lélek tulajdonképpen a lemez zenei hangulatának összefoglalása: motívumaiban is idézetekből áll. Aki idáig eljut a lemez meghallgatásakor, az fel fogja ismerni a hallott motívumokat. Szintén nejlonhúros baritongitáron…
Összefoglalva: kortársi akusztikusgitár muzsikát hallhattunk e lemezen. A dzsez – mint Szabó művészi kiindulási ponjai egyike – nem jelenik most meg. Rögtönzéseket persze hallhatunk, de ez más, mint a dzsezben megszokott. Szabó a klasszikus gitár mellett fém és nejlonhúros baritongitáron, illetve 16-húros gitáron játszik. Hat számban Heidrich Ronland a kamarapartnere; ő 8-húros klasszikus gitáron játszott (néha basszusgitár-szerűen is). Minden szám zeneszerzője Szabó Sándor, kivéve 4-et, melyet Heidrich Rolanddal közösen jegyeznek.
Az albummal kapcsolatban Szabó ezt nyilatkozta: „Ez az album nagyon fontos számomra, mert összegez sok-sok dolgot és megerősít mindabban, amikben eddig hittem. Mindenek előtt a muzsika hihetetlen erejében és hatalmában, annak primordiális – (a.m.: elsődleges, ősi, kezdeti) – természetében és abban a misszióban amit rám mért a sors.”
Műsoridő: 73’30”
Bővebb információk: www.sandorszabo.com
